Könyvkritika: Tracy Brogan: Crazy Little Thing – Egy kis őrültség

Amikor először elolvastam a könyv fülszövegét nehezen tudtam volna elképzelni, hogy ez a regény engem is érdekelhet. Egy elvált édesanya történetének nem én vagyok a célcsoportja. Nagyon nem! Egyedül azért adtam esélyt a sztorinak, mert Deszy megemlítette, hogy egész jó meleg szál van a regényben. Így hát belevágtam, és egyáltalán nem bántam meg a döntésemet. A Crazy Little Thing egy aranyos, cukorrózsaszín chick lit, azzal a különbséggel, hogy most nem egy tinilány, hanem egy kétgyerekes anyuka olvad el az ügyeletes szépfiútól.

A történet főhőse Sadie, aki nemrég vált el férjétől, Richardról. A nő harminc és persze gyönyörű, emellett két gyermek édesanyja. A válás után nénikéjéhez költözik, hogy egy kicsit rendberakja az életét. A bohókás Dody, a meleg unokatestvére Fontaine és a heteró Jasper felrázzák a lányt és a gyerekeket egyaránt, ebben pedig segítségükre van a szomszédba költöző pofátlanul jóképű orvos, az igazi álompasi, aki egyből megtetszik Sadie-nek. A kérdés persze az, hogy egy válás utáni összetört szívvel és két gyerekkel az oldaladon újra kezdheted-e az életed.

Igen, a regény chick lit, de mégis nehéz volt azonosulnom Sadie karakterével. Tetszett a története, de nem éreztem magamhoz annyira közel a karaktert. És igazából sokszor úgy éreztem, hogy nagyon komolytalan, és anyaként sem olyan jó, mint ahogyan az író szeretné beállítani. Persze amikor megjelent Des, és beindult a fantáziálás, az ostoba tettek és Sadie végtelenül zavarban volt, no azokban a pillanatokban már az azonosulás is egyszerűbben jött.

A szerelmi szál egyszerű volt, különösebb komplikációktól mentes. Az ex Richard karaktere kellően utálatos volt ahhoz, hogy minden erőmmel drukkolni tudjak a Des – Sadie párosnak. A közös jeleneteiket szerettem, a romantika édesen átjött a történetben, és nem csak náluk, hanem a mellékszereplőknél is.

A könyv legnagyobb erőssége a humor volt, többször sikerült felnevetnem, ezt mindenképpen jól megoldotta az írónő. A mellékszereplőket is nagyon szerettem, különösen a bohókás nagynénit, Dodyt. A meleg szál sajnos nem volt olyan erős, mint vártam, de a maga cukiságában így is működött, különösen a könyv végén, amikor Fontaine pasija miatt érdekes helyzetbe került Sadie. A gyerekeket is szerettem ám a történetben, és sajnálom is, hogy nem kaptak nagyobb szerepet. Egy biztos, a mellékszereplők és a humor nagyon előrevitte a könyvet.

Értékelés: 8/10

Nem nevezném tökéletesnek a regényt, de azt se mondanám, hogy ne élveztem volna olvasás közben. A humor és a mellékszereplők miatt mindenképpen jár a virtuális pacsi, a romantika is tetszett, egyedül a hősnő, Sadie volt néha furcsa. Mindenesetre abszolút nem bánom, hogy hallgattam Deszyre és elolvastam a könyvet.

Hogy tetszik a borító? Imádom! Szerintem nagyon édes, és tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban felnőtt, és mondjuk női olvasóknak, akiket nem zavar a chick lit jelleg, és szívesen olvadoznak egy igazi álompasi lábai előtt.