Sorok Között Könyves Blog Body Wrapper

Filmkritika: Vörös, fehér és királykék – Red, White and Royal Blue (2023)

Szavakat is nehezen találok arra, hogy mennyire beleszerettem ebbe a filmbe. Úgy sajnálom, hogy kevés ilyen romantikus komédia létezik, ami egy LMBTQ-szerelmet állít a középpontba, de most végre kaptunk egyet, a Vörös, fehér és királykék pedig az a film, amiből szerintem évek múlva igazi klasszikus lesz.

Az azonos című könyvből készült filmben az amerikai elnök fia, Alex szeret bele a brit hercegbe, Henrybe. A kapcsolatuk persze zökkenőkkel indul, szó szerint egy torta esik rájuk a királyi esküvőn, és emiatt az egymást nem kedvelő srácoknak barátokként kell később tetszelegniük a kamerák előtt. Ebből a „kamubarátságból” végül egy igazi barátság, majd szerelem szövődik, de az ő helyzetükben felvállalni a valós önmagukat kifejezetten nehéz…

Szerencsére a könyvhöz képest nem kaptunk sok változtatást (erről itt írtam bővebben), ezért is maradt végi élvezhető a film. Nagyon szerettem azt is, hogy míg a könyv Alex nézőpontú volt, itt Henry életébe is jobban betekintést kaphattunk, és talán még erősebben átjött az, hogy számára a korona szorításában mennyire nehéz és bonyolult a coming out, hiszen ő nem ismeri azt a családi szeretetet és támogatást, amit Alex minden körülmények között megkap. A történetet bővebben nem is elemezném, a könyvkritikámban már megtettem, itt elolvashatod.

Amikor Nicholast és Taylort castingolták én is a fanyalgók közé tartoztam, leginkább Taylor miatt, aki jóval idősebb, mint Alex a történetben. Az első előzetes és a képek láttán viszont már átjött, hogy mennyire erős a kémia a srácok között. Annyira átjött az, hogy ők ketten mennyire szeretik egymást, egy pillanatra sem kerültem ki a történetből, és végig csak drukkolni tudtam nekik, hogy mikor jönnek már össze. Annyira remélem, hogy a Velünk véget ér nézésekor is ilyen pozitívan fogok csalódni, mert most úgy érzem, hogy Nicholas és Taylor volt a tökéletes választás, mással már el sem tudnám képzelni a filmet.

Ami érdekesség, hogy eredetileg 3 órás volt a film, és a vágásokkal így lett belőle bő 2 óra. A feszes tempó végig érződött, nem kaptunk felesleges sallangokat, minden jelenet fontos volt, erősen megalapozta a karakterek lelki és érzelmi állapotát. Nagyon szerettem, hogy sehol se ült le a sztori, imádtam a sok humoros és vicces jelenetet. A legjobban a mellékszereplők közül Zahrát, a kampánymenedzsert szerettem, mert őrületes beszólásai voltak. Az a jelenet, amikor megtalálja Alex szobájában Henryt igazi kincs, háromször is visszapörgettem, mert annyira zseniális szójátékok voltak benne mind az eredeti, mind a magyar szinkronban. (Szerencsére meglepően jó szinkront kaptunk!).

Szerencsére a látvány is lenyűgöző volt. Gondolhatunk itt akár az ovális irodára, akár a brit kastélyokra, annyira nagyszabású volt az egész film, hogy tényleg elhittem, hogy itt egy elnök és egy herceg életterében vagyunk. Lehetett volna ez egy olcsó film is, de szerencsére nem lett az.

A legfontosabb viszont szerintem mégis az, hogy milyen érzést váltott ki belőlem a film. Igazi érzelmi hullámvasút volt, mert bár szinte végig mosolyogtam és jól éreztem magam, de a szomorúbb jeleneteknél együtt sírtam a karakterekkel. Érzelmileg teljesen bevont, elfeledtette a külvilágot, miközben átadta nekem azt a csodás érzést, hogy a szerelem bárkire rátalálhat, és egy LMBTQ páros életébe is eljöhet a happy end, mert nem minden meleg szerelem végződik úgy, mint a Túl a barátságonban. És erre 2023 Magyarországán hatalmas szükség van, ahogy arra a jelenetre is, amikor Henry előbújt az édesanyjának. Olyan gyönyörű és megható pár perc volt, nem tudtam nem megkönnyezni.

Értékelés: 10/10

A Barbie mellett egyértelműen ez a legjobb film, amit idén láttam. A története nagyon erős, a karakterei élnek a képernyőn, és igazi jellemfejlődésen esnek át, miközben a főszereplők közti kémia bitang erős, és minden percben arra vársz, hogy mikor lesznek véglegesen boldogok egymás mellett. Kevés ilyen jó romantikus komédiát létezik, és annyira örülök, hogy a képernyőmre kerülhetett. Köszönöm az élményt!

Mik voltak a kedvenc jeleneteid? Hű, nehéz lenne választani. A Zahra előtt lebukós mindenképpen ott van a top ötben. A tortás is nagyot ütött, ott is jót nevettem. Imádtam a múzeumosat is, mert annyira édes volt ott Henry és Alex. És persze Alex coming out jelenete is nagyon érzelmes lett. Ötödiknek a pólómeccset mondanám, mert az egyszerre volt szexi és vicces.

Kinek ajánlom a megtekintsére? Mindenkinek! Ez egy olyan film, amit kár lenne kihagyni, különösen ha szereted a romantikus komédiákat.

Íme pár különbség a Vörös, fehér és királykék film és a könyv között