Nem szeretem a fantasy könyveket, nem vonz, amikor középkori környezetbe helyeznek egy történetet, és ott zajlanak a cselekmények. De ha valaha megszeretném a műfajt, az Kae Westa miatt lenne. Hihetetlen, hogy egy általam nem szeretett műfajban alkotva is képes száz százalékig lekötni a figyelmem, és egy olyan történetet elém tárni, amit nem tudok nem szeretni. A Karvalyszárnyon egy fantasztikusan jó regény, öröm volt elolvasni!

A történet főhőse Calina, a grófkisasszony, akinek a városát csatamágus pusztítja el, édesapja is ott pusztul. Calina elmenekül, a Karvalyok nevű zsoldoscsapatnál lel menedékre, ahol zsoldosnak állva erősödik meg, és próbálja visszaszerezni a városát. A csapatban ismeri meg a morcos de imádnivaló Zurvant, akibe hamar beleszeret.

A történetleírásom nagyon béna lett, ezt nézd el nekem. Nehéz pár mondatban leírni ezt a szövevényes, sok szereplőt felvonultató és megismertető regényt. Hiszen itt szerencsére több szereplő is rendesen ki lett fejtve, elmagyarázva, hogy mit miért csinál. Nem csak a jelenükbe, hanem a múltjukba is betekintést nyerhettünk, így vált még egyértelműbbé, hogy mi az adott karakter célja és erőssége a történetben. Nagyon szeretem, amikor ennyire karakterorientált a regény, különösen ha ennyire szerethető és jól felépített szereplőkkel találkozunk.

A kedvencem a hősnő, Calina volt. Annak dacára, hogy grófkisasszony, korántsem viselkedik úgy. Bátor, erős, kitartó és hamar felveszi a ritmust a zsoldosokkal. Imádtam, ahogy végig megőrizte az erkölcsi értékrendjét, ahogy az eszével és a találékonyságával bebizonyította milyen értékes tagja tud lenni a csapatnak. Calina tipikusan olyan karakter, akire bátran mondanám, hogy bármelyik lány példaképe lehet.

A srácok közül Reynir volt a kedvencem, noha őt nagyon nem nevezném jószívűnek. A férfinek nagyon oltári beszólásai voltak, amúgy egy beteg figura, aki csak a szűz lányokra gerjed, és sajnos ha kell meg is erőszakolja őket. Iszonyúan szókimondó, máskor behízelgő, az a típus, akinél soha nem tudod mit forgat a fejében, és még ha nem is ismered, ösztönösen tartasz tőle, mert hiába beszél szépen, a szándékai rosszak lehetnek. Habár nagyon sok szemét tette volt, a beszólásain sírva röhögtem.

A férfi főhősök, Shastor és Zurvan viszont zabálnivalóak. A Zurvan és Calina közti szerelmi szál isteni volt, és minden alkalommal, amikor Virágszálnak szólította a lányt dobbant egyet az én szívem is. Gyönyörűen felépített románc volt ez, alig várom már, hogy megtudjam, a folytatásban merre visz az útjuk. Shastort eleinte nem kedveltem, de ahogy haladtunk előre, úgy vált egyre jobban (meg)érthetővé a kapitány karaktere. És az ő romantikus szálát is imádtam, a „Ne sírjál, elveszlek feleségül” mondata pedig igazi kincs, egy életre megjegyeztem!

A történet sok ponton volt izgalmas, hiszen veszélyes kígyók, harcos csatamágusok és belső ellenség feszíti a zsoldosok egységét – és veszélyezteti az életüket. Több csatát is leírt az írónő, némelyik sajnos hosszútávon még sok is volt, pár oldallal rövidebben még jobban tetszett volna a regény, de mindent összevetve nem tudok, és nem is akarok komolyan belekötni.

Értékelés: 10/10

Izgalmasan felépített világ, egyedi karakterek, hiteles és egymástól elkülönülő dialógusok és hatalmas beszólások jellemzik a regényt. Kae Westa még a végén megszeretteti velem a középkori fantasyt? 🙂

Hogy tetszik a borító? Elfogult vagyok. Imádom.

Kinek ajánlom elolvasásra? Tulajdonképpen mindenkinek, és ezt most fiúknak is nagyon, hiszen ez egy uniszex regény, ahol mindenki megtalálhatja a neki tetsző történetszálakat és karaktereket. Érdemes lecsapni rá!

Kae Westával az Aranymosás oldalra készítettem a napokban interjút. A teljes beszélgetés ide kattintva elolvasható. Íme, egy részlet, amin arra a kérdésre válaszol az írónő, hogy kinek ajánlaná elolvasásra a könyvét 🙂

Kamaszkoromban gyakran bosszantott, hogy az olvasmányaim többségében vagy a szerelmi szál volt túlsúlyban, és mellette alig történt valami, vagy akcióról akcióra rohantunk, és nem jutott idő az érzésekre meg a szereplők emberi oldalára. A Karvalyszárnyon írása közben igyekeztem egyensúlyt teremteni a két dolog között: peregnek az események, folyik a vér és csörög a kard, de a romantika, mi több: a baráti, testvéri, beosztott és felettes közötti emberi kapcsolatokra is jutott a hangsúlyokból. Azt hiszem, leginkább azoknak tudnám ajánlani a regényt, akiknek fontos, hogy azonosulni tudjanak a szereplőkkel, de többre vágynak egy mesekörnyezetbe ültetett szerelmi történetnél.