A Carrie naplója első kötete is tetszett, de ahogy ott is írtam, a második volt az igazi. Carrie ugyanis végre beszabadult New Yorkba, méghozzá egy nyári író tanfolyam miatt, ahová ugye sikeres felvételt nyert. A Nyár és New York mutatta meg igazán azt, hogy milyen is a fiatal Carrie, ráadásul felbukkantak a jól ismert szereplők is. Őszinte leszek, én már nem emlékszem arra, hogyan találkozott Carrie a sorozatban és a filmekben a csajokkal, de mivel a Szex és New York alapjául szolgáló regényt is Canda Bushnell írta, így inkább neki hiszek annak terén, hogy miképp találkoztak a csajok.

Tehát, a Nyár és New Yorkban először Samanthát ismerjük meg, aki (most kapaszkodj meg!) éppen házasodni készül, méghozzá egy menő, és igencsak gazdag férfihez. Carrie-vel hamar barátnők lesznek, Samantha pedig már itt magára öltötte a mentor szerepét. Másodjára bukkant fel Miranda, mint egy esélyegyenlőségi aktivista, aki tulajdonképpen feministaként van ábrázolva. Az a zseniális idézet, amit lent idéztem, nos, tökéletesen jellemzi a karakter fiatalkori énjét, legalábbis, szerintem. A regény végén Charlotte is előkerült, Carrie vele éppen a vonaton találkozott. Remélem ezekkel nem lőttem el nagy spoilert, de véleményem szerint ezek nem olyan egetverő információk. Ígérem, a továbbiakban nem kell spoilertől tartani.

– Mi van akkor, ha mégsem sikerül; ha nem leszek író és férjhez kell mennem? Mi van akkor, ha a férjemtől kell pénzt kérnem? Képtelen lennék. Utálnám magam.
– A házasság kurvát csinál a nőkből – jelenti ki Miranda. – Az egész csak színlelés és tettetés.

Azt már előre sejthettem, hogy Carrie és New York találkozása csak jól sülhet el, azonban magam sem hittem, hogy a végeredmény ennyire király is lehet. Nagyon érdekes karaktereket mutatott be ugyanis a könyv, kifejezetten tetszett Carrie főbérlője, akinek a kirohanásain heves röhőgörcsöket kaptam. A nagyképű fiatalokat bemutató New Yorki íróiskola is király volt, nagyon tetszettek azok a jelenetek, amik ott zajlottak. Pont valahogy úgy képzeltem volna el egy elit sulit a ’80-as években, ahová olyan diákok járnak, akik pontosan tudják azt, hogy valamiben nagyon tehetségesek, és ezáltal többek, mint az átlag. Viszont Carrie színdarabos terve rossz poén volt, amit nemigazán tudtam komolyan venni.

Egy számú szabály – jelenti ki a forgalomba lépve. – Mindig úgy kell kinézni, mintha tudnád, hová mész: akkor is, ha nem tudod.

Éles a váltás amúgy a Carrie naplója valamint a Nyár és New York között, ez pedig leginkább abban érhető tetten, hogy az első kötet szereplői teljesen elveszítették a jelentőségüket. Oké, Maggie felbukkant, hogy aztán nagy dérrel-durral bedurcizzon egy kicsit, Walt mellőzése viszont fájdalmas volt. Az új szereplők viszont nagyon bejöttek, érdekes bandát válogattak össze. Nem csak Miranda és Samantha dobbantott nagyot, hanem az olyan szereplők is, mint Lil’C vagy Viktor. Ebben a kötetben Sebastian már a múlté, Carrie azonban végre elveszti a szüzességét, nem is akárhogy. Erről a szálról viszont nem írok sokat, mert nem akarok spoilerkedni, előzetesen annyit jegyeznék meg, hogy imádtam azt a csavart, amit az írónő elrejtett a regényben.

– Ez a parti ma este van. El kéne menni. És ha Bernard felhív, eljöhetne velünk.
L’il szkeptikusnak tűnik.
– New Yorkban minden este vannak partik.
– Nyilván – vágok vissza. – És mindegyiken ott akarok lenni.

Mivel a Carrie naplója köteten alapult a The Carrie Diaries CW-sorozat, ezért kíváncsi leszek arra, hogy a Nyár és New York eseményeiből mennyit emel majd át a második szezon. Lévén Carrie ott is New Yorkba került a nyárra, igaz, követte őt Walt is (alleluja). Az tény, hogy lenne mit átemelni a Nyár és New Yorkból is, mert nagyon jól szőtte a szálakat az írónő. Abban meg csak reménykedem, hogy Lil’C történetét nem felejtik majd el beleszőni a sorozatba, mert a regény egyik legjobb momentumának tartom az ő háttértörténetét.

Tudom, hogy nem lenne szabad, hogy nem jó ez így. De valami idegenség lett úrrá érzelmeimen. Olyan mélyre süllyedtem, hogy innen már csak lefelé van út.

Értékelés: 10/10
A Nyár és New York maximálisan megérdemli a tíz pontot, moly-on pedig be is jelöltem kedvenc könyvnek, hiszen abszolút megérdemelte. Úgy érzem jól sikerült integrálnia a sorozatba Mirandát és Samanthát, ezen felül megmaradt az a jó kis alaphangulat, mint az első kötetnél. Carrie itt már véletlenül sem ártatlan kis szent, és kifejezetten bejött az a mód, ahogy neki is egyre nagyobb lett az arca. Nagyon remélem, hogy Candace trilógiává bővíti majd Carrie fiatalkori élményeit, ugyanis imádnám látni, miképp alakult ki a legendás négyes.

Csak mert valami nem tart örökké, nem jelenti azt, hogy semmi értelme nem volt, míg tartott. Nem jelenti azt, hogy nem volt fontos.