Már jó pár napja, hogy elolvastam a könyvet, de még most se nagyon tudom, hogy mit gondoljak róla. Szeretném szeretni, azt írni, hogy ez egy nagyon jó regény, de nem tudom megtenni, mert sokszor felhúzta az agyamat, és nem a jó értelemben. Viszont van némi érték a műben, akad sok szerethető karakter és még némi tanulság is, így viszonylag szívesen adnám tinilányok kezébe a művet, csak megkérek mindenkit, ne tekintse Ashtont példaképnek…

A sztori hősnője Ashton, aki a gimi legnépszerűbb lánya, és az is akar maradni, ezért pedig bármire hajlandó. Miután a trónjáról letaszítja a legjobb barátnője, Kance, és a lányból pária lesz, gyorsan dönt. Eléri, hogy a szomszéd srác, aki régen a legjobb barátja volt, mára meg emós lett, úgy tegyen, mintha járna vele. Miután pedig Luca lemossa a sminket, szexi ruhákba öltözik, kiderül róla, hogy izmos és a haját is befesti, Ashton beleszeret, mert nanáhogy. Vajon Ashton lesz ismét a gimi legnépszerűbb lánya?

Khm, kicsit más az én történet leírásom, mint a hivatalos fülszövegé, de a lényeg saccperkábé ugyanaz. Volt, aki a könyvet a Bajos csajokhoz hasonlította, de már megbocsássatok, ezt én Bajos csajok-fanként kikérem magamnak. Az egy dolog, ha XY karakter behelyettesíthető, de Cady még a legrosszabb pillanataiban sem volt annyira utálatos, mint Ashton, amikor éppen jólelkű(nek mutatja magát). No de akkor beszéljünk csak a hölgyikéről…

Kérve-kérek minden lányt, ne tekintse Ashtont példaképnek. A szerző próbálkozott ugyan, és Ashtonnál befigyelt némi lelkizés is. Kiderült például, hogy azért akar annyira népszerű lenni, mert az anyja tinikorában szülte, mellesleg egyedül nevelte fel, és emiatt suttognak róla a városban. Neki ez szarul esik, és azt hiszi, hogy a gimi királynőjeként majd jobb lesz. Aranyos próbálkozás volt, tényleg, és becsülöm is, hogy próbáltak valami kapaszkodót adni a lány viselkedésének a megértéséhez. Nekem ez sajnos kevés volt…

Pedig én alapvetően szeretem a gonosz főszereplőnőket, Ashton pedig igazán kitett magáért. Utálatos, a lehető legnagyobb mértékig önző és tudjátok, az a „megcsapkodnám péklapáttal, ha nem lenne lány” típus. Semmi jót nem láttam benne, és a Lucával való kapcsolatát is úgy néztem, hogy „mi a frászt akar ez a normális srác ettől az idióta csajtól?„. Volt pár nagyon gáz húzása Ashtonnak, nem csak a sztori elején, hanem a közepén és a vége felé is, szóval, abszolúte nem kedveltem meg őt, amit sajnálok, de nagyon. Mindenesetre azt azért aláírom, hogy a vége felé kicsit belágyult Ashton feje lágya, és azért voltak már szimpatikusabb megnyilvánulásai is, de mégsem tudtam megkedvelni. Sajnálom :/

Azért akadnak pozitívumok is a könyvben. Az például nagyon tetszett, hogy milyen felszínesek voltak a főszereplők. Nagyon lökték a süket dumát, hogy a másik lelke érdekli őket, de azért kétsoronként kibukott az igazság a „hű de izmos, milyen hosszúak a lábai” és „de szép a szeme” formájában. Tulajdonképpen egymás testére gerjedtek, de arra nagyon, és megpróbálták önmagukkal (és így velem is) elhitetni, ők bizony szerelmesek. Nagyon örültem ennek, mert realista, az életben is sok ilyen van, hogy igazából csak a másik teste a vonzó, de még magunknak sem vallanánk be. A szerző sem mondatta ki velük, csak olvasni kellett a sorok közt, én pedig megtettem. És bejött!

A férfi főszereplő nagyon szimpatikus volt. Luca igazi álompasi típus, jó fej, humoros, kedves és vicces, szóval jah, megértem, ha álmodoznak róla az olvasók. A baráti köre is hasonlóan szimpatikus volt, tulajdonképpen ők voltak azok, akik miatt a könyv szerethető maradt, és egyáltalán befejeztem. Mondjuk kicsit volt bennem olyan érzés, hogy Luca jobbat érdemelt, de hát, tini, bejön neki Ashton, hadd szórakozzon.

Sokszor mosolyogtam azért olvasás közben, itt-ott elreppent egy-egy humoros gondolat. Akadt benne tanító jelleg is, például Luca barátai kapcsán, hogy ne ítéljünk meg egy embert a külseje alapján, mert simán lehet attól még jó ember, bárhogy is akarjon öltözködni. A szerző stílusa lendületes, jól olvasható, a férfi és a női E/1 is jól elkülönült, ezért mindenképpen jár a pacsi.

Értékelés: 6/10

Nem tagadom, olvastam már ennél jobb (LOL) könyvet is, és ez is lehetett volna jobb, ha szerethető a hősnő. De mivel Ashton péklapát típus, így a Mire jó a rosszfiút sem élveztem annyira, hiába volt Luca kedvelhető.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban a fiatalabb korosztálynak, elsősorban lányoknak, mondjuk 12 és 16 év között. Ó, és csak magamat tudom ismételni: Ashton senkinek se legyen a példaképe…

Kíváncsi vagy a könyvre, és szeretnél már a premier előtt beleolvasni? Most megteheted! Kattints a képre, vagy ide, és olvasd el az első húsz oldalt!

• 03.01. – Media-Addict.hu
• 03.03. – Kelly & Lupi olvas
• 03.05. – CBooks
• 03.07. – Dreamworld
• 03.09. – Zakkant olvas