Könyvkritika: Ajándékba adlak – 12 szerelmes ünnepi történet (szerkesztette: Stephanie Perkins)

Mitől jó egy novella? Mi kell ahhoz, hogy igazán szeretni lehessen, és ne legyen bennem üresség érzés, miután elolvastam? Szerintem a válasz nagyon egyszerű. Legyen bekezdés, tárgyalás és befejezés: pont, mint egy regény esetében.

Mutasson be egy problémát, élethelyzetet (bekezdés), fejtse ki azt, legyen karakterfejlődés, adja át a hangulatot és az üzenetet (tárgyalás), majd térjünk rá a befejezésre, és zárjuk le a sztorit. Mindezt pedig húsz-harminc oldalban? Higgyétek el, sokkal nehezebb, mint amilyennek tűnik.

Jó novellát írni piszok nehéz, leginkább a befejezés miatt. Olvasóként pedig nehéz befogadni a novellákat, mert ahhoz vagyunk szokva, hogy hosszú történeteket kapjunk, és minél jobban megismerjük a szereplőket. Némely írónak viszont van olyan rossz szokása, hogy nem zárja le a novelláit, hanem nyitott véget kap: hadd gondolkodjon az olvasó, döntse el ő, merre halad a sztori tovább…

Legutóbb a Pokoli báléjszakák novelláskötetet olvastam, és hát, eléggé elkenődtem tőle. Tele volt király történetekkel, de mindegyiknél úgy éreztem, mintha egy regény elejét olvasnám, és a fordulópontnál valaki elvenné tőlem a lehetőséget, hogy tovább élvezzem. Éppen emiatt tartottam egy kicsit a Stephanie Perkins által szerkeszett Ajándékba adlaktól.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg kedvezményesen! *

És milyen volt az Ajándékba adlak? Felemás. Sok novellánál éreztem azt, hogy ez most egy lezárt, kerek sztori, amit az író(nő) pont a kellő mennyiségben mesélt el. A legjobb példa erre Rainbow Rowell szupercuki novellája, ahol tök jól átjött a két szerelmes karakter gondolatvilága, és a lezárásnál is azt éreztem, hogy igen, ők már egy csomó mindent kiálltak egymásért, ezek után bármi lesz, együtt maradnak. Mert ez így rendeltetett. Nem voltam vele úgy, hogy hová dugták el előlem a többi oldalt, hanem mosolyogva zártam le magamban a sztorit.

Viszont több olyan novella is volt, ami nagyon felhúzott. Leginkább David Levithan írásánál akadtam ki. Úgy örültem az LMBT sztorinak, a szereplők is szerethetőek voltak, a felhozott probléma is teljesen érthető és értelmezhető. Na de kérem, milyen lezárás volt ez? Hát semmilyen basszus! Csak lestem, hogy mi van, mi történik a két szerelmes szereplővel, képesek lesznek-e megoldani a problémáikat. Dühösen csuktam be a könyvet, és dohogva két napig felé se néztem.

Olvasóként nem szeretem, ha egy író azt mondja nekem, hogy én képzeljem el, mi lesz a karaktereivel. Ez az ő története, az ő szereplői, ő mondja meg, ne én. Nem vagyok fanfictiönös, nekem az kell, hogy az író adjon egy rendes lezárás, legyen akár happy, akár deppy end. Amikor ez elmarad, akkor nagyon el tudok kenődni, mert úgy érzem, mint amikor elkaszálják a kedvenc sorozatom, és tudom, sosem derül már ki semmi.

Hangulatában viszont nagyon erősek voltak a novellák. Tökéletesen átjött a karácsonyi feeling, napokig karácsonyi dalokat hallgattam, még olvasás alatt is, és a könyv miatt még jobban várom a kedvenc ünnepem. Ez pedig nagyon jól állt a kötetnek, Perkins pedig hangulati szempontból ügyesen válogatott.

Szerettem azt is, hogy széles réteget lefedtek a novellák. Kaptunk realisztikus és természetfeletti történeteket, Jenny Han szupercuki novellájában pedig imádtam megismerkedni a Mikulás lányával, a Hölgy és a rókában jött egy kis természetfeletti szellemesdi, míg más írásokban megmaradtunk a valóság talaján. Az adott világ bemutatása, és a karakter alapszituációnak a felvázolása mindenütt tetszett.

Jó volt ám az is, hogy felfedezhettem több írót, akikről eddig nem hallottam, de a novellájukkal most bizonyítottak a számomra, hogy érdemes megjegyezni a nevüket. Több általam már jól ismert író is hozta, amit megszoktam tőle. Gayle Forman, Jenny Han és Stephanie Perkins bebizonyította, hogy nem csak regények, hanem rövid történetek írásában is isteniek.

Értékelés: 7/10

Nehéz ám véleményezni egy novellás kötetet, mert ezek olyan rövid sztorik, és nem akarom lelőni a spoilereket. Így inkább zanzásítva azt mondom, hogy akadnak köztük nagyon jók és kevésbé jól sikerültek is. Van, ahol sikerült lezárni a történetet, van, ahol nem, de mindent egybevéve jó volt elmélyedni az összes novella világában, hangulatában.

Hogy tetszik a borító? Nem rossz, a cím betűtípusa és színei kifejezetten tetszenek, de nagyon nincs tőle karácsonyi hangulatom, teljesen mást sugall a borító, ami totál meglepő számomra, hiszen ez egy karácsonyi kötet.

Kinek ajánlom elolvasásra? A kötetben szereplő írók rajongóinak mindenképpen. Az Ajándékba adlak karácsonyi ajándéknak is tökéletes választás, mind kapni, mind adni tökéletes lehet. És igen könyvmolyok, a fa alatt szuper lesz majd ezt olvasnotok.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg kedvezményesen! *