A Heartstopper után nincs bennem kérdés: Alice Oseman bármit is ír, nekem azt el kell olvasnom. Viszont… ha a Pasziánszt olvasom el először, nem biztos, hogy ezt a döntést meghoztam volna. És nem azért, mert ez egy rossz regény lenne. Abszolút nem az, csak ahogy a blogturnés társaim is megfogalmazták, lehoz az életről, hiszen nem egy vidám sztori. Alice előtt viszont le a kalappal, hogy ezt tizennyolc évesen ilyen jól meg tudta írni.

Elolvasnád? Szerezd be a könyvet innen!

A történet főhőse Charlie nővére, Tori Spring. Időrendben a Heartstopper 4. részénél járunk, így spoileres lehet az értékelés is, ha még nem tartasz ott a képregényekben. Szóval, mit lehet tudni Toriról azon kívül, hogy szereti a cukormentes limonádét és a testvéreit? Nos, kábé semmit. Ez a könyv viszont teljesen megmutatja a lány lelkét, és azt, hogy milyen viharok dúlnak benne, miközben több, a képregényekből ismert karakter visszaköszön.

Nem akarok címkézni. Nem akarom azt mondani, hogy Torinak (vagy bármely másik szereplőnek) ilyen és olyan problémái vannak, például depresszió. Egy biztos: vannak nehézségek. Nem csak a tinikor változásai ezek, mert Tori is olyan mélységekben jár, amikor azt érzi, hogy nincs értelme az életének, és a halál is jó megoldásnak tűnik számára. Kétsze is… A könyvben kevés a pozitív gondolat, humor sincs benne sok. Nem olyan, mint a Heartstopper, ahol a nehéz témák Nick és Charlie cukisággal könnyedén fogyaszthatóak lesznek. Itt csak a nyers valóság van arról, hogy mennyire nehéz tud lenni az élet.

Be kell valljam, amikor Charlie problémáiról olvastam a Heartstopperben, bennem fel sem merült, hogy Charlie evési és önértékelési problémái hogy érintik a családját. Ebből a könyvből derül ki, hogy Torit lelkileg mennyire tönkre vágja a tehetetlenség, hogy ott van, de nem tud igazán segíteni. A folytonos aggodalom, amit a szeretet szül, ami olyan nehéz érzelem tud lenni. A szülők reakciója is nagyon beszédes volt, különösen az egyik jelenetben, ahol Tori eszeveszettül segítsége akart kérni az anyjától, de a nő a netet bújta, miután Charlie nem bírt enni és órákon át sírt. Ebből Tori érezhetően egy nagyon nehéz lelki állapotba került, ami még több bajhoz vezett. Eközben meg valahol a szülőt is értem, hogy amiatt aggódik jobban, akinél látható problémák vannak.

Olyan gyakori az, ha van a családban egy komoly problémákkal küzdő gyerek, akkor a testvérek nehézségeit nem vesszük észre. Torival is pontosan ez történt. Neki is abszolút megvoltak a maga bajai, vele se volt minden rendben, de nem kapott segítséget, mert ő nem az a lány, aki nagyon jó lenne a barátkozásban. Pont ezért volt egy friss fuvallat Michael Holden eljövetele. Ő egy új srác a suliban, aki helyes, titokzatos, időnként még vidámakat is mond, de Oseman komolyan gondolja a borítón, hogy ez nem egy love story, még ha van is benne szerelem.

A Pasziánsz összes szereplője által bemutatja azt, hogy mennyire nehéz tininek lenni, milyen bonyolult, amikor a lelkedben és a testedben annyi változás zajlik le. A legérdekesebb például talán Tori és a legjobb barátnője, Becky kapcsolata, hiszen ők egy ponton máshogy kezdtek el felnőni, Becky fiúzni akart, Tori pedig megmaradt az, aki, és amikor ennyire megváltozik köztetek a kommunikáció és az érdeklődési kör, akkor minden is borulhat. De ugyanígy érdekes volt Michael és Tori kapcsolatának is az alakulása, mert Michaelnek is olyan komoly problémái voltak, és annyi depresszív gondolat volt a kötetben, hogy sokszor nehéz volt olvasni, miközben Oseman baromi olvasmányosan ír.

Amit viszont a legjobban imádtam, az a Pasziánsz blog ötlete. A sztori szerint ugyanis diákok egy csoportja különböző csínyeket csinál a suliban, amit egy blogra töltenek fel, és ez a lázadás végül elszabadul, és egyre nagyobb méreteket ölt, Tori pedig próbál rájönni arra, hogy ki áll az egész mögött. Olvasás során ez a rejtély szál jól működött, és Oseman ügyesen játszott azzal, hogy a fő gyanusítottak közül mikor kinél érezzem azt, hogy aha, te vagy a hunyó.

Értékelés: 8/10

Nagyon nehéz „számokban” értékelni ezt a könyvet. Nehéz volt olvasni, abszolút elszomorított, mert sokszor remény nélkülinek éreztem, hiszen Tori is olyan sötéten látta a világot. Eközben a karakterek jók voltak, fontos mondanivalója van, és a végéért én nagyon hálás vagyok, mert féltem, máshogy alakul a történet.

Szóval, azt nem mondhatom, hogy a kedvencem lett a Pasziánsz, de ez egy fontos könyv, ami sok mindenre felhívja a figyelmet, így abszolút örülök, hogy megjelent és olvashattam. Remélem azért a többi Oseman kötet ennél vidámabb!

Hogy tetszik a borító? Gyerekek, én nem tudom eldönteni, hogy a brit, vagy az amerikai borító tetszik jobban. Utóbbi jól megidézi a Heartstopper hangulatát, és imádom, hogy Nick és Charlie is rajta van a hátoldalon, a brit viszont olyan kis egyszerűen nagyszerű.

Kinek ajánlom elolvasásra? Heartstopper rajongóknak mindenképpen, különösen mert Nick és Charlie is fontos szereplők, és jó róluk olvasni. Ben is gyakran itt van, ez ad némi nehéz színezetet a sztorinak.
De készüljetek fel, hogy ez nem olyan oylan cuki utazás, mint a Heartstopper volt, de érdemes abszolút belevágni.

Elolvasnád? Szerezd be a könyvet innen!