A sok amerikai és magyar helyszín után engem még mindig el tud bűvölni az, ha egy könyv más kultúrkörbe vezet. A századik királyné engem az arab világra emlékeztetett, az ottani viszonyokat, életminőséget mutatta be, és ez már önmagában is nagyon szimpatikus lett, hát még a szereplők és maga a történet!

A főszerepben Kalinda, aki a legjobb barátnőjével, Jayával egy templomban él, ahol nővérek (kvázi apácák) nevelik őket. Egy nap eljön a templomba Tárek rádzsa, hogy kiválassza a századik feleségét, és Kalindára esik a választása. A lányt el is viszik, és az udvarban tudja meg, hogy veszélyben az élete, hiszen csak száz felesége lehet a rádzsának, és az esküvő előtt bármely ágyas kihívhatja őt egy halálos párbajra, hogy megszerezze a címét. Így Kalindának szó szerint harcolnia kell az életéért.

Szerintem nagyon fontos, hogy több ilyen regény szülessen meg, mint ez, ahol ennyire komolyan felhívják a figyelmet a női egyenjogúságra és eleve a nők elnyomására. Borzalmas volt olvasnom, hogy mennyire szenvednek ezek a lányok. Az ágyasok például kvázi prostik voltak, akiknek bárkivel le kellett feküdniük, nem is csoda, hogy az életüket áldozták, és inkább lettek volna királynék. De minden más miatt is szörnyű volt ez a sors, erre a legjobb példa a Becses volt, a rádzsa elsőszámú felesége, aki végtelenül szerelmes volt a férjébe, és végtelenül megkeseredett, gonosz nő vált belőle, amiért több száz nővel kellett osztoznia a férjén.

De igazából nem csak ebben mutatkozott meg az undorító rész. A lányokat például olyan alapelvek szerint nevelték, hogy a legfontosabb teendőjük a férfiaknak való engedelmesség. Az itteni lányok nem dönthettek a sorsukról, sem arról, hogy kit szeressenek. Semmi beleszólásuk nem volt az életükbe, és ezt annyira borzalmas kívülről látni. Persze, nem árulok el titkot, hogy Kalinda megjelenése az udvarban változást idéz elő, érik az a forradalom, mint minden disztópikus töltetű történetbe – és ezt a részét is kifejezetten élveztem a regénynek.

Persze kaptunk románcot is, ami egy picit instant szerelemnek tűnt, mert elég hirtelen alakult ki, de az írónő olyan szépen levezette, és a két karakter között is úgy dübörgött a kémia, hogy engem abszolút nem zavart. Jó volt végig drukkolni azért, hogy Deven és Kalinda összejöjjenek, és együtt lehessenek ebben a zord világban. Azt pedig külön szerettem, hogy milyen sokat adtak ők a másiknak, és mennyire erősítették egymást.

A könyv nagy előnye volt még számomra, hogy az írónő nem szívbajos. Ez egyrészt abban mutatkozott meg, hogy ez egy veszélyes világ, ahol nincs mindenki biztonságban, és itt bizony fájdalommal jár, ha dacolni mersz a hatalommal. Én bizony a bőgéssel küzdöttem bizonyos jeleneteknél, de emiatt is volt fájóan hiteles a könyv. A másik fontos dolog a rengeteg WTF pillanat volt. Jó néhány olyan történetszál volt, amit nem láttam előre, Kalinda kapcsán meg aztán pláne nem láttam azt a bizonyos dolgot a láz kapcsán, így még izgalmasabb lett a kötet számomra.

Értékelés: 10/10

A századik királynő egy nagyon jól megírt, izgalmakkal teli YA fantasy kötet. Tele van ütős szereplőkkel, és szerencsére figyeltek arra is, hogy a gonosz karaktereknek is érthető motivációjuk legyen a tetteikre – ezen sok más könyv elcsúszik. A felépített világ zseniális, kellően mai a könyv, de mégis egyszerre hat disztópikusnak és a múltban játszódó történetnek. A romantika is tetszett, a sok váratlan pillanat pedig izgalmassá, letehetetlenné varázsolta a könyvet. Naná, hogy várós a folytatás!

Hogy tetszik a borító? Szerintem zseniális, mind a színeiben, mind a motívumaiban.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted az izgalmas YA könyveket, ha szívesen olvasol olyan történetet, ami egzotikus helyszíneken játszódik, akkor semmiképpen se hagyd ki A századik királynőt!