Ó, nagyon kellett most ez a könyv! Nemrég láttam a sorozat fináléját, amiben eléggé csalódtam, így szükségem volt már egy pozitív Sabrina-élményre, amit szerencsére meg is kaptam. Ez a rész pedig – bár kicsit nehézkesen indult – végső soron talán még az elsőnél is jobban tetszett.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

A könyv a sorozat első és második évada között játszódik, azután, hogy Sabrina már szakított Harvey-val. A lány még ezt a szakítást próbálja kiheverni, ami nem egyszerű, még úgy se, hogy a jóképű Nick egyértelműen kimutatta előtte, hogy tetszik neki. Ráadásul a városban feltűnik egy ártalmas démon, aki megfertőzi a halandók elméjét. Sabrinára hárul a feladat, hogy megmentse mindkét világát.

Most is sok nézőpont karaktert kaptunk, igazából Sabrináé volt az, ami szerintem most a legkevésbé lett élvezetes. Továbbra is nagyon imádnivaló a karakter, és jó volt látni azt, hogy a többi szereplő tettei miként csapódnak le benne, ez különösen tetszett Nick próbálkozásai kapcsán. Amit ennél a szálnál nagyon szerettem, az önfeláldozás, a könyv aláírása utáni gondolatok, és annak az erősítése, hogy mennyire szereti a családját és a barátait. Csak a többiek érdekesebbek lettek.

Nick és Harvey újra együtt! Annyira imádnivaló ez a páros, hogy ez hihetetlen. Nick ugyanis kitalálja, segítséget kér Harvey-tól, hogy miként tudná meghódítani Sabrinát, a halandó pedig segít neki, mert szeretné Sabrinát biztonságban tudni, és Nick a legkevésbé rossz választás. Na ez volt a kedvenc történetszálam a könyvben, úgy érzem ez lett a legkomplexebb, a legjobban megalkotott. A lassú közeledés egymáshoz, ahogy végül barátság lesz köztük mindennek dacára. Nem semmi ábrázolás!

Brennan annyi mindent mesélt, amire a sorozat nem tért ki. Leginkább a varázstudók és a halandók közti különbségekről, hogy például mennyire brutális és felesleges tettnek tűnik egy varázstudó szemében, ha levágunk egy virágot, a vázába tesszük és végignézzük ahogy meghal. Ilyen kontextusban még sosem gondoltam rá, ugye ti sem? Ezek a gondolkodás-béli különbségek tök jól átjöttek, és szépen rávilágított arra, hogy mennyire furának hangozhat más számára az, ami nekünk a neveltetésünk miatt természetes. (És fordítva)

Sok minden szíven ütött ebben a kötetben, leginkább a varázstudók magányossága, az, ahogy Nick és Prudence is mennyire vágyik a szeretetre, de mennyire nem merik kimondani azt (leginkább Prudence). Sok jelenet volt, ami így megcsapott, mint amikor Prudence féltékeny volt Sabrinára a családi szeretetre, ami körbeveszi, vagy amikor Nick egyszerűen csak azt akarta, hogy szeressék, mert sosem tudta igazán, hogy az milyen.

Prudence nézőpontjai is fergetegesek lettek, leginkább a humora, több alkalommal is felnevettem egy-egy beszólásán, mert egyszerűen zseniális a csaj. A beszélgetései Harvey-val elképesztőek lettek, pláne az igazságszérumos jelenet, de a Nickkel közös évődéseket is nagyon szerettem. És az a jelenet, amikor Zelda megsimogatja a haját, hát ott annyira elérzékenyültem, csodálatosan átadta az író azt, hogy mit jelenthet egy árva lánynak egy ilyen anyai gesztus.

A Harvey nézőpontokban erősen előjött a félelme és a gyűlölete a mágia iránt, hiszen mégiscsak ez vette el tőle az imádott bátyját, akit neki kellett (még a könyv eseményei előtt) megölnie. A gyászfeldolgozás hitelesen lett ábrázolva, a temetős jelenet hátborzongatóan erősre sikerült. Visszatérve a Nick – Harvey barátságra, epic volt minden közös jelenetük, és mindkét nézőpontból. A lezárása a történetszálnak pedig… keresem a szavakat de nem találom.

Ötödik nézőpont karakterként néha megkaptuk Rozt is. Nála leginkább az volt terítéken, ahogy a közelgő vakságával próbál megküzdeni, és itt is láttuk azt, hogy mennyire fontos Sabrina és a három halandó barátsága. Illetve, itt már pedzegette az írónő amit később láttunk a sorozatban, hogy Roz és Harvey összejönnek. Szépen megágyazott a könyv ennek, és míg a sorozatban hirtelennek tűnt, ha előbb olvastam volna, akkor már jóval érthetőbb lenne a dolog.

Értékelés: 10/10

Kétségkívül volt pár apróbb hibája a könyvnek, de gyerekek, én annyi mindent szerettem benne. Brennan tökéletesen ismeri a karaktereket, és olyan mélységeiket hozta elő a történetben, amire a Netflix sorozata sokszor képtelen volt. Emellett pedig nagyszerűen mesélt szeretetről, barátságról, gyűlöletről, gyászfeldolgozásról, szerelemről és a két kultura közti különbségek áthidalásának a nehézségeiről. És ez csak a jéghegy csúcsa. Alig várom már az újabb Sabrina könyvet!

Hogy tetszik a borító? Nem vagyok oda érte, elég creepy. Sajnálom, hogy a Riverdale könyvekhez hasonlóan itt nem kaphatunk színészes-filmes borítót, de ez nem a kiadó hibája, külföldön is csak így jelent meg.

Kinek ajánlom elolvasásra? A sorozat rajongóinak mindenképpen. És hogy anélkül is érthető-e? Én hajol arra, hogy igen, szerintem úgy is sokat adhat a történet.