Home Könyvkritika Könyvkritika: Tomi Adeyemi – Erény és bosszú gyermekei

Könyvkritika: Tomi Adeyemi – Erény és bosszú gyermekei

Az első rész számomra nem lett akkora kedvenc, inkább a hangulatát, a világát és az elképesztően ütős csavart szerettem a végén. Kíváncsi voltam rá, hogy Adayemi meg tud-e lepni a második részben, élvezhetem-e igazán a történetet. Nos, szerencsére pozitívan csalódtam, ez a kötet sokkal jobban tetszett, jobban élveztem az egészet, noha azért a hibáit látni így is.

Már rögtön a nyitásban szembesülünk azzal, ami az előző rész végén történt: visszatért a mágia, de másként, mint azt vártuk: már kialakultak a tainok, az olyan emberek csoportja, akik nem teljesen mágusok, de nem is emberek, a kettő közti átmenet, mint Amari. Az ellenség sorait is nem egy tain erősíti, így Zéliéknek még nehezebb dolga lesz, hogy felszabadítsák a mágusokat és beköszöntsön a béke.

A sorozat világát még mindig nagyon szeretem. Érdekes ahogy Adayemi megalkotta, szeretem, hogy visszanyúlt az afrikai gyökerekig. Végig érződik, hogy hiába van itt mágia, a való élet ihlette a sorokat, Afrikában tényleg élnek ilyen társadalmi elnyomás alatt emberek, és nem véletlenül gyakoriak a konfliktusok. Az üzenet, hogy együtt kell élni békében annyira szépen átjött most is.

Most, hogy az ellenség soraiban is vannak varázstudók, a hadi helyzet még nehezebb. Az ebből fakadó problémákat pompásan kezelte a szerző, nagyon izgi csatákat hozott ki belőle, miközben jól megmutatta, hogy mit él át mindkét oldal, miért érzik azt, hogy amit tesznek, az igazából úgy jó, ahogy. Sok olyan pontja volt a történetnek, ahol bennem is megkérdőjeleződött, hogy most ki is ott a rossz, aztán az egyik szereplő elmesélte egy mútlbéli tettét, és most már csak inkább szomorúan meredek magam elé, tudva, hogy egyetlen őrült tett mennyi borzalmat tud elindítani a világban.

A szereplőkre most is nagy súly nehezedett, amit a szerző hol jól, hol rosszul jelenített meg. Zélie egy idő után nagyon fárasztó volt a “fel akarom adni“-szál, és a “nem bírok elveszíteni több embert“. Hiába tudtuk a múltját, hiába tűnt reálisnak, hogy így érezzen, olvasni attól még depresszív volt erről. Viszont akadtak nagyon jó pillanatai is Zélie-nek, gondolok itt a Roennel közös jelenetek. Azt a gazfickót nem lehet nem imádni, a romantika csak úgy pattogott köztük, és imádom azt, hogy Roen úgy megértette Zélie-t, ahogy Innan soha sem tudná. Ha van szerencsénk, ezek a végén összejönnek!

Nagy szívfájdalmam volt, ahogy ebben a részben kezelték Zélie és Amari barátságát. Olyan szépen átjött az előző részben az, hogy ha ők, a két különböző társadalmi rétegből származó lány igaz barátra talál a másikban, akkor ez a népeiknek is sikerülhet. De most Zélie annyira kemény volt Amarival, több ponton éreztem őt igazságtalannak, leginkább mert ha meg is hallgatta Amari álláspontját, nem igazán gondolta bele magát a helyzetébe. És igen, Zélie szempontjából hiteles volt ez is, gyászol meg minden, de olvasni erről rossz volt.

A másik amit nagyon sajnálok, az a függővég a kötet végén. Csak azért, mert kaptunk egy lezárást, innentől elég lett volna negyven oldal, hogy lezárja az egész sagát. De nem, mert sikeres a sorozat, ezért kaptunk egy légbőlkapott függővéget. Komolyan röhejesnek éreztem a dolgot, olyan feelingje volt, mintha egy romantikus film úgy érne véget, hogy “és akkor megérkeztek a zombik…” Én legalábbis így éreztem, kissé csalóódott is vagyok miatta, mert erősen bűzlik, hogy az új részt már csak a siker szüli. Nem tudom még, hogy benevezek-e a folytatásra, hiszen külföldi megjelenési dátuma sincs, szóval a magyar megjelenés is vagy két év legalább, ha nem több…

Értékelés: 8/10

Ahogy látjátok, igyekeztem nagyon spoiler mentesen írni a könyvről, pedig még sok mindenről mesélhetnék. Összességében annyit tudnék mondani, hogy jobban tetszett az első résznél, és hiába volt időnként idegesítő valamelyik szereplő (legjobban rád nézek Zélie), alapvetően szerettem olvasni, izgi volt, a világa továbbra is nagyon egyedi, és az új szereplőket is ügyesen bemutatta, Amari anyja tökéletes főgonosz volt. Azért a béna függővég viszont csúnyán lerontotta az összképet.

Hogy tetszik a borító? Illik a sorozathoz, egyedi és különleges.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha tetszett az első rész, ezt se hagyd ki. Annál is inkább, mert 2022-re tervezik a filmet a történetből a Lucasfilmnél.

ERÉNY ÉS BOSSZÚ GYERMEKEI- BLOGTURNÉ

  • Tomi Adeyemi Orisha legendája sorozat elsodorta a világot: az első kötetet egy sor olvasói és szakmai díjra jelölték, így magasan volt a léc a második kötetnek is.
    A Blogturné Klub 5 tagja most annak nyomába indul, sikerül-e vajon megugrania ezt a lécet az Erény és bosszú gyermekeinek.
    Eközben tartsatok velünk a játékban is, és ügyesek vagyok, a Maxim Kiadónak hála a könyvet is megnyerhetitek.

  • Az Erény és bosszú gyermekei játékban egy kis igaz-hamis kalandozásra invitálunk. Minden állomáson találsz egy-egy állítást az írónő vagy a sorozat kapcsán. Neked nincs más feladatod, mint eldönteni, igaz vagy hamis az állítás, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!

    (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

    A Vér és csont gyermekei filmes jogai már elkeltek.

    a Rafflecopter giveaway

  • január 29 – Deszy könyvajánlója
    január 30 – Sorok között
    február 1 – Fanni’s Library
    február 3 – Kelly és Lupi olvas
    február 5 – Utószó