Nahát, el is felejtettem, hogy mennyire szeretem a görög mitológiát. Gyerekként teljesen oda voltam a történetekért, igaz, ehhez sokat hozzáadott a Xena és a Herkules sorozatok szeretete is 🙂 Az utóbbi években elkerült a görög mitológia, a Percy Jacksont sem tudtam még elolvasni, így engem igazi meglepetésként ért A jövő harcosai. Egy jól felépített, remekül megírt regényként tarthatom számon, ami végig lekötötte a figyelmem, és szó szerint idegesített, amikor a munka miatt nem tudtam csak este olvasni, mert annyira kíváncsi voltam már, hogy mi lesz.

A történet főszerepében három kis tini áll, Erik, Adria és Marcell, akik „totálisan véletlenül” találkoznak a Sorsistennővel, és megkapják a megtisztelő feladatot, hogy mentsék meg a görög isteneket, és az egész világmindenséget, ehhez pedig visszarepíti őket az ókorba. Itt aztán megkezdődnek a kalandok, a gyerekek pedig önmaguk megismerésén túl bizonyságot tesznek a bátorságukról és az eszükről, hogy aztán tényleg meg legyen mentve a világ.

Nagyon szerettem a regény szimbolikáját. Látszólag minden „véletlenül” történt, de aztán szépen-lassan kiderült, hogy hoppácska, mégiscsak van magyarázat. Számomra ettől sokkal hitelesebbé vált a regény, és még azt is el tudtam hinni, hogy három gyerek is lehet hős. Pláne mert a srácok hihetetlenül jól fel voltak építve, ráadásul gyönyörű ívet jártak be karakterfejlődés terén. Nagyon jól ábrázolta őket a szerző, de a legnagyobb kedvencem akkor is a Halál istennő Kéer volt, akinek egy-egy beszólásán hihetetlen jókat tudtam nevetni, és amúgy is, üdítő volt látni, hogy valaki ennyire változtatni akar az életén még akkor is, ha fél.

A jövő harcosai nagy erőssége természetesen a görög mitológia volt. Mivel már rég tanultam és olvastam, számomra sok minden újdonságként hatott, vagy csak emlékeztem, de nem rémlett pontosan, ilyen volt például a fává változott Daphné története, vagy Héphaisztosz háttértörténete. Később beszélgettem Deszyvel a könyvről, és hát, ő jelezte, hogy nem minden pont úgy volt, mint a regényben, de mivel nekem ezek nem tűntek fel, ezért abszolút nem zavart a dolog, sőt, élvezettel faltam a sorokat és örültem, hogy ennyire jól bele tudta építeni a mitológiát a történetbe a szerző.

A dramaturgiai ív felépítése sem volt semmi! Nem éreztem egy percig sem, hogy unatkoznék, gyönyörűen haladt előre a történet. Leginkább akkor vált letehetetlenné a könyv, amikor a szereplők útjai szétváltak, és külön-külön keveredtek kalandokba az ókori Görögországban. Ráadásul a fejezetek végén olyan ütős mini cliffhangerek voltak, hogy néha azt éreztem megőrülök, ha nem tudom meg mi történt velük. Pedig valahol sejtettem, hogy nem kell aggódni, úgyse halnak meg, de maga a horog olyannyira működött, annyira tudni akartam a dolgokat, hogy csak olvastam, és valamikor éjjel értem a végére, mert nem tudtam letenni.

Értékelés: 9/10

A fene hitte volna, hogy ennyire fogom szeretni a könyvet, kicsit fenntartásokkal is kezdtem neki, de aztán nagyon pozitívan csalódtam. A karakterek nagyon jól felépítettek, a dramaturgiai ív zseniális, a görög mitológia és persze az Istenek jelenléte még egyedibbé, érdekesebbé tette a kötetet. Azért pedig külön pacsi, hogy ha még nem is lett kimondva, de elég egyértelműen sejthető volt, hogy magyar gyerekek a főhősök.

Hogy tetszik a borító? Elképesztően gyönyörű, nemzetközi minőség. Komolyan, erre a határon túl is harapnának, az fix. Nagy Gergely festménye elképesztően szép.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban Percy Jackson fanoknak, de hé, én is totál odavoltam érte, szóval bárkinek érdemes megadni az esélyt.