Gyerekkoromban mindig ugyanazt kértem születésnapomra: egy Disney mesekönyvet, amiben a kedvenc meséim olvashattam újra és újra. Így került a gyűjteményembe többek között az Aladdin, az Oroszlánkirály és A kis hableány. Egy ideje már nem olvastam ilyen mesekönyvet, most viszont a blogturné hatására visszakalandozhattam kicsit a gyerekkoromba.

* Elolvasnád te is? Kattints ide és szerezd be kedvezményesen! *

Különös élmény volt felnőttként egy ilyen Disney kötetet forgatni a kezemben, különösen mert nem sokkal előtte láttam a filmet is. Szögezzük le, élményben nyilván teljesen más a kettő. A könyv inkább a képekre helyezi a hangsúlyt, és az illusztrációk kifejezetten szépek és részletesek, tetszik, hogy olyan művészi hatást is kelt, miközben látni, hogy a film adta az ihletet a képekre. Eközben a filmben a történet a lényeg, no és a dalok, amik közül azért akadt nem egy imádnivaló.

Külön szerettem, hogy az illusztrációk mennyire részletgazdagok, és több olyan dologra is felhívták a figyelmem, amiknél a film kapcsán nem figyeltem fel, mert a poénok vagy éppen a zene elvonták a figyelmem. Gondolok itt például arra, hogy elutaztak Elza jégpalotája előtt, hogy a víziparipa-szellem milyen hamar felbukkant, vagy mennyie részletes is a lányok édesanyjának a kendője. Jó volt gyönyörködni a rajzokban, és külön pirospont azért, hogy nem olyan érzést keltett, mintha a filmet print screenelték volna.

Történet kapcsán viszont nem kaptam meg ugyanazt. Elég kevés volt a szöveg, túlságosan hirtelen haladtunk előre, csak olvasva nem éreztem annyira egységesnek a sztorit, mint a filmben. De ami ennél is fájóbb, hogy rengeteg humor-faktor kimaradt, gondolok itt elsősorban Olaf zseniális egysorosaira, mert a film alatt ezeken szakadtam. Egyszerűen csak a szöveget látva és a képeket nézegetve nem tűnt olyan koherensnek és jól felépítettnek a történet.

De szó se róla, felnőtt fejjel még így is élveztem ezt a mesekönyvet, mert visszarepített a gyerekkoromba, ugyanazt az élményt kaptam, mint amikor nyolc évesen az ágyamon hasalva újra és újra átpörgettem Az oroszlánkirályt, ami amúgy az ultimate kedvencem volt akkoriban. Csak egyszerűen most felnőttként észrevettem pár olyan hibát, ami gyerekként biztosan nem tűnt volna – de azt hiszem, ez így van rendben, itt nem én vagyok a célközönség.

Értékelés: 9/10

Mindent egybevéve élveztem a könyv olvasását, leginkább az illusztrációk részletgazdagsága vitte a prímet. És oké, bár maga a szöveg nem tűnt annyira erősnek, de így is bámulatosan jó volt átélni Elza és Anna újabb kalandjait, és a könyvet is pont úgy fejeztem be, mint ahogy a film végére értem: úgy szeretem ezeket a lányokat és szeretnék egy harmadik részt is.

Hogy tetszik a borító? Elmondhatatlanul gyönyörű a benne rejlő rajzokkal egyetemben.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha van egy olyan kisgyerek ismerősöd, aki szereti a Jégvarázst, akkor ez szuper meglepetés lehet. De ha magadnak szereznéd be, az is totál rendben van, mert hiszem, hogy egy ilyen könyv arra is tökéletes, hogy csak gyönyörködjünk benne.

* Elolvasnád te is? Kattints ide és szerezd be kedvezményesen! *