Annyira tökéletes volt az első rész, hogy bevallom, egy kicsit tartottam a másodiktól. Nos, nem kellett volna, mert simán hozta a színvonalat. Még mindig imádom a világot, amit Rutkoski megteremtett, akárcsak a karaktereit, a lebilincselő írásmódot és azt a hihetetlenül magas színvonalat, amivel megtiszteli az olvasóit. A nyertes bűne kétségkívül öt csillagos élmény.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel ide kattintva! *

Kifejezetten jó olyan regényt olvasni, ami ennyire intelligensen van megírva. Mert a történetet tényleg átjárja az intellektus, még a legkisebb mellékszereplőknek is megvan a magukhoz való esze, amit használni is tudnak. Ez pedig pompás párbeszédeket, érdekes szituációkat és töménytelen izgalmat eredményez. És basszus, hihetetlen, hogy milyen jó érzés volt ennyi okos emberről olvasni.

A sztori amúgy ott folytatódik, mint az első. A fővárosban vagyunk, Kestrel immáron Verex herceg jegyese, Valoria birodalmának a leendő császárnéja. De a császár megkeseríti az életét, ahogy az is, hogy mennyi elvárásnak kell megfelelnie, és miket tapasztal meg az udvarban. A megpróbáltatásai pedig még durvábbak lesznek, amikor Herrant képviselve Arin megérkezik az udvarba az eljegyzési ünnepségekre.

Kestrel, mint hősnő még mindig lenyűgöz. Már az első részben is ütött, de most aztán pláne. Ahogy az esze harcol a szívével egészen elképesztően jelenik meg a lapokon, de ugyanez tök jól működik Arinnál is. Itt most tényleg országok sorsáról van szó, amikor félre kéne tenni a személyes érzelmeket, de ha egyszer olyan nehéz… A vívódás fájdalmas volt, Arin és Kestrel közös jelenetei pedig igazán odacsaptak. A romantikát kimaxolta az írónő, miközben nem ezen volt a hangsúly. Hát nem zseniális?

Külön szerettem, hogy a morális dilemmákat még mindig olyan jól kezeli Rutkoski. Kestrel például nehéz helyzetbe került: bárhogy dönt, emberek halnak meg, ő pedig logikusan végigment azon, miként tudna több embert megmenteni. De még így is sok a halott, őt pedig folyton a lelkiismeretfurdalás kísérti, pláne, amikor más a képébe is vágja a történteket. A morális dilemmák pedig nem csak nála jelentek meg, hanem Arrinál is, sőt, időnként még egy-egy mellékszereplő kapcsán is előjött a dolog, ami nagyon meglepett.

Az apa-lánya kapcsolt már A nyertes átkában is gyönyörűen épült, de ebben a kötetben került a maximumra. A Tábornok és Kestrel jelenetei mind jól sikerültek, tetszett, ahogy építették a két karakter közti érzelmi ívet, a regény befejezésének a fényében pedig aztán pláne érződött, hogy az írónő mennyire odapakolta magát a szál megalkotásánál.

Most tágult a világ, eljutottunk Keletre is, szóba került Herran, a birodalom északi része, no és Valíria. Megjelent a kultúrális sokszínűség, jöttek az új karakterek, és szerencsére mindenki a lehető legjobb volt. A kedvencem a keleti hercegnő lett és Verex, de azt hiszem, leginkább az utóbbi. A császár fiát egyszerű lebecsülni, de talán nem kéne 🙂

Értékelés: 10/10

Azt hiszem jobb, ha zárom a soraim, nehogy spoileres infót adjak át. Röviden annyit tudok mondani, hogy A Nyertes bűne lehengerlően jó, az írónő előtt pedig emelem a kalapom, amiért ezt ilyen jól meg tudta írni. Teljesen más ez a sorozat, mint a hasonszórű trilógiák, valahogy érrettebb, jobban felépített. Egészen kimagaslik a mezőnyből. Nagyon várom már a lezáró harmadik részt, pláne mert A nyertes bűne befejezése eléggé „kaparom a falat” típusú 🙂

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Túl jó ez a könyv(sorozat) ahhoz, hogy bárki is kihagyja.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel ide kattintva! *