Hűha! Egyértelműen ez volt a sorozat eddigi legjobb része! Nem hittem volna, hogy pont azután lesz ennyire jó a könyv, hogy Krisztián és Lilla összejöttek, hiszen A Szent Johanna Giminél pont azután romlottak el a dolgok. Itt viszont szárnyalni kezdett a történet, és külön örültem, hogy Tavi Kata megmutatta, milyen nehéz fenntartani egy párkapcsolatot még akkor is, ha mindkét fél teljes szívből szerelmes a másikba. Éppen emiatt nagyon realista és szerethető lett a történet. Mondtam már, hogy imádtam?

Krisztiánék kettőse még sosem volt ennyire vibráló, ennyire izgalmas, mint ebben a kötetben, pedig az előzőekben is erősek voltak a jeleneteik. Itt nagyon szerettem őket együtt. Az írónő ugyanolyan jól átadta a boldog, csókolózós, „a világ tökéletes” jeleneteket, és a féltékenykedős, „jajj mi lesz velünk” jeleneteket egyaránt. Egyik sem volt erősebb a másiknál, mindkettő nagyon vitte előre a történetet, továbbá mélyítette a karaktereket. Ez a fajta karakterizálás pedig nagyon jól állt a regénynek.

A Sulijegyzetekben eddig is túl sok szereplő volt, nehéz megjegyezni mindenki nevét, és a pozícióját a történetben.  A mostani részben szerencsére pár főbb karakter kiemeltebb szerepet kapott, Ákos száláért pedig egyszerűen odavagyok. Ebben az alapvetően vidám, és komolyabb problémák nélküli környezetben igazi arculcsapás volt Ákos múltja, a karácsonyi beszélgetés Lillával pedig frenetikusra sikeredett. Igen, ez a jó féle arculcsapás, amikor bombaként robban valami, amire nem számítottam, ami miatt sajnálom Ákost, de mégis örülök, hogy bekerült a sztoriba, mert így vált még élettel telibbé és realistábbá az egész. Szuper, hogy Tavi Kata az ehhez hasonló komoly problémákat is ennyire jól meg tudja írni.

A kedvenc fejezetem a regényben Jázminé volt. Egyrészt jó érzés volt kívülről látni a főszereplőket, másfelől annyira szerettem belepillantani Jázmin fejébe, és egy kicsit jobban megismerni a három barátnő egyikét, pláne mert rendre összekevertem őket. Jázmin kapcsolata az apukájával és a családjával nagyon tetszett, sok ponton sajnáltam is a lányt. A Kristóffal való se veled, se nélküled kapcsolata, és a végkifejlet imádnivaló volt, és ami azt illeti, szívesen olvasnék még róluk, akár különálló kisregényt is. Nagyon édesek voltak együtt.

A regény továbbra is nagyon jól olvasható, Tavi Kata stílusa gördülékeny, hamar el lehet merülni a lapok között. A szereplők párbeszédei tele vannak élettel, és a fiatalos stílust is nagyon jól elkapta az írónő. A sorozat olvasása során viszont most először éreztem azt, hogy minden a helyén van, hogy a történet dramaturgiai íve jól halad előre, a karakterizálás is jól működik, ráadásul az idő kezelése sem volt problémás, nem szaladt el olyan gyorsan az év. Azt viszont még mindig nagyon sajnálom, hogy nincsenek versenytánc leírások, nagyon nehéz így elképzelni az amúgy kulcsfontosságú jeleneteket.

Értékelés: 9/10

Egyértelműen a csúcsára ért a szememben a Sulijegyzetek sorozat, kíváncsian várom az utolsó, a negyedik befejező kötetet. A Táncvarázs lezárása megannyi kérdést vetett fel bennem, izgalmas záróévre készülhetünk. Most először érzem azt, hogy már most lekapnám a polcról a következő részt, ha tehetném. Hosszú lesz az év…

Hogy tetszik a borító? Továbbra is imádom, a srác pedig még mindig nagyon helyes.

Kinek ajánlom elolvasásra? Young Adult kedvelőknek mindenképpen, a budapesti helyszínek pedig nagyon színessé és élővé teszik a történetet.