Home Film és Sorozat kritika Filmkritika: Kisasszonyok (2019)

Filmkritika: Kisasszonyok (2019)

Amikor megtudtam, hogy film készül a kultikus Kisasszonyokból, bevallom először nem voltam elég izgatott. De mikor kiderült, hogy Greta Gerwig nem csak rendez, hanem forgatókönyvet is, ráadásul sorra jelentették be a főszereplőket, úgy vártam egyre jobban a filmet. Amit végül nagyon megszerettem.

Az 1800-as évek közepén járunk, még dúl a polgárháború. A March lányok édesapja a fronton, a négy testvér az édesanyjával próbál megélni, miközben folyamatosan segítenek a náluk szegényebbeken is. A történet a négy March lányra koncentrál, miközben megmutatja azt, mit jelentett akkoriban nőnek lenni.

A lányok ugyanis állandóan azt kapják meg, hogy jól kell házasodni, és ez a kérdés nagyon szépen megjelenik Meg karakterének a szemén át, aki bár szerelemből nősül, de állandóan szenved a pénztelenségtől, a férje ugyanis egyszerű tanító, miközben egy bálon korábban kiderült számára, “többre” is vihette volna. Meg karakterén át olyan szépen előjött, hogy milyen nehéz az, ha a szerelem és az anyagiasság küzd meg egymással, szerettem ezt a szálat, a végkicsengést is.

Amy tipikusan az a lány, aki tudja, a szépségében van az erő, és az minden célja, hogy jól házasodjon. De hát, iszonyúan szerelmes Laurie-ba, a szomszéd fiúba, aki a nővérébe, Jo-ba van belezúgva, ez a szerelmi háromszög pedig tök ügyesen átjött. Amy személyiségének a fejlődését is nagyon szerettem, leginkább azért, mert sokkal több rejlett a lányban, mint amit elsőre megmutatott.

Szegény Beth-ről túl sokat nem tudtunk meg, ezt kissé sajnáltam, hogy az ő karaktere kimerült a kissé beteges, de az életet szépnek és gyönyörűnek látó lányéban. Többet tudott volna mutatni, úgy érzem, de a zenei jeleneteit iszonyúan szerettem.

A főszerepben egyértelműen Jo brillírozott, a fiatal író, aki nagyon megmondta, hogy ő nem akar férjhez menni, csak írni akar, és semmi mást. Nála jöttek át leginkább a feminista gondolatok, szerintem sokan tudtunk azonosulni Jo karakterével. És tök jó volt drukkolni neki az írás terén (is), noha azért gyanítom páran csak lestünk a romantikus kapcsolata alakulásán.

Nagyon szeretem azt az egyéni nézőpontot, amit Gerwig képvisel a filmjeiben. Az pedig, amit ezzel a történettel tett, azt egyszerűen imádtam. Olyan befogadhatóan és ügyesen mutatta meg a női egyenjogúsági kérdéseket, hogy csak elismeréssel tudok adózni. Egyszerűen minden átjött anélkül, hogy túl sok lett volna.

A legbeszédesebb ebből a szempontból a Meryl Streep által alakított March nagynéni volt, akinél kábé csodaként beszéltek arról, hogy meg tudta őrizni a vagyonát anélkül, hogy férjhez ment volna. Még hallani is szörnyű volt, hogy akkoriban a nők nagy részének nem lehetett saját tulajdona, márpedig ez a valóság volt, a szörnyű, rettenetes valóság akkoriban.

Ami előtt emelnem kell a kalapom, a színészek alakítása. Saoirse Ronan zseniálisan hozta a vad Jo karakterét, a hajvágás után szerettem a legjobban a játékát. Timothée Chalamet már megint édes és imádnivaló alakítást hozott. A legnagyobb meglepetés számomra Florence Pugh volt, akit korábban nem ismertem, de Amyként hamar meggyőzött.

Imádtam még a gyönyörű helyszíneket, a részletgazdag díszleteket és hű, olyan gyönyörű ruhákat mutattak be a karakterek, öröm volt rájuk nézni. Szeretem, amikor egy film megjelenése is pazar, és amikor látszik, hogy minden apróságra figyelnek. Számomra átjött a varázslat.

Egyetlen apró csalódásom volt a filmben, az pedig a vége. Értem, hogy Gerwig mit akart megmutatni ezzel a gaggel, és oka volt a különböző vágásoknak és időugrásoknak is a film során, de ezzel együtt is olyan felemás érzésem volt ettől a csavartól, mert nem tudtam hirtelen, hogy most “mi a valóság, és mi nem az“. De persze, értem miért csinálta ezt Gerwig, ötlet szinten még tetszene is, megvalósításként kevésbé.

Értékelés: 9/10

Mindent egybevéve nagyon szerettem a Kisasszonyokat, teljesen megértem, hogy miért jelölték annyi díjra. Az alaptörténet is erős, Gerwig pedig sok ponton még jobban felturbózta, a színészek pedig a lelküket is beleadták a szerepeikbe, és ez csak még jobbá tette a produkciót. Alcott írt még bőven a sorozathoz alapanyagot, őszintén bízom benne, hogy egyszer azokat is megfilmesítik majd, noha így is teljesen lezárt a történett.

* A könyveket is elolvasnád? Ilyen szép borítókkal kaphatóak! *