Úgy örülök, hogy a Netflix végre felfedezte magának Sarah Dessent, és elkezdtek filmeket csinálni a könyveiből. (Az Altatódalból, és az itthon nem megjelent Once for Allból is készül adaptáció). Egyszerűen Dessen történetei a képernyőre kívánkoznak, és úgy érzem ez az adaptáció abszolút méltó lett a regényhez.

A történet főhőse Auden, egy rendkívül okos lány, akinek sajnos nehezen megy a barátkozás. Az anyja elég határozott természet, akinek a szókimondása sokszor nincs Audenre jóhatással. A lány inkább felnőttes, hallgatag, és ha mond valamit, nem úgy jön ki, ahogy szerette volna. Miután rádöbben, hogy mennyi mindent hagyott ki a gimis éveiből, úgy dönt, az egyetem előtti nyarat a rég látott apjánál tölti, ahol új munka és új lehetőségek várnak rá.

Nagyon szeretem a történetben a sorsfordító nyár, aka megváltoztathatod az életed jelenséget. Mert igen, tök jól bemutatja azt Auden példáján keresztül, hogy a környezetváltozás, az emberektől érkező pozitív visszajelzések és a benned lévő akarat elindíthat téged arra az útra, amin mindig is járni akartál. Ez a film pedig tök jó útmutató lehet mindenkinek, aki úgy érzi, változásra van szüksége.

Sok mindent szerettem még a filmben. Például azt, ahogyan a mostohaanya, Heidi kapcsán szót emel az ellen, hogy a kisbaba körüli teendőket ne csak az anyuka végezze, ez kifejezetten fontos téma. Maggie kapcsán nagyon szerettem azt, hogy ránézel egy lányra, gondolsz róla valamit, mert szép ruhákba öltözik és „menő lány” kisugárzása van, aztán rádöbbensz, hogy egy ember sokkal több és meglepőbb annál, mint ahogy kinéz, és ne hozz senkiről se véleményt a látszat alapján.

Élvezet volt a filmen végignézni azt, ahogyan Auden végül megnyílik az emberek felé, és új kapcsolatokat alakít ki. A lányokkal való barátsága nagyon tetszett, ahogyan az is, hogy miként kezdte el rendezni magában a múltját, a szülei miatt érzett feszültséget. A mostohaanyjával való kapcsolata is imádnivaló volt, ezt már a könyvben is nagyon szerettem.

Amit viszont sajnálok a filmmel kapcsolatosan, az a romantikus szál. A könyvhöz képest elég vérszegénynek érződött Eli karaktere, és eleve a románc-szál. Valahogy nem érzem azt, hogy Eli gyászfeldolgozása olyan jól átjött volna, mint a regényben.

Valahogy a vágyakozás is mintha csak Auden részéről lett volna meg, hogy valami több is kialakuljon köztük, iszonyúan meglepett az az első csók. Mintha a kémiát sem igazán éreztem volna. Nem volt Belmont Camelinek könnyű dolga, hiszen Eli egy olyan zárkózott karakter aki sok szenvedésen ment át, nehéz ezt jól prezentálni a képernyőn. Én nézőként azt éreztem, hogy ez a páros nem működik olyan jól, mint ahogy elvártam volna. Persze, cukik voltak, de igazából ennyi.

Értékelés: 8/10

Az Álom két keréken nem a kedvenc Sarah Dessen könyvem, de az adaptáció szerintem jól sikerült. Átjöttek a könyv főbb üzenetei, jó volt a látványvilág, imádtam a tengerparti jeleneteket, és Auden karakterét a szívembe zártam.

Egyedül a romantikus szál volt az, ami kicsit kilógott nekem, de mindent egybevéve az Álom két keréken egy nagyon intelligens, jól megformált és fontos film, amit szerintem érdemes megtekinteni, szombat délutáni matinénak több, mint tökéletes.

* Megjött a kedved a könyvhöz? Csapj le rá most! *