Holly Jackson regényének a híre megelőzte nálam a magyar megjelenést. Az Instagramon folyton a gyönyörű borítóval találkoztam, a New York Times bestsellerlista élén tanyázott jó ideig, szóval, már nagyon vártam a megjelenést. Sajnos nem az alább látható látható borítóval jött ki a könyv, de azért a magyar sem rossz.

Egy krimiről van ám szó, a kisvárost pár éve nagy tragédia rázta meg: a gyönyörű, szőke fiatal lányt, Andie-t megölte az indiai származású szerelme, Sal, aki ezután öngyilkos lett. Napjainkban Pippa úgy dönt, iskolai dolgozatot ír az esetről, és kutatni kezd, mert úgy érzi, Sal ártatlan. Ismerte a srácot, mindig kedves volt hozzá, nem tudja elhinni róla, hogy hidegvérű gyilkos. A nyomozása során Pippa egyre több információt tud meg, és veszélybe is kerül.

A kötet felépítése brilliáns. Pippa életét, és az események nagy részét E/3-as elmesélésben ismerhettük meg, a könyvbe viszont bekerült a kutatási napló, ahová Pippa az eset történéseit feljegyezte, és ebben a naplóban voltak legyezve telefonos beszélgetések, rendőrségi jegyzőkönyv, üzenetek, minden, amit Pippa kiderített. Annyira komplex volt az egész, az író minden nyomot megadott nekünk a sikeres nyomozáshoz.

Andie és Sal ügye kétségkívül zseniális lett. Az író nagyon jó témákat hozott be, mint a bullying, a családon belüli erőszak, a rasszizmus, a drogok, a múlt elfelejtésének a nehézségei és morális dilemmák, amiket nehéz meghozni. Mert ahogy Pippa beleássa magát a nyomozásba, úgy lesz egyre több a gyanusított, hiszen kiderül, Andie koránttsem volt egy kedves szőke lány, és sok ember életét keserítette meg, és Pippa szerettei közül is voltak olyanok, akiknek okuk lett volna bántani a lányt. És az, hogy Pippa ennek dacára is tovább nyomozott, sok mindent elmond a lány személyiségéről és az igazságra való törekvéséről.

Az említett témák közül bennem a legmélyebb nyomot az újságíróval történt beszélgetés hagyta. A férfi egy igazi rasszista, már jóval azelőtt gyilkosként jellemezte Salilt a bőrszíne és származása miatt, hogy egyáltalán bizonyíték lett volna a bűnösségére, míg más cikkekben a bizonyítottan bűnös, de fehér bőrű elítélteket áldozatként tüntette fel. Jackson itt erősen rávilágított a médiában jelen lévő rasszizmusra, és ennek a hatásaira. Hiszen olvassuk a sajtót, véleményt formál, és a pasinak is sok köze van ahhoz, hogy Salt annak dacára könyvelte el gyilkosnak az egész város, hogy rengetegen ismerték, és tudták, hogy milyen ember is ő.

A regény egyértelműen a nyomozásra koncentrált, és maga a krimi szál iszonyú erős lett. Több jelöltünk is volt, hogy ki lehetett a bűnös, és ahogy telt az idő, úgy vált egyre érdekesebbé az egész ügy. Itt mi is tippelhettünk, együtt nyomozhattunk Pippával, ez adott egy plusz feelinget. Szerettem azt is, ami a nyomozás mögött rejlett, a titkok, amik kiderültek, és az üzenet, amit a könyv közvetített rasszizmusról, előítéletekről, a „tökéletes családok” és „tökéletes emberek” mögött rejlő valóságról.

Ami engem illet, én azokat a krimiket szeretem, ahol igazán tudok kötődni a karakterekhez A Lehull a lepelt is azért szerettem, mert érdekelt a főszereplők sorsa, a magánélete, mert azok váltak izgalmasabbá, egyedibbé, a bűnügy során. Nekem a Jó kislányok kézikönyve valahogy két szék közül leesett a földre. A magánéleti szálak érdekesek voltak, de a számomra bántóan a nyomozáson volt a hangsúly. Tudtam kötődni a főszereplőhöz, de amikor kezdett volna érdekes lenni a magánélete, átbillentünk a kőkemény nyomozásba…

Az író próbálkozott, hogy Pippa és a barátai élete is szerethető legyen. A barátságait szerettem, a családjával való kapcsolatát is. Érdekes volt a morális dilemma is, hogy nyomozzon-e úgy is, ha emiatt akár sérülhetnek azok az emberek, akiket szeret. Mi az ár, amit hajlandó megfizetni az igazságért. Viszont a románc Ravival nagyon hirtelennek tűnt, mintha a szerkesztő kérte volna, hogy tegye bele. Végső soron pedig nekem a Jó kislányok kézikönyve túl erősenn átbillent a krimi irányba ahhoz, hogy igazán szeretni tudjam.

Így a csillagozás most elmarad, mert nem adnák rá 6/10-nél többet, a krimi szál viszont annyira erős volt, és olyan profin felépített, ami egyértelműen 10/10-et érdemelne.

Hogy tetszik a borító? Nem rossz, az egyik külföldi lett átvéve. Csak ahogy ránézek, nem fog el az a vágy az olvasásra, mint az eredeti borítónál.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha igazán szereted a krimi könyveket, ezt ne hagyd ki semmiképpen. Viszont ha egy Pretty Little Liars / Lehull a lepel-szerű történetre vágysz, amiben a krimi/rejtély szálon túl komoly hangsúly terelődik a főszereplők magánéletére, akkor lehet, hogy hozzám hasonlóan csalódni fogsz. Viszont azt újra meg kell erősítenem, hogy a krimi-szál erős, és az író hihetetlen profizmussal építette fel ezt a könyvet.