Könyvkritika: Kerstin Gier – Silber: Az álmok első könyve

Soha ne ítélj el egy könyvet a borítója alapján! Csak ez a gondolat dobogott bennem, amikor undorkodva megláttam a Silber borítóját, és azon tanakodtam, hogy el akarjam-e olvasni a kötetet. Végül hosszas tanakodás után úgy döntöttem, hogy a Rubinvörös írónőjének a neve, és a megnyerő fülszöveg miatt kihagyhatatlan a könyv, a borító meg nem téma, mert a tartalom a fontos. És milyen jól döntöttem! A Silber egy fantasztikusan megírt és szerethető könyv, amit kár lett volna kihagyni csak mert első (és sokadik) látásra nem jön be a borító.

Annyi mindent kiemelhetnék a könyvből, amivel hirdethetném a zsenialitását. Mert a Silberről tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni! Már az alaptörténet is megvett kilóra: adott egy nagyszájú, szerethető tinilány, aki a családjával Angliába költözik. A húgával egy új suliban kezd el tanulni, ahol megismeri a helyi nagymenőket, akikkel aztán szó szerint találkozik az álmában, majd bekerül egy szekta-féleségbe, aztán jön a természetfeletti, az iskolai bál, a családi problémák no és a nagybetűs szerelem. Kicsit kuszának tűnik így? Megnyugtatlak, nem az, csak nagyon nehéz szavakba önteni a regény nagyszerűségét.

A hősnőnket egyszerűen imádtam! Liv a lehető legjobb főszereplő karakter: eszes, vagány, nem riad meg az árnyékától és emellett gyilkos humorral van megáldva. A családjával való kapcsolata volt a kedvencem. Liv és a húga Mia állandó költözésben van, mivel a professzor anyjuk mindig más országban vállal munkát. Nagyon szerettem a család leírását, ahogy a neheztelés mellett megjelent a feltétlen szeretet is az édesanyja iránt. Az a mély, őszinte kapcsolat amit kialakított a húgával egyszerűen példaértékű, a dadus, Lottie pedig igazi telitalálat. Basszus, még a kutyát is imádtam a regényben, és nem csak azért, mert pont jókor ébresztette fel Livet.

Több olyan jelenet is volt, amikor kábé sírtam a röhögéstől. Liv beszólásai gyilkosak, különösek amikor Persephoné is feltűnik a színen, és az őrületbe kergeti a lányt. Liv beszólásai akkor is ütöttek, ha a suli négy menő sráca volt körülötte. A folytonos szkepticizmus a természetfelettivel kapcsolatban, a dolgokhoz való racionális hozzáállás, az eszes gondolkodás, a rengeteg utalás Sherlockra, és a vágy, hogy kiderítse a rejtélyeket még imádnivalóbbá tette Liv karakterét. Különösen amikor mindemellett megjelent az első szerelem okozta tinilányos jelleg is. Amikor pedig Mia erre rájött, és jött a testvéri szeretettel teljes szemétkedés, na az feltette az i-re a pontot. Liv tényleg a kedvenc hősnőim egyike lett!

Persze mire ment volna a regény a négy helyes srác nélkül… Érdekes karakterek voltak, csak azt sajnálom, hogy Jasper nem kapott nagyobb teret. Arthur karaktere viszont telitalálat, a bátyó szerepében tetszelgő Graysont is nagyon kedveltem, Henrybe egyszerűen lehetetlen nem beleszeretni. Az írónő hihetetlen tehetségére utal, hogy a mellékszereplők zöme kapott saját háttérszálat, a személyiségüket sikerült mélyrehatóan bemutatni, úgy éreztem, hogy mindegyiket legalább annyira ismerem, mint Liv, ami azért nagy szó, mert rengeteg szereplővel dolgozott az írónő. Emelem a kalapom az alaposságért, a szuper karakterekért és a kiváló ötletekért!

A természetfeletti szál megjelenése különösen izgalmas sikeredett. Maga az ötlet, hogy beléphetünk mások álmaiba, és mindezt a folyosókon lévő ajtók segítségével, nagyon tetszett. Oké, aláírom, az elején kicsit kusza volt a dolog, de aztán később nagyon jól kibogozta az írónő az egészet. Az álomjelenetek voltak a kedvenceim a regényben, és a démonos szál is nagyon tetszett, különösen a végén történt események fényében. Szintén jó húzás volt a Tittle Tattle Blog bevonása, és a némi Gossip Girlös beütés. Imádtam a cikkeket és naná, hogy kíváncsi vagyok, ki áll a háttérben!

Amit még mindenképpen éltetnem kell, az a romantika. Nem éreztem túlzónak, sem soknak. Kellemesen lágy volt, gyönyörűen bontakoztak ki az érzelmek, a végén pedig a csúcspont megkoronázta az egészet. Szeretem, amikor ennyire jl felépítik a romantikus szálat, amikor a hősnővel együtt eshetünk szerelembe. Azért pedig hálás vagyok az írónőnek, hogy megúsztuk a szerelmi háromszöget, azzal most csak rontottunk volna a könyvön. A mellékszereplők románcát is szerettem, kifejezetten kíváncsi vagyok arra is, hogy alakul a folytatásban a Grayson & Emily páros kapcsolata.

Értékelés: 10/10

Ez a regény úgy fantasztikus, ahogy van. Több műfajt kever, így igazából bárki megtalálhatja benne a neki tetsző elemet. A történet dramaturgiai íve nagyon rendben van, a karakterek realisztikusak, szinte lemásznak a papírról annyira emberiek és jól kidolgozottak. Még a negatív karakterek is szerethetőek, Liv pedig egyenesen imádnivaló. Az egyik legjobb idei olvasmányom volt a Silber!

Hogy tetszik a borító? Nekem nagyon nem… Persze, megjelentek a regényben a borító elemei, végül megértettem, miért került rá, de ez számomra ízléstelen és túl sok Kicsit azért sajnálom, mert ez a tökéletes regény tökéletes külsőt érdemelt volna.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Olvasd, szeresd, élvezd! A Rubinvörös olvasói pedig már rendeljék is, de a többiek se késlekedjenek. Simán ez az év egyik legjobb könyve!