Nagy lelkesedéssel kezdtem neki a könyvnek, mert külföldön nagyon sikeres, és sokan szeretik is. Be kell valljam, engem annyira nem varázsolt most el ez a kötet.

Azt hiszem a legfőbb gond az volt, hogy egy romantasy típusú történetre készültem, de egy klasszikusabb fantasyt kaptam. Ez már magában az írás stílusában megmutatkozott: jól olvasható volt, a nyelvi szint kifejezetten magasnak érződött, és talán épp emiatt is itt-ott túlírtnak gondoltam. De eközben nyilván jól esett olyat olvasni, ami ennyire szépen van megírva.

A kötet befogadhatósága a világépítés miatt is nehézkes volt. Rengeteg idő elment ugyanis azzal, hogy bemutassa a világát, leginkább az elején. Egyszerűen annyi infót zúdított ránk az író, amit nem volt energiám mind feldolgozni, túl soknak éreztem. De eközben maga a világ zseniális, és ehhez kellett a részletgazdagság. Imádom, hogy a mágiahasználók itt az élvezet, vagy épp a fájdalom segítségével töltik fel a mágia tartály készleteiket, és hogy ez a nagy különbség miként csapódott le a különböző népek között, ki hogyan áll hozzá. És rengeteg ilyen jó ötlet volt még – és talán pont a mennyiség volt a gond.

A történet főszereplője Saffron, aki hat évesen kénytelen végig nézni, ahogy a Vérholdak megölik a szüleit. A lány bosszút akar állni, és ezért mindent el is követ. Az útja során beépül a Vérholdak közé, hogy belülről bomlassza szét őket, de nem várt információkat is kap, és megismer ott egy srácot is…

A férfi főhős, Levan, a Vérholdak vezérének a fia sokára bukkan fel, de megérte rá várni. Nagyon egy morally gray karakter, akit lehet szeretni, de közben látod, hogy mennyi hibája van, és milyen kegyetlen és könyörtelen. Itt kaptunk egy ízig vérig ellenségekből szerelmesek kapcsolatot, aminél sose tudhattuk, hogy mi lesz majd a végén, hogy tényleg összejöhetnek-e.

Maga a sztori végig tartja a feszültséget, nagyon jó a történetvezetés, jók a fordulatok, és Saffron annyira szerethető, élő és lélegző karakter, akinek érdekel a sorsa, akinél tudni akarod, hogy mi lesz vele. És ez igaz az összes karakterre is.

Értékelés: 7/10

Bármennyire is szerettem volna, ez a könyv engem most nem ragadott magával. Talán a komolysága miatt, talán mert rosszkor, rossz időben olvastam. Ezzel együtt látom az előnyeit, látom a benne rejlő minőséget.

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű, nagyon szépek a fekete háttéren az ezüst és a vörös minták, és az éldekor még szebbé teszi az összképet.

Kinek ajánlom elolvasásra? A kegyetlen herceg rajongóin túl azoknak, akik szeretik a kissé komolyabb, és magas nyelvi szinten megírt fantasyket.