Holly Black A levegő népe trilógiája itthon is az utolsó részéhez ért. Gyanítom sokan nem csak a történetbe, hanem a gyönyörű borítókba is beleszerettünk. Külföldön viszont nem csak az általunk ismert, hanem több borítóvariánssal is megjelent a trilógia. Ezeket mutatom most meg nektek, ha pedig nagyobb méretben néznétek meg a borítókat, kattintsatok rá a képekre.

Kezdjük a sort az eredeti borítókkal, ezt a kiadást vette át itthon is a Könyvmolyképző Kiadó. Ugyan a többi is szép, de bevallom nekem ez tetszik a legjobban, különösen a második kötet borítóját érzem meseszépnek.

Ezek a már jól ismert eredeti borítók, de át lettek színezve, egyértelműen sütétre vették itt a figurát. Durva, hogy például az első résznél mennyivel szebb ugyanaz a minta fehér háttérrel, mennyivel jobban érvényesül úgy. De a másik két kötetnél is ezt érzem.

Trónos verziót is kapott a sorozat, maga a gondolat pedig nem rossz, és alapvetően nem is néz ki rosszul, a színeit is nagyon szerettem, azt is, hogy mennyire ötletes, például a második résznél ahogy ott fodrozódik a víz a trón előtt. Ha az eredeti variáns nem lenne annyira szép, akkor ebbe is bele tudnék szeretni.

Ahogy erre a három borítóra ránézek, a különleges az első szó, ami eszembe jut. Szépek, és egyediek, tök jók rajtuk a minták, a harmadik résznél például a két korona, egy fa ötlet zseniális. De valahogy nem érzem azt, hogy én ezt annyira a polcomon akarnám tudni. Mert bár szép, egyedi, különleges, de ennyi.

Ami ennél a borítóvariánsnál engem igazán elvarázsol, az élfestés a lapokon. Annyira menőn néz ki! Maga a borító nem rossz, itt is az egyediséget, különlegességet érzem, de ez a zöld szín nekem kissé egysíkú (bá a pirossal jól feldobják). Összességében mégsem vagyok oda a fedlapért, de az élfestésért nagyon!

A semmi királynője blogturné

Könyvkritika: Holly Black – The Queen of Nothing: A semmi királynője