Könyvkritika: Sarah J. Maas – Catwoman: Lélektolvaj

Amikor először hallottam erről a könyvről kicsit szkeptikus voltam, mert a képregényes világban pont Gotham City és a karakterei érdekelnek a legkevésbé, viszont győzött a kíváncsiság, mert nagyon érdekelt, hogy Sarah J. Maas mihez kezd egy rövid, stand alone regénnyel úgy, hogy rendkívül hosszú sorozatokat írt eddig.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Meg kell mondjam, örülök, hogy győzött a kíváncsiságom. Ki merem jelenteni, ez volt eddig a legjobb, legtökéletesebb, legszerethetőbb Sarah J. Maas könyv, amit olvastam. Bárcsak az írónő még több ehhez hasonló rövid terjedelmű stand alone sztorival rukkolna elő, mert az biztos, hogy zabálnám őket.

Ez a rövid terjedelem pontosan bebizonyította Maas erősségeit: a szerethető és jól felépített, sokrétű karaktereit, a humoros jeleneteket, az erős akció szálakat, az epikus románcokat, a jól felépített baráti kapcsolatokat és az elgondolkodtató történetszálakat. A formátum és a hossz miatt esélye nem volt a könyvnek, hogy unalmas, vagy vontatott legyen, végig fenntartotta a figyelmem és iszonyúan élveztem az utazást.

Na de miről szól a könyv? Hősnőnk Selina Kyle, egy tizenhét éves lány, aki egyedül neveli a cisztás fibrózisban szenvedő húgát. Illegális verekedéseket vállal, hogy fizetni tudja a húga számláit, ekkor figyel rá egy titkos szervezet, aki beszervezi őt a bérgyilkosának, cserébe védelmet biztosítanak Maggie számára. Selina így elhagyja a húgát, majd két év múlva, Macskanőként tér vissza Gotham Citybe, hogy szó szerint kirabolja a várost.

Másik főhősünk Luke, a háborús veterán, aki még mindig nem tudta feldolgozni az Afganisztánban történt szörnyűségeket. Éjszaka unokatestvére, Batman távollétében Batwingként oltalmazza a várost, és Macskanő egyre több fejtörést okoz számára, akárcsak a csinos szomszédja, Holly, aki felettébb különös. Nem is sejti, hogy Selina alteregója a gazdag Holly, aki így olvad be Gotham City elitjébe.

Mindez, amit leírtam nagyon a könyv eleje, nincs ám itt spoiler 🙂 Azt tudni kell, hogy a könyv iszonyú erősen nyit, jól átjönnek Selina érzelmi motivációja, a hatalmas szeretet, amit a húga iránt érez és a kétségbeesés, a helyzetük miatt. Selina, mint karaker a történet végéig nagyon szerethető, érdekes és komplex marad, és olyan szép az, ahogy végig a húga iránti szeretet vezérli.

A könyv vezérfonalát az adja, hogy Selina Macskanőnek öltözve kirabolja Gotham City elitjét, ebben a segítségére Méregcsók, a brilliáns tudós lesz, akinek deformálódott a teste és növényi részei lettek, például indákat tud kilőni a testéből. Illetve Harley Quinn, Joker exe is a csajbanda részévé válik, közösen rabolgatnak. Ezek a rablások, és eleve a trió pedig nagyon érdekes.

A Tüskék és rózsák udvarában is szerettem azt, ahogy Maas a baráti kapcsolatokat kezelte. Ez az erőssége itt is átjött, elsősorban Selina és Méregcsók barátsága működött eszelősen jól, az, ahogyan ez a két lány életében először igaz barátra lelt gyönyörűen lett felépítve és átadva. A könyv végén a két karakter jelenetei szó szerint mindent vittek számomra, igazi csúcspontot jelentettek.

Harley itt-ott kicsit kilógott, de nála nagyon érdekes volt az, ahogyan megmutatta Maas milyen utólagos sebeket okoz egy toxikus párkapcsolat, hiszen mégiscsak az elmebeteg Jokerrel futott korábban Harley. Kaptunk egy erős LMBT szálat is, a két karakter közti románc is jól jött át, az egyik fél fájdalmától az én szívem is majd megszakadt, miközben végig hitelesnek, élhetőnek éreztem az egészet.

Külön pirospont a diverzitásért, pompásan működött ez a szál is. A férfi főhős, Luke ugyanis fekete bőrű, aki hiába tartozik Gotham City elitjébe, a származása miatt így is hátrányok érik. A jelenet, amikor a rendőrök igazoltatják őt annyira tönkrevágott lelkileg, és érezhetően Luke-ot is. Borzalmas látni, hogy még ma is mennyire erősen dívik a bőrszín miatti megkülönböztetés, és ezt a szálat is nagyon hitelesen adta át Maas, emelem a kalapom előtte. Szerencsére azért nem ez uralta Luke karakterét, de nyilván jelen volt az életében, ettől lett hiteles.

A központi románc a két főhős között nagyon erős, imádtam a karakterek közti kémiát, azt, hogy mennyit adtak a másiknak a kapcsolatuk során. Ráadásul külön vicces volt mindennek a kiindulási alapja, gondolok itt akár a Luke – Holly, akár a Macskanő – Batwing szál kezdeteire. Azt hiszem, nekem eddig ők a kedvenc Maas szerelmespárom, szigorúan követi őket Feyre és Rhys.

És amiről szívesen beszélnék még, az a könyv vége, de nagyon nem akarok spoilerezni. Így röviden annyit mondanék, hogy az utolsó fejezetekben aztán tényleg minden értelmet nyer, és mire odajutottunk, szó szerint a kezemhez nőtt a könyv, és csak ámultam és bámultam Maas zsenialitásán. Tanítani kéne azt, ahogyan ő csavarta a szálakat, és ahogy előttem is tiszta lett a kép. Bravó!

Értékelés: 10/10

Persze, ha nagyon akarnék pár apróságba bele tudnék kötni, például a szervezet egy-egy tette nem volt számomra elég érthető, hiszen pontosan tudták mi Selina gyengepontja, de itt én csak megvonom a vállam. Szó nincs rá mennyire élveztem a könyv olvasását, mennyire szerettem a történetét, a karaktereit, a mondanivalóját. És emiatt mindenképpen megérdemli az öt csillagot.

Hogy tetszik a borító? Imádom! Jók a színei, paszol a modell Selinához és jó a macskás szimbólum is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Ezt a könyvet kár lenne kihagyni, és azok is bátran olvassák el, akik netán hozzám hasonlóan nem csípik Gotham City világát. Mert ez a történet ütni fog, legalábbis, engem teljesen magával ragadott.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Catwoman – Lélektolvaj blogturné

Catwoman – Lélektolvaj: Itt egy szuper könyvtrailer Sarah J. Maas új könyvéhez!