Ugye milyen helyes a srác a borítón? Miatta figyeltem fel a könyvre, aztán néztem meg a fülszövegét, és döntöttem el, hogy ezt én is el akarom olvasni. Később értesültem csak arról mekkora sikere van odakint, és milyen sokan szeretik. Igazán hittem benne, hogy én is imádni fogom majd, mert általában a népszerű könyvekben én is meglátom az értéket. Most azonban csak pislogtam olvasás közben, és sokszor a szememet meresztgettem. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez a regény tényleg ilyen. Nem mondom, hogy rossz, még véletlenül sem akarom annak titulálni. Talán csak az én elvárásaim voltak túl magasak.

A történet: Tipikus New Adult egy igazán jó és egyedi csavarral. Kábé így lehetne összefoglalni a könyv történetét. Hősnőnk, Cami egy szűz lány, aki természetesen vörös hajú, mert csak ilyen színű hajjal lehet valaki főszereplő. A lány gyönyörű, csak nem tudja saját magáról, ahogy arra is csak későn jön rá, hogy a legjobb barátja, Clay már belézúgott rendesen. Új srác érkezik a suliba, aki természetesen nagyon szexi. Ez a két csodaszép külsejű ember egymásba szeret, Hunter a rosszfiú, Cami a jó szűz lány, kettejük közt pedig hiába pattognak a szikrák, ha Hunter titka, és a Cami körül legyeskedő fiúk szétzúzhatják a szerelmüket.

Kiszámíthatóság: Pontosan emlékszem, a történet ötven százalékánál jártam, amikor írtam Lupinak egy üzenetet, amiben kvázi feladtam a könyvet. Megmondtam neki, hogy én ezt be nem fejezem, és legyen szíves elmondani mi volt a sztori vége. Persze leírtam azt is, hogy szerintem mi lesz a végén. Aznap délután valahogy mégis a kezembe került a könyv, és hát befejeztem. Minő meglepetés, pontosan az történt, de tényleg, száz százalékig ugyanaz, amit órákkal azelőtt megírtam Lupinak. A regény nagyon kiszámítható, és a benne lévő két csavarra is olyan sok az utalás, hogy túlontúl hamar leeshet az a bizonyos tantusz.

Klisék: Minden könyvben vannak klisék, és ez így van jól. A kliséket jól is lehet használni, de könnyen eljuthatunk arra a pontra, amit a Crush jelentett a számomra. Végig olyan érzésem volt, hogy ugyanazt a történet olvasom már sokadjára. Cami ugyanolyan volt, mint a New Adult hősnők java része, Hunter is ugyanúgy rosszfiúnak tűnt, és kettejük kapcsolata is pontosan úgy haladt előre, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Sokak számára ezek a klisék még érdekesek is lehetnek, ha nem olvas valaki olyan sok YA/NA könyvet, akkor simán értékelheti őket.

A legjobb barát: Itt is megkaptuk a szokásos klisét, miszerint a hősnő összejöhet a legjobb barátjával. Nagyon értékeltem ám, hogy Cami kijelentette, számára Clay csak barát, és ezen nem kíván változatni. Számomra ez volt a regény lehető legjobb pontja, és eleve szerettem végig a kettejük jeleneteit. Ahogy haladtunk előre a sztoriban, úgy lett egyre érdekesebb, a végkifejlet pedig a kiszámíthatósága ellenére csodálatosan rárajzolta az i-re azt a bizonyos pontot.

A szerző stílusa: Lacey Weatherford is a váltott nézőpontú történetmesélés mellett döntött. Ez általában gyengén szokott sikerülni, sokszor összefolyik a női és a férfi nézőpont, az azonos szókincs és a mindkét félnél felismerhető fordulatok, kifejezések miatt. Lacey ezt az akadályt remekül megugrotta, ő sajnos máshol vérzett el. A párbeszédek leírása egyszerűen szörnyű lett. Annyira hiteltelen volt végig, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy tényleg így beszélnek az emberek. Sokszor emiatt forgattam a szemem, ez rengeteget rontott a minőségen.

A végkifejletről – nagyon spoileresen! Nem viccelek, tényleg spoileres lesz ez a bekezdés, úgyhogy csak az olvassa el, akit ez nem zavar. Ismétlem, spoileresen folytatom! Mint említettem, kaptunk két csavart. Az egyik, hogy Hunter igazából rendőr, akit azért küldtek a suliba, hogy leleplezze a drogdílert. Maga az ötlet zseniális, és később visszagondolva sok jelenetre előjött az „ahá, szóval ezért nem fektetted még meg” gondolat. Meg az is, miért aggódott annyira Cami kora miatt – bár, pont ezek miatt volt egyértelmű, hogy mi is Hunter. A másik csavar meg az volt, hogy Clay a drogdíler, és így értek körbe a szálak. Amúgy, Lupinak pont azt írtam a levelemben, hogy biztos Hunter a rendőr, és a végén Clay a díler megpróbálja megerőszakolni Camit, de majd Hunter megmenti és megbocsát neki a lány a hazugságért, és boldogan élnek amíg meg nem halnak. Természetesen pontosan ez történt.

Értékelés: 5.5/10
Talán engem kapott el rossz pillanatomban a könyv, talán én vártam túl sokat, de csak egy hangyafasznyival volt jobb a Crush a középszertől. A két remek csavar ötlete jó volt, a megvalósítás kicsit döcögős, de mindent egybevéve olvastam már ettől rosszabb könyvet is. A folytatásra pedig csak azért is benevezek, abban bízva, hogy ott tanul már a szerző a hibáiból.

Kinek ajánlom elolvasásra? Nézzétek csak meg a Blogturné többi állomását, mindenhol olyan szépeket írnak a könyvről. Szóval, ha valaki szereti a New Adult regényeket, nem bánja, ha kap némi klisét és kiszámíthatóságot, és nagyon értékel egy szexi, jól felépített rosszfiú karaktert, akkor vesse magát rá a Bizsergésre. Mindenesetre inkább lányoknak ajánlanám a könyvet.

• 10/27 Kelly Lupi olvas
• 10/28 Deszy könyvajánlója
• 10/29 Dave világa
• 10/30 MFKata gondolatai
• 10/31 Könyvszeretet
• 11/01 Dreamworld
• 11/02 Insane Life
• 11/03 Media Addict