Könyvkritika: Jus Accardo – Tremble – Remegés (Touch 3.)

A szívem egyik csücske ez a sorozat. Persze, látom is a hibáit, de annyira szerethetően van megírva, úgy érződik a lapokon, hogy az írónő mekkora boldogsággal írta ezt a könyvet, és, hát… Kale. Ó, hát ezt a srácot csak szeretni lehet. És igen, naná, hogy a harmadik részt is szerettem, noha nem tartottam tökéletesnek.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

A Tremble – Remegés nyitása kemény. A második rész függővége után eltelt egy kis idő, Kale már agymosott, azt hiszi Kiernanba szerelmes, akit Roznak hív, miközben úgy gondolja Dez nem más, Kiernan. Szóval igen, agymosott. Így Deznek amellett, hogy meg kell találnia a gyógymódot, a hatosokat akiket a Denazen is keres, meg is kéne oldania, hogy Kale ne akarja megölni, és lehetőleg térjen vissza az emlékezete. Nem nagy ügy, mi?

Nos igen, gondolhatjátok, hogy ebben a kötetben min volt a fókusz. Természetesen Kale és Dez kapcsolata volt a lényeg, az, ahogy ők ketten újra megismerik egymást, és Dez minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen. Általában nem csípem az amnéziás sztorikat, de ezt itt sikerült olyan ügyesen átadni, hogy nem zavart a szappanoperákból ismert klisé. Egyszerűen jól használta az írónő a szálat, a romantikus pillanatok gyönyörűen átjöttek, és igazán súlya lett az egésznek.

Külön tetszett az, hogy Kale és Dez milyen karakterfejlődésen estek át. Dez például már nem olyan impulzív, már gondolkodik a tettei előtt, legalábbis, a legtöbbször. Jóval okosabb és érettebb, mint az első kötetnél volt. Kale pedig, ahogy ismerkedik a kinti világgal úgy változik, az agymosás miatt is más lett egy kicsit, de belül csak megmaradt ugyanannak a srácnak, és többek között ez teszi annyira imádnivalóan szerethetővé ezt a fiút. Na meg azok a szuper beszólásai!

Az írónőnél szeretem azt is, hogy milyen részletesen foglalkozik a mellékszereplőivel. Alex nekem még mindig telitalálat, Brandt jellemét is jól sikerült árnyalni. Csípem Dez anyját, és ezt a fura anya-lánya viszont is, Ginger pedig még mindig badass. A botos jeleneten nagyon röhögtem. És ami Kiernant illeti: már kezdem érteni a lányt. Nem mondom, hogy annyira kedvelném, de kezdem érteni, és ez jó, mert azt mutatja, hogy az írónő mennyire odafigyel a komplex karakterábrázolásra még a kisebb szereplőknél is. Jár a pacsi.

Mondanom sem kell, az akcióból most is kijutott jócskán. Nem unatkoztunk, pörögtek az események. Alapvetően jó ötleteket hozott be az írónő, szerettem a WTF pillanatokat, és a harcokat is. A meglepő pillanatokból akadt a legtöbb, jó néhány olyan húzása volt az írónőnek, amit nem lehetett kiszámítani. Egy jelenetnél viszont a fejem vertem a falba, az pedig a liftes volt. Sok értelme nem akadt, ráadásul teljesen hiteltelen lett végig. Kár, hogy belekerült, kissé rontotta az összképet.

A könyv vége viszont, hű… Kaptunk függővéget, nem is kicsit. A harmadik rész Amerikában 2013-as, és azóta odakint se jelent meg a negyedik rész. Az írónő édesanyja rákos lett sajnos, teljesen érthető, hogy máson van a prioritás. Mindenesetre ha minden igaz, idén ősszel érkezik Amerikában a negyedik rész, és remélhetőleg majd jöhet valamikor itthonra is. Mert hű, ezer meg kettő kérdésem lenne még 🙂

Értékelés: 8/10

Olyan jó volt megint elmerülni a Denazen világában! Ez a könyv is pörgős, izgalmas és romantikus volt, Kale hozta a formáját, akárcsak az írónő, aki megint szórakoztatott, nem is akárhogyan!

Hogy tetszik a borító? Szokás szerint gyönyörű. Annyira illik ez a srác Kale-hez, az a kék szem is kifejező. És a lány is egy az egyben Dez.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted az izgalmas, pörgős YA könyveket, akkor a Denazen nagy kedvenc lehet. Ha pedig olvastad a másodikat is, egy percet se gondolkodj azon, hogy ez is kell-e neked. Szerintem érdemes időt szánni rá!

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *