Az egész életemet megváltoztatta a könyv. Nem sokkal a megjelenése után akadt a kezembe, azt hiszem ez volt az első Vörös Pöttyösöm. Már elsőre teljesen megbabonázott a történet, olyannyira, hogy tudtam, nekem is meg kell írnom egy saját regényt. Persze, más művek is inspiráltak, de jobban belegondolva a Tizenhárom okom volt „az utolsó csepp”. Rengeteget köszönhetek tehát a műnek, éppen ezért féltem újraolvasni…

Meglepetten tapasztaltam az utóbbi hetekben, hogy mennyire felemás a könyv megítélése az olvasók között. Van, aki hozzám hasonlóan imádja, míg sokan nem szeretik, felidegesítették maguk rajta. Ennyi év elteltével én inkább azon aggódtam, hogy tetszhet-e annyira a könyv, mint annak idején. Szerethetem-e ugyanúgy ennyi év elteltével? Nos, a válaszom egy hatalmas igen! Sok mindenre nem emlékeztem, igazából már a konkrét okokra sem, és így, újraolvasva ismét átélhettem a gyönyört. Mert ez a könyv fantasztikus!

A történetnek két főszereplője van. Hannah, a lány, aki öngyilkos lett. Tizenhárom oka volt, mindezeket kazettákon mondta el, és halála után ezek a kazetták azokhoz kerültek, akik valamit tettek azért, hogy Hannah halott legyen. Clay is az egyikük. Vele együtt ismerjük meg Hannah történetét. Bejárjuk a várost, kiderül a tizenhárom ok. Clay narrál, Hannah pedig a kazettákon mesél. A végeredmény pedig lebilincselő.

Egészen elképesztő ötlet volt Ashertől ez a kazettás, duplán narrálós megoldás. Azért pedig külön jár a pacsi, hogy Hannah és Clay E/1-je nem olvadt egybe, hanem jól elkülönült egymástól a két stílus nem csak stilisztikailag, hanem gondolkodásmódban is. Igazi zseni ez a pasi.

Az öngyilkosságról írni nem egyszerű. Nehéz átadni azt a mélységet, a szomorúságot és a kitaszítottságot, amit azok éreznek, akik már csak a halálra és a megnyugvásra vágynak. Hannah esetében szerintem sikerült. Tökéletesen meg tudtam érteni a döntését, és egyben azt is, miért készítette el a kazettákat és állt bosszút azokon, akik bántották. És valahol mindegy, hogy direkt vagy véletlenül tették, az eredmény attól még ugyanaz. Hannah a poklok poklát élte meg, most pedig már halott. Végtelenül sajnáltam, de elfogadtam és megértettem a döntését.

Az olvasás közben végig izgultam Clayjel együtt, sok esetben közösen borzongtunk. Amikor pedig Clay bűnéhez értünk, hát a szívem szakadt meg. Mindkét főszereplő miatt. Egyikük sem érdemelte meg, ami vele történt. Nagyon elgondolkodtat magáról az életről. A jó és a rossz oldaláról egyaránt.

Hihetetlen, hogy másodszori olvasásra is elvitt ugyanarra a pontra, ugyanazokat az érzéseket keltette bennem és legalább annyira szerettem, mint legelőször. Biztos vagyok benne, hogy pár év múlva ismét előveszem, hogy újra elolvassam. Rengeteg mindent ad át, örülök, hogy megismerhettem.

Értékelés: 10/10

Igazi érzelmi hullámvasút ez a könyv. Szó szerint letehetetlen, annyira magával ragadó. Persze, sokszor elborzad rajta az olvasó, de mégis, ez így jó. Ez így tökéletes.

Hogy tetszik a borító? Kétségkívül mutatós, ahogy a lány a szappanbuborék felé nyúl jól néz ki, de sajnálom a kihagyott ziccert a kazettákkal.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Kortól és nemtől függetlenül csapjatok le a könyvre. Nem biztos, hogy imádni fogjátok, lehet, hogy nem értitek meg Hannah indítékait, de sokáig a gondolataitokban mocorog majd a sztori. És ez a jó könyv egyik ismérve.

• 08.03. Deszy Könyvajánlója
• 08.06. CBooks
• 08.09. Media-Addict.hu
• 08.12. Tekla könyvei

A könyv szerzője az 1975-ös születési Jay Asher. Mesterien írta meg a Tizenhárom okom volt-at, éppen ezért szomorkodom, hogy csak két regényt jegyez. A második, Kezünkben a jövőnk címmel jelent meg a Dream Válogatás sorozatban. Nem volt rossz, kritikát is írtam róla, ami ide kattintva elolvasható.