Rég olvastam már ennyire elgondolkodtató regényt. Végig lekötött a történetével is, de miközben olvastam, folyamatosan agyaltam is. Az egyik lehető legdurvább témához nyúlt a szerző, ez pedig a rabszolgaság, a sztori pedig az úrnő, és a rabszolga oldaláról is be lett mutatva, annak minden szörnyűségével együtt.

Hiteles, realista, a végletekig átélhető a könyv, és éppen ezért fájdalmasan jó.

A történet szerint a Valoriaiak már elfoglalták Herrant, és az országban élnek, rabszolga sorba taszítva a herraniaiakat. Hősnőnk, Kestrel, a tábornok lánya, aki dacos és vad, nem akar behódolni az apja szabályainak, esze ágában sincs katonának állni, sokkal inkább stratégának érzi magát.

Amikor egy aukción megvásárolja Arint, a rabszolgát, nem is sejti, hogy mit szabadít magára, a fiúban abszolút emberére talált. Kestrel hamarosan megismeri, hogy mit is jelent A nyertes átka.

Az írónő félelmetesen jó atmoszférát teremtett meg a regényében. Egyértelmű volt olvasás közben, hogy az alapot az jelentette, amikor a Római birodalom elfoglalta a már akkor is sokkal gazdagabb és műveltebb történelmi háttérrel rendelkező Görögországot.

Időrendben mégis későbbre tenném a sztorit, a bálok és a különféle ruhák miatt inkább a tizenhatodik-hetedik századra. Végül is ez lényegtelen, az a fontos, maga az atmoszféra, a két nép közti különbség, a rabszolgaság kegyetlensége tökéletesen átjött, és átélhetővé vált.

Kestrel egy rendkívül okos hősnő, akit lehetetlen nem kedvelni. Pontosan tisztában van a saját hibáival, tudja, hogy miben erős: nem katona, hanem egy stratéga, aki az eszével arat, nem pedig az erejével.

Ravasz, okos, nem él vissza a társadalmi rangjával és képes meghozni a lehető legfájdalmasabb döntéseket is, akkor is, ha majd belehal a várható következményekbe. Kedveltem a lányt, mindig örülök, ha nem egy nebántsvirágról olvasok. Kifejezetten szerettem a barátnőjével közös jeleneteket, a két lány közti különbség ütött.

Arinban tényleg emberére akadt Kestrel. A szerencsétlen rabszolga egykor arisztokrata volt, és naná, hogy bosszúra szomjazik. Kifejezetten erős, de emellett okos is, jóval műveltebb, eszesebb és rafináltabb, mint amit bárki feltételezne róla. Igazi vezető, aki képes a megfelelő időben odaállni, hogy minden erejével segítse a saját népét, a herraniakat, hogy felszabadulhassanak a rabszolgaság láncai alól.

A két főhős szerelmének a története egyáltalán nem a megszokott módon zajlik. A társadalmi különbségeken túl a népeik ellentéte is közéjük áll, nem igazán hozhatnak olyan döntést, ami megkönnyíthetné a dolgukat.

A tiltott szerelem miatt elkeseredettségük, a saját félelmeik és eleve az, hogy még a másikban sem képesek teljesen megbízni még eredetibbé és átélhetőbbé tette a kapcsolatukat, olvasóként pedig egyszerűen képtelen voltam nem drukkolni nekik.

A könyv tele van WTF pillanatokkal, rengeteg meglepéssel készült az írónő, amit semmiképpen sem akarok lelőni, de jobb, ha felkészül a leendő olvasó: ebben a világban nem egyszerű a túlélés, a bizalom drága kincs, a szerelem pedig nehéz döntések meghozatalára sarkall.

Értékelés: 9/10

Nagy ívű regény, iszonyúan erős főhősökkel, egy rettegett világgal és tele nem várt meglepetéssel. Amit kicsit sajnáltam, hogy nem akadt olyan központi mellékszereplő, akinek a jelenléte nélkül nem tudtam volna elképzelni a könyvet. Mindettől függetlenül öröm volt olvasni, a könyv második felét egy szuszra bezúztam.

Hogy tetszik a borító? Imádom! Örülök, hogy a kiadó a báli ruhás kiadás mellett döntött, mert egyszerűen gyönyörű és remekül passzol a regény történetéhez is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Igazából mindenkinek, még fiúknak is, mert eléggé kemény, és harcokkal teli a regény, nem igazán akad benne üresjárat, vagy felesleges mozzanat.