Könyvkritika: Mia Sheridan – Finding Eden: Megtalálni Edent

A Calder útja brutális függővége után már nagyon kíváncsi voltam a lezárásra, tudni akartam, hogy mi lesz Calder és Eden útjának a vége. És milyen lett a kötet? Két nap alatt lezúztam, annyira a kezemhez nőtt, azt hiszem, ez sokat elárul 🙂

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

Arra készüljön fel mindenki, hogy ez a rész teljesen más, mint a Calder útja volt. Ott még Acadiában voltunk, egy szektában, a közeg pedig adott egy állandóan jelen lévő feszültséget, miközben megdöbbenve olvashattunk arról, hogy milyen kegyetlen az emberek élete, ha be vannak zárva és kiszolgáltatottak másoknak.

A Megtalálni Edent viszont már a “nagyvilágban” játszódik, három évvel vagyunk az acadiai borzalmak után, Calder és Eden pedig csak a kötet elején találkoznak egymással újra, hogy aztán együtt próbálják feldolgozni az átélt borzalmakat, megtanuljanak élni a “nagyvilágban” és válaszokra leljenek a múltjukkal és a jelenükkel kapcsolatosan.

Szívszorító vol átélni, ahogy ez a három szektából menekült fiatal, Xander, Calder és Eden miként boldogul, mennyi nehézséget, fájdalmat és terhet cipelnek a múltjukból, és miként próbálják ezt feldolgozni. Bár Xander sajnos keveset szerepelt, de nála is jól átjött az, ami a főhősökön: vannak olyan sebek, amik lassan gyógyulnak be, és sok idő kell, mire túljuthatunk rajta.

Calder és Eden párosát most talán még jobban szerettem, mint az előző kötetben. Imádom azt, amikor a szerelmesek erőt adnak a másiknak, amikor jobbá teszik egymást. Itt is ez történt, kettejük útjáról pedig pont azért volt ennyire jó olvasni, mert mindkét karakter a végletekig szerethető maradt, és jó volt látni, ahogy együtt haladnak, együtt próbálnak boldogulni.

Nagyon szerettem azt is, ahogy a fiatalok megküzdenek a belső démonaikkal, és a szívem szakadt meg attól, ahogy Hector gondolatai üldözik például Caldert, hogy ő tényleg a sátán fia-e, és méltó lehet-e egyáltalán Edenhez. A kötet pedig leginkább ezekre a lelki szálakra koncentrált, nem is igazán a cselekményen, hanem a gyógyuláson volt a hangsúly, és meglepő módon erről is jól esett olvasni.

A szülő szálak bevonása is nagyon érdekes lett. Konkrétan Eden rátalál az anyukájára még a könyv elején, ez is annyira jó szál lett, az írónő annyira szépen átadta Carolyn szenvedését, a fájdalmát a gyermeke elszakítása után. És itt kezdett előjönni a múlt ismerete is, a főhőseink pedig lassan nyomozni kezdtek Hector és a szekta megalakulásának a körülményei után, amik kiderültek, azok pedig megdöbbentőek voltak, Sheridan nagyon ügyesen összerakta a dolgokat.

Itt most kicsit spoileres leszek, szóval óvatosan olvass tovább! Miközben faltam a sorokat végig éreztem feszültséget is a történetben. Mi lesz, ha a korrupt rendőr eljön értük, és baj lesz? Hector tényleg meghalt, vagy rájuk talál? Ez a feszültség végig ott volt a könyvben, itt-ott úgy éreztem, mintha Sheridan még rá is játszott volna. Ebből a szempontból nekem kissé csalódás volt, hogy nem történt semmi.

Olvasás során sok ponton éreztem még azt is, hogy előrevetít az írónő valamilyen konfliktust, amitől az ember robbanást vár, aztán még csak egy pici durr sincs. Mint amikor Eden megtudta, hogy Caldernek barátnője van, az a szál is annyira hipergyorsann lezárult. Nem mondom, ez így volt hiteles Caldert ismerve, csak egyszerűen sok ponton éreztem a történetnél, hogy az írónő lerakott egy írói ígéretet, amiket valahogy nem váltott be maradéktalanul, így kissé hiányérzetem támadt. Leginkább a rendőr-pasi offpage történései kapcsán. Spoileres rész vége!

Értékelés: 8/10

Mia Sheridan továbbra is lebilincselő stílusban ír, annyira olvasmányos az egész, ráadásul végig elgondolkodtatott. Olyan szépen mesélt az írónő a szeretetről, a továbblépésről, megbocsájtásról, miközben élő és lélegző karakterekkel teltek meg a lapok. Különleges élmény lett a Megtalálni Edent, de sajnos az érzésem szerint be nem váltott írói ígéretek miatt nem tudtam öt csillagosra értékelni a könyvet.

Hogy tetszik a borító? Letisztult, szép, a leírások alapján Eden is kábé így nézhet ki. Nem mondom, hogy beleszerettem a borítóba, de nincs vele bajom sem.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha megvolt a Calder útja, ezt se hagyd ki, csodálatosan lezárja Eden és Calder történetét, az epilógus pedig boldog könnyeket csal az ember szemébe.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *