Valljuk be, a legtöbben a Velünk véget ér miatt szerettek bele Colleen Hoover írásaiba, de én nem tartozom közéjük. Emlékszem, először 2015 tavaszán olvastam el az írótól a Hopeless – Reménytelen című kötetet, és már ott a kedvencem lett az író, azóta az összes új kötetét a magyar megjelenés idején el is olvastam.

* Elolvasnád a könyvet? Szerezd be itt! *

Bár Hoovernek nagyon sok jó könyve jelent meg a Reménytelen sorozat óta, de még így is ehhez kötnek talán a legszebb, legjobb emlékek. Tudjátok, az elsőt lehetetlen elfelejteni 🙂 Szóval, kifejezetten örültem, hogy visszatérünk a Reménytelen világába, a Finding Perfect nézőpontkaraktere ugyanis Daniel, a Finding Cinderella főhőse, és utóbbi kisregény után egy évvel vesszük fel a történet fonalát.

A fülszöveg is kiemeli, de itt is fontos elmondani: a Finding Perfect elég erősen kapcsolódik az All Your Perfects – Minden tökéletesed című regényhez. Iszonyú nehéz spoilermentesen mesélni, és én képtelen is vagyok rá, szóval ha nem olvastad a Finding Cinderellát és az All Your Perfectset, akkor ezt az értékelést se olvasd kérlek tovább. Arra bíztatlak, hogy olvasd el ezeket a könyveket, hatalmas élmény vár rád, különösen azzal a befejezéssel, amit a Finding Perfect biztosít.

„Megígérem, hogy soha nem fogok kételkedni a döntésedben – simítom félre a haját az arcából. – Megígérem, hogy soha nem fogok beszélni róla, hacsak nincs hozzá kedved. Megígérem, hogy folyton próbállak majd mosolyra fakasztani, még akkor is, ha tudom, hogy ez olyan szomorúság, ami nem múlik el egy poéntól. Megígérem, hogy mindig is szeretni foglak, bármi is történik.”

Spoileresen folytatom, de ezek a spoilerek nem erre a kötetre, hanem az előzményekre vonatkoznak!

A Finding Cinderella végén happy endben hagytuk ott Sixet és Danielt, de most már lehet látni, hogy gyülekeznek a viharfelhők, Six ugyanis rengeteget gondol a kisbabára, akit örökbe adott, és szeretne többet tudni róla. A Minden tökéletesed végén pedig Quinn és Graham elfogadta, hogy nem lesznek szülők, és egymásra, a szerelmükre akartak koncentrálni.

Hoovertől egyszerűen zseniális döntés volt, hogy vegyítette ezt a két történetet. Mert nem nagy meglepetés, Danielék kisbabáját Quinnék fogadták örökbe még Olaszországban. A nézőpontkarakterünk ezúttal is Daniel volt, akinek a vicces stílusától oda és vissza vagyok, a karakterfejlődése pedig ebben a részben mindent vitt, csak felnő ez a srác. Holder és Sky jelenlétének is örültem ám, bár belőlük sajnos nem kaptunk eleget.

Nagyon fontosnak érzem, hogy foglalkozott ez a könyv azzal, hogy mit is jelent egy ember életében az, ha örökbe adja a kisbabáját. Bár Daniel életét ez nem rázta meg annyira, de Sixét igen, végül is, ő tartotta a kezében a kicsit, ő hozta meg anyaként a döntést. Nem beszélünk eleget arról, hogy mi történik az anyákkal az örökbefogadás után, és hogyan lehet ezt lelkileg feldolgozni. A kötet hossza miatt is inkább csak érintőlegesen jelent meg mindennek a pszichológiája, nem azon volt a hangsúly, hogy Six túllendüljön a félelmein, a rossz érzésein, hanem a cselekvésen, hogy megtalálják a babát, megtudják, hogy jól van, és lezárhassák magukban a történetet.

Határozottan állítom, hogy ez a történet fontosabb és jobb lehetett volna, ha Six a nézőpontkarakter, hiszen ő volt az, aki már az első pillanatban kijelentette, hogy a helyzet miatt rossz érzése van. De határozottan állítom azt is, hogy Daniel narrálása élettel telivé tette a történetet, és annyira erősen átjött az, hogy ez a srác mennyire szerelmes, és mindent megtenne azért, hogy megkönnyítse a szerelme életét, ezzel pedig kaptunk egy más tónusú könyvet. Sixszel sírtunk volna, Daniellel nevetve sírtunk – szóval megértem Hoover döntését..

A történet egy pontján Hoover összeeresztette a négy főhőst, és igazából ez volt a csúcspont. Az én könnyeim már Quinn levelénél is potyogtak, de a találkozás tette fel az i-re a pontot. Egyszerűen annyira szép volt az a jelenet, olyan jól átjött az, hogy kinek mit jelent az a kisbaba, hogy mindenki tiszteletben tartja, hogy Quinnék a szülők, és minden egyes karakter azon dolgozik, hogy a kicsinek a lehető legjobb legyen. És megjegyzem, a Minden tökéletesed után hatalmas boldogság volt látni Quinn és Graham boldogságát, és azt, hogy szülők lehetettek. Ha valakik megérdemelték mindezt, hát ők azok.

„Igaz szerelem létezik, ennek a háznak a lakói jelentik rá a bizonyítékot.”

Értékelés: 9/10

A fülszöveg szerint ez a könyv elhozza azt a lezárást, amit mindannyian vártunk. Igazuk van. Bár a Minden tökéletesed végét is szerettem, de ez az a befejezés, ami után igazán meg tudtam nyugodni, ahogy a Reménytelen sorozat is így kapta meg a lehető legjobb lezárást.

Mint mindig, Hoover most is fontos témákról mesélt, kaptunk édes, vicces, romantikus és könnyfakasztó jeleneteket is, tehát mint általában, megjött az érzelmi hullámvasút, amit egyszerűen imádok.

Hogy tetszik a borító? Nekem nagyon tetszik ez a masnis megoldás, egyszerű, de szép ez a borító, olyan Hooveres.

Kinek ajánlom elolvasásra? A Minden tökéletesed és a Helló, Hamupipőke olvasói nehogy kihagyják ezt a könyvet! Különösen ha ti is szerettétek ezeket a történeteket.

* Elolvasnád a könyvet? Szerezd be itt! *

Colleen Hoover – Finding Perfect blogturné