Tavi Kata új regénye, a az egyik kedvenc regényem lett idén, itt meg is írtam, hogy miért szerettem bele. Most kigyűjtöttem 9 idézetet a kötethez, ami remélem a ti kedvetek is meghozza majd az olvasáshoz!

* Elolvasnád? Csapj le rá MOST kedvezménnyel! *

#1

„– Jó ötlet a nyár előtt ez a prevenciós előadás. Ön fogja tartani? – kérdezte Konrádtól, és esküszöm, kipirult. Az egész nyakán terjedt a vörös ragály, ahogy az előtte álló pasival beszélgetett.
– Igen, megnyertem az előadást is.
– Hűha, akkor biztosan jól ért a gyerekekhez.
Gyerekek? Ez beszívott?
– Nem tudom, most csinálom először. Szerencsére ők már nem kicsik, mert hozzájuk nem lenne türelmem – javította ki Konrád.
– Persze, ők már nem gyerekek. Csak pongyolán fogalmaztam.
Végül is, magyar tanár vagy! Jogos.
– Előfordul mindenkivel – nyugtatta meg Konrád, és elmosolyodott. A fenébe, rám órákig csak morgott, Hatos tanárnőre meg két perc után mosolyog?
– A suliban mindenki tisztára izgatott lesz a témától, hogy miért ne igyanak majd sok alkoholt, mielőtt órákra kifekszenek a napsütésre – fanyalogtam, mert képtelen voltam befogni a szám.
Egyáltalán nem figyeltek rám, inkább gusztustalanul hosszan bámulták egymás. Konrád ádámcsutkája idegesen rugózott, Hatos tanárnőt közben meg felfalta és kiköpte a vörös lepra.
– És mindjárt két diákot is kapott tőlünk? – csodálkozott a tanárnő, és tuti, hogy valamelyik másik személyisége bújt elő, mert kis híján nyávogott, mint a múltkor Anna az étteremben. – Nem lesz könnyű dolga.
– Ne aggódjon, elbírok egy kockával meg egy csitrivel.
Csitri? Én vagyok a csitri? Mikor az állítólagos tanárunk úgy viselkedik, mint egy vihogó szűzlány, aki csak a neten látott még meztelen férfit?”

#2

„Az évnyitó alatt az önsajnálatban fetrengtem. Tudtam, hogy nem kellene, mert naponta ezernyi szöveg jött velem szembe a fészen arról, hogyan legyek boldog, és hogyan engedjem el a fájdalmat, de ez rohadtul nem így működik.”

#3

„– Maga, fiam, mindig ott van, ahol az unokahúgomat baj érheti – mondta a bácsikám vádlón.
– Ez puszta véletlen.
– Persze, én meg hülye vagyok.
– Annyira nem ismerjük egymást, hogy ez ügyben nyilatkozzak, uram – felelte Konrád szemtelenül.
Köpni-nyelni nem tudtam.”

#4

„Bence a játékos ujjaimat nézte, aztán közelebb csúszott hozzám. Olyan sok mindent éreztem, amikor az egyik kezét a derekamra tette, a másikkal meg lassan megérintette az arcomat, hogy össze se tudtam volna számolni. Vágy, boldogság, zavar, kíváncsiság.
A tekintete fogva tartott, a különleges zöldesbarna szempár megbabonázott, akárcsak a szél a szörfösöket.
– Nem mindennapi lány vagy – mondta rekedten. Reméltem, hogy az ő pulzusa is az egekbe száguldott, mint az enyém. – Azóta vágyom erre a csókra, amióta megláttalak a bátyám kocsijában olyan elárvult tekintettel.
Nem hiszem, hogy annyira elárvult lettem volna, de egye fene, nem zavart, ha így emlékezett.
Az államon éreztem a selymes simogatást, aztán megérintette az alsóajkamat. Kicsit játszott vele, én pedig mosolyogtam.”

#5

„– Miért, járunk?
– Nem? – kérdezett vissza döbbenten. Ezek szerint neki ez egyértelmű, és csak én szeretem szavakkal is tisztázni a dolgokat.
– Úgy csókolsz, hogy igen, de azt hittem, ki is mondjuk – feleltem.
– Ennyire jól csókolok?
– Simán jól csókolsz. Ennyire nélkül.”

#6

„– Tudod te, miről beszélek – feleltem. – A kétségeidről.
– Most már nincsenek. Csak te vagy meg én.
– És ezért vagyok én őrülten beléd esve – vallottam be lesütött szemmel. A mellkasához bújtam, az arcomat a bőréhez fúrtam a kigombolt ing nyakánál. Az illata megrészegített, egyszerre pezsdített fel és nyugtatott meg. (…) Bármikor rábízhattam magam, de egyetlen mondatával meg tudta rengetni a világomat, és arra ösztönzött, hogy vegyem a kezembe a sorsom.
– Én is szeretlek – suttogta a fülembe mély, érzelmes hangon. A homlokát az enyémhez támasztotta, és csak örültünk egymásnak hosszú percekig.”

#7

„– Elkezdeném, ha Váradi és Szirtes kisasszonyok befejeznék a trécselést.
Mindenki nevetett, de Anna felháborodottan a saját mellkasára bökött.
– Bemutatkoztam volna?
– Nem kell, én a rendőrség vagyok – közölte Konrád magabiztosan. Többen is halványan mosolyogtak a beszólásán.”

#8

„– Ez a ronda valóság. A csinos, okos, szókimondó lányok kimentek a divatból.
Lefagytam ettől a jellemzéstől. Ez most tényleg rám vonatkozott? Csinosnak és okosnak tart?
Mondjuk azt is mondta, hogy kimentem a divatból, de sebaj, ezzel nem bántott meg, csupán a helyzetet jellemezte.”

#9

„– Mártírt játszani és sajnálni magad sokkal érdekesebb tizenhét évesen, mint felnőni, ugye?
Oké, ez ütött.
Gyűlöltem minden szavát.
Gyűlöltem őt magát is.
A harag, amit valaha is éreztem iránta, most megszázszorozódott. A szavai savként égettek.”

* Elolvasnád? Csapj le rá MOST kedvezménnyel! *