Hiszek abban, hogy minden embernél több van a háttérben, mint amit megmutat nekünk. Hiszem azt is, hogy a tévé és a média sokszor képes hamis képet festeni valakiről, és akit hajlamosak vagyunk a minket ért befolyások miatt kurvának elítélni, igazából nem azok. Még mindig ugyanezekben hiszek, annak ellenére is, hogy Kelemen Anna könyve pont olyan rossz, mint a híre.
Sokakkal ellentétben nekem nagyon bejöttek Szepesi Niki memoárjai. Annyi mélységet és szerethetőséget láttam abban a lányban, és amikor a sok szexet figyelmen kívül hagytam, tényleg úgy éreztem, hogy ez a könyv igenis szól valamiről. A női egyenjogúságról, a fájdalomról, a kiszolgáltatottságról és az uralni vágyásról és így tovább. Egyszóval Szepesi könyvét imádtam, és tudjátok mit, nem szégyellem. Hülye lennék szégyellni.
Kíváncsi voltam tehát arra, mihez kezd a memoárjában Kelemen Anna. Annyira akartam, hogy kiderüljön róla is, hogy több van benne. És ki tudja, talán így is van, talán a média róla is hamis képet fest, de mindez a könyvből nemigazán derült ki. Talán nem akarta elég sok oldalát megmutatni, talán csak a botrányosabb részeket emelte ki, fogalmam sincs, de hiányzott a könyvből a mélység. Az a fajta másodlagos jelentés, ami miatt eltekintek attól, hogy Kelemen Anna egy luxuskurva – aki szeret az lenni. Legalábbis, elmondása alapján.
És ne értsétek félre, nekem nincs problémám azzal, ha valaki a testéből él, egészen addig, amíg nem kényszerítik rá. Ha egy felnőtt ember úgy dönt, hogy nem megy el pincérnőnek, hanem kiáll a sarokra, lelke rajta. Nem fogom támogatni a döntésében, de nem is ítélem el miatta. Mindenesetre akármennyire is igyekszem humánusan hozzáállni a témához, jobban csípem, ha van az egész prostiság mögött egy keményebb indok. Mitudomén, “el kell tartanom a gyerekem” vagy “devizahitel van a lakáson“. Annácskánál ilyen indok nincs, egyszerűen elmondása szerint szereti a szexet, a pénzt, a jólétet és utál dolgozni, ezért lett prosti. Szóval, tartom magam ahhoz az álláspontomhoz, hogy nincs azzal gondom, ha XY a testéből él, de most már biztosan tudom, hogy nem akarok többet olvasni róla.
No de miről szól a könyv? Annácska úgy döntött, hogy nyilvánosan hirdeti az öhm, szolgáltatásait, és harminc napon keresztül mindig mással fekszik le, az aktusért pedig elkér száz ezer forintot. Persze nem akaródzik neki minden nap dolgozni, de azért meglátogat pár pasit. Fiatal srác, vidéki középkorú parasztember, öregember és így tovább, széles a merítés, Annácskának pedig mindenkiről van egy sztorija. A kihívásán túl érintjük a múltat is, szóba kerülnek a volt szerelmei, a gyerekkora, a szüleivel való kapcsolata, és az út is, hogyan lett egyszerű lányból az ország legismertebb luxusprostituáltja. Persze egyik gondolat sem tart sokáig, a múltidézést is sokszor félbeszakítja a szex, nehogymár megismerjük a nőt…
Igazából nem szeretnék mélyebben belemenni a könyvbe, mert annak csak gyalázás lenne a vége, és azt nem szeretném, ahogy megsérteni sem Anna rajongóit. Mert azért lássuk be, ha eltekintünk a prostiságtól, Annácska elérte, hogy ennyi év után is szerepeljen a tévében, a lapokban, és az emberek beszéljenek róla. Azért ez is teljesítmény.
Értékelés: 3/10
Semmi mélység nincs ebben a könyvben, csak egy nő, aki luxusprostituáltként maga dönti el, hogy kivel fekszik le – de persze nem nagyon válogat. Állítása szerint szereti és élvezi a szexet, de ez nem igazán derül ki a könyvből, ahogy az a lelkifolyamat se nagyon, hogy miért lett az, ami, és hogyan vélekedik ő erről. Ez a könyv tényleg az, ami: pénzhajhászásért megírt, botrányosnak szánt valami…
Kinek ajánlom elolvasásra? Most mondjam azt, hogy senkinek? Nem sok értéket találtam benne, néhány poén mentette meg, illetve egy-egy olyan pillanat, amikor nagy meglepetésemre érdekes dolgot olvastam (például a tévés kulisszatitkokról), de mindent egybevéve, nem tudom ezt a könyvet senkinek sem jó szívvel ajánlani.
