Pont egy éve olvastam a Nap nap utánt, és még mindig nagy szívfájdalmam a függővég a kötetnél. Írtó kíváncsi voltam rá, hogy az Egy másik nap hoz-e megnyugvást, a Rhiannon szemszögnél továbbjutunk-e a sztoriban. Sajnos erre nem került sor, a sztori a Nap nap után eseményeit vázolja fel, de ezúttal női szemszögből.

A sztori főhőse a tizenhat éves Rhiannon, aki boldogtalan párkapcsolatban él Justinnal. A srác egy nap teljesen megváltozik: kedves lesz és törődő, élete legszebb perceit éli át vele a lány. Aztán másnap Justin ismét önmaga. Később Rhiannon rájön, hogy Justint megszállta egy lélek, aki “A”-nek hívja magát, és minden nap más ember bőrében ébred fel. A lány beleszeret “A” lelkébe, de működhet-e egy olyan kapcsolat, ahol a másik szó szerint új testet (és akár nemet) ölt minden nap?

Mivel a történetet már ismertem “A” szemén át, ezért az Egy másik nap az apróságaival fogott meg magának. Imádtam Rhiannon otthoni jeleneteit, ahogy a szomorú családi helyzetét ábrázolta az író. Szerettem amikor a barátaival volt, Preston és Rebecca kifejezetten a szívemhez nőtt a kötetben. Jó volt belelátni a lány fejébe, átélni a gondolatait, amik nem mindig voltak verőfényesek, de nagyon is emberiek maradtak.

Érdekes volt azt is látni, hogy Rhiannon miként éli meg „A” külső változásait, hogyan őrlődik azon, hogy mégis összejöjjön-e vele, és mennyit szenved, mire meghoz egy döntést. Szerettem, amikor megpróbált önmagára koncentrálni, amikor előjött az önző, nemtörődöm énje, mert pont ettől vált nagyon szerethetővé a karaktere. A tökéletlensége lett a legnagyobb erénye a szememben, különösen mert „A” tökéletesnek látta.

A könyv olvasása sok ponton mégis untatott. A cselekményt előre tudtam, a lelki dolgok pedig nem mindig kötöttek le. Nem volt meg az izgalom a könyvben, hogy kivé is válik „A” aznap, és a lány reakcióit is pontosan ismertem már a tükörregény másik feléből. Még az olyan nagyon várt találkozások sem hoztak új, velős és izgalmas gondolatot, mint a randi a duci sráccal, vagy amikor „A” a dögös Beyoncé-hasonmásként jelent meg.

Ami viszont a legjobban fájt, hogy sok ponton úgymond „bemocskolta” (bocsánat, nem tudok erre jobb szót) az „A” és Rhiannon kapcsolatot. A Nap nap utánban ez egy gyönyörű, ám nehéz szerelemnek tűnt, itt viszont annyira hirtelen és hiteltelen volt minden. A kialakulása, az elmélyülése és egyáltalán az egész kapcsolat lehetetlensége.

Az, amit a leginkább vártam a regényben nem jött el, más ponton viszont sokat adott. Kifejezetten szerettem például a Justin – Rhiannon vonalat, és a történet egy pontján Justin kedvenccé vált.

A srácot eléggé demonizálják, de én bírom őt. Szar élethelyzetben él, tele van az élete bajjal, képtelen kifejezni az érzelmeit, de szereti Rhiannont és egyszer sem csalta meg. A lány kábé meg sem próbálta igazán rendbe hozni vele a kapcsolatát, ami oké, mert tényleg nem volt boldog, de ő végig megcsalta Justint, először csak érzelmileg, aztán testileg is. A srác nagyon nem volt tökéletes, de úgy érzem akkor sem ezt érdemelte volna. Imádnék egy kötetet olvasni Justinról – csak ne ugyanezt harmadjára.

Értékelés: 6/10

Picit csalódtam, mert a könyv nem feltétlenül azt adta, amit reméltem tőle. Az „A” és Rhiannon szál sok helyen érdektelenségbe fulladt, viszont amikor a lány önállóan, Justinnal, vagy a barátaival szerepelt, az nagyon érdekesen lett ábrázolva.

És amit ki kell még emelnem, ismét meghódítottak David Levithan az elfogadásról szőtt meseszép gondolatai. Ebben ez a regény is nagyon erős volt, sőt, néhol még újat is tudott mutatni.

Hogy tetszik a borító? Az előző részé jobban bejött, de mindent egybevetve ez sem rossz.

Kinek ajánlom elolvasásra? Azok is bátran vegyék kezükbe, akik a Nap nap utánt nem ismerik. Egyébiránt YA-kedvelőknek bátran ajánlom.