Könyvkritika: Alexandra Christo – To Kill a Kingdom: Egy birodalom végzete

Hű srácok, minden tiszteletem az írónőé! Sikerült ugyanis létrehoznia egy nagyon pörgős, feszes tempójú könyvet, amiben nem voltak üresjáratok, ami végig fenntartotta az érdeklődésem, ráadásul a karakterei, a története is lélegzetelállító lett. Ebből könnyedén lehetett volna duológia, netán trilógia, de szerencsére Christo megállt egy kötetnél, ez pedig annyira jót tett a történetnek! Az egyik legnagyobb kedvencem lett idén az Egy birodalom végzete.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg kedvezményesen a kiadótól! *

A történet alapját A kis hableány ihlette, de annyi a változtatás, hogy nehéz ráismerni 🙂 A hősnő, Lira a szirének királynőjének a lánya, aki minden évben megöl egy herceget, úgy, hogy kitépi a szívét. Lira nem élvezi a gyilkolást, de az anyja azt várja el, hogy a szirének kegyetlenek legyenek, ráadásul ők így nyernek természetfeletti erőt. Elian a mídaszi király fia, de nem akar a trónra ülni, helyette a tengert járja a hajójával. Szirénvadászként tengeti napjait, de leginkább a Hercegek átkára vadászik, aki megölte egy jó barátját.

És akkor itt jön az első csavar a sok közül: miután Lira felhúzza az anyját, ő emberré változtatja a szirént, és kiadja ukázba, hogy ölje meg Elian herceget. A lány sikeresen fel is kerül a hajóra, aztán egyre jobban megismeri Eliant, és a srác küldetését is: a herceg ugyanis Kétó második szemét kutatja, amivel legyőzhetnék a szirénkirálynőt, aki a mágikus hatalmát Kétó másik szemétől kapja…

Bár most úgy tűnhet sokat elárultam a sztoriról, de úgy érzem nincs így, mert tényleg annyira fordulatos ez a könyv, és ez kb. az első 15-20%-ban meg is történik, ami utána jön, az pedig a tömény izgalom. A sztori két nézőpontból játszódik, így mindkét hercegi származású főhőst megimerhetjük, no és a különböző életüket. Külön érdekes volt, hogy igazából mindkettő megölni akarta a másikat, de hát…

Liránál sokat agyaltam azon, hogy most ő mennyire számít negatív hősnőnek. Úgy éreztem, hogy nem az, mert szirénnek azt jelenti, hogy gyilkolnod kell, őket kegyetlenségre nevelték, így az, hogy Lira ennyire nyitott, szerintem sokat elárul a természetéről. Annyira szerettem azt, amikor felkerült a hajóra, ahogy viselkedett, amilyen eszes és ravasz volt végig, miközben nyitva tartotta  szemét és a szívét, és befogadta ezt a merőben új kultúrát. Azt azért picit sajnáltam, hogy az anyjával lévő kapcsolata ennyire egyoldalú lett, a múltba lévő visszatekintések pedig engem is összetörtek.

Eliannál nagyon erősen átjött az, hogy mennyire béklyóba tud kötni valakit az, ha előre meg van írva a sorsa, és olyan életet kéne élnie, amit nem akar. Végig csodáltam a srác kitartását, azt, ahogyan kapitányként a hajóján lévő emberekkel bánt. Okos és eszes volt ő is, de nála többször vette át a szíve az uralmat, talán ezért is tudtam olyan hamar megszeretni őt, és szó szerint drukkolni azért, hogy ne kelljen trónra ülnie, és sikerüljön elérnie a céljait.

Két ilyen karakter mellett gondolom mondanom sem kell, hogy a romantikus szál perzselő lett. Lassan alakult ki, lassan csordogált, de amikor megtörtént, hű, na az mindent vitt. Már előtte is imádtam Lira és Elian párosát, azokat a zseniális beszólásokat, amikor Lira szó szerint felfedte a tervét, hogy megöli, Elian meg csak nevetett rajta. Szerettem ezeket a kikacsintásókat, a szópárbajokat, és azt is jó volt átélni, ahogy lassan egymásba szeretnek, és ez a szerelem adhat erőt ahhoz, hogy jobb hellyé tegyék a világot.

Apropó, világ! Christo baromi ütős világot ábrázolt, tök jó helyszínekkel, és a mitológiát is nagyon szerettem, a görög körítés még eredetibbé tette számomra az egészet. (Szívesen olvasnék egy spin-offot más főszereplővel 🙂) A kötet végén lévő csata, a megannyi rejtély és a rengeteg WTF pillanat pedig ügyesen elérte, hogy le se akarjam tenni a kezemből a könyvet.

Értékelés: 10/10

Az egy birodalom végzete tele van feszültséggel, izgalommal, és annyira sodró lendülettel van megírva, hogy szó szerint nehéz abbahagyni az olvasást. A karaktereket hamar megszerettem, a világ és a mitológia pedig annyira klasszul lett felépítve, hogy csak lestem. Christo nagyot alkotott ezzel a történettel, örülök, hogy olvashattam.

Hogy tetszik a borító? Alapvetően szép, de nem vagyok annyira elájulva tőle. A történethez viszont kapcsolódik, csak azok a csápok kicsit olyan furák nekem.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted az izgalmas YA köteteket, akkor ez lesz az új kedvenced 🙂