Könyvkritika: Jessica Park – Flat-out Celeste: Celeste bolondulásig

Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy elolvassam-e ezt a könyvet. Már régóta látom a nagy rajongást, ami a Flat-out könyveket körbeveszi, az első két kötetet viszont nem olvastam. Úgyhogy kicsit utánanéztem Celeste történetének és láttam, hogy előismeret nélkül is értelmezhető a kötet. Úgyhogy nekivágtam, és gyerekek, hát nagyon nem bántam meg. Ez a könyv annyira édes, cukormázas és egyben mégis elgondolkodtató, hogy az hihetetlen. Simán az utóbbi hetek egyik legjobb könyveként marad meg bennem, még úgy is, ha itt-ott nem találtam a legprofibbnak. A hangulat amit árasztott mindenért kárpótolt.

A történet főszereplője, Celeste nagy traumákon ment át az élete során, nehezen dolgozta fel a bátyja, Finn halálát. A lány most tizennyolc éves, a gimnázium utolsó évében jár, közeleg az egyetemválasztás. Celeste magába húzódó, nehezen megnyíló, nehéz problémákkal küzdő lány, aki nem képes önmagát elfogadni, és inkább elbújna az emberek között, csak ne kerüljön a középpontba. Amikor teljes véletlenségből elkezd levelezni egy Justin nevű sráccal, valahogy minden megváltozik az életében.

Szeretem azokat a regényeket, ahol a karakterfejlődés áll a középpontban. Ahol nem az a lényeg, hogy a végén összejön-e X és Y, mert annyira egyértelmű, hogy “igen, összejönnek”. Azt is szeretni tudom, ha a karakter fejlődésén van a hangsúly, amikor végigélhetem miként változik meg, miként bontja le a maga köré épített falakat és találja meg végre a boldogságot. A regényben három ilyen karakter útját is végigkövethettem, és egyiket jobban élveztem, mint a másikat. Sőt, nekem, mint embernek is sokat adtak a karakterek, próbálok erőt meríteni Celeste és Justin bátorságából, hogy mindig, minden helyzetben igazán el tudjam fogadni önmagam.

A könyves álompasijaim közt különösen kedves helyet foglal el mostantól Justin Milano. A srác, aki a tökéletlenségében tökéletes. Mert a figyelemhiányos, túlbuzgó személyisége egyszerűen imádnivaló, és emellett rég olvastam már ennyire kedves srácról. Az első találkozásukon még mindig mosolygok, és eleve Justin személyisége igazi telitalálat a számomra. Nem is csodálom, hogy ő kellett ahhoz, hogy Celeste végre ki merjen bújni a csigaházból, és úgy merhesse élni az életét, ahogy arról titkon mindig is álmodozott. Emellett viszont Justin személyiségfejlődését is gyönyörűen végigvezette az írónő. A közös romantikus jeleneteiket pedig meg kellett zabálni.

A regény felépítése számomra nagyon szórakoztató volt. Telepakolta az írónő levelekkel, e-mailekkel, sms üzenetekkel, és ettől valahogy vibrálóbb lett az egész, a szerelem kialakulása is valahogy cukibbá vált. A regény egész stílusára jellemző egyébiránt ez a kedvesség, és annyira könnyen olvasható, teljesen beránt a regény, egyszerűen nehéz letenni. És egy ponton túl nem is akartam. Egyedül az zavart, hogy a dialógusok néhol idegesítően élettelenek voltak, és nem Celeste-re gondolok. És a regény utolsó nagy konfliktusa is felesleges időhúzásnak érződött, de a könyv lezárása, és eleve az élmény mindenért kárpótolt.

Amit még külön ki kell emelnem, az a regény humora. Igen, ez is a szuper hangulat része, de annyira jól esett, hogy a sok komoly téma mellett sokszor el tudtam mosolyodni. Köszönhető mindez Celeste egyedi személyiségének. Amikor a lány levezette, hogy szerinte mit jelenthet a “nem százas” kifejezés, egyszerre mosolyogtam, és valahol elszomorodtam. Hogy szegény, hiába ennyire okos, hiába versengenek érte a legjobb egyetemek, akkor is egy csomó hétköznapi dologban kevésbé jártas. És az, ahogy a humorral, és néhol a szomorú jelenetekkel vegyítve Celeste rálépett az igazi fejlődés útjára, hát mesésen izgalmas volt.

Főbb mellékszereplőként felbukkant Matt és Julie is, ők az előző kötetek főszereplői voltak. Bár a történetükbe csak itt nyerhettem betekintést, kíváncsi lettem az előzményekre, úgyhogy amint időm engedi mindenképpen elolvasom az ő köteteiket is. Julie mondjuk annyira nem ragadott magával, de Matt nagyon hamar megfogott. A vicces megnyilvánulásai, a ragaszkodó szeretet amivel a húgához fordult, és azok az idióta feliratú pólói, hát nem tudtam megállni röhögés nélkül. Nem csodálom, hogy ennyien szerették meg a srácot, tényleg alig várom már, hogy még többet megtudhassak róla, és persze az előzményekről is.

Értékelés: 10/10

Egyáltalán nem bántam meg, hogy előismerem nélkül is lecsaptam a regényre. Nagyon tetszett Celeste története, annak pedig külön örültem, hogy erősíti az elfogadás fontosságát. Az aranyos, romantikus hangulat és a belecsempészett humor pedig csak hab volt a tortán.

Hogy tetszik a borító? Nem hiszem, hogy felfigyelnék rá, de nem is utálom. Olyan semleges.

Kinek ajánlom elolvasásra? Young Adult-kedvelőknek mindenképpen, és érzésem szerint az is olvassa el bátran, akinek kimaradt a Szeretni bolondulásig és/vagy a Titkolni bolondulásig.