Könyvkritika: Marie Lu – Batman: Az éjszaka rémei

Batman az a szuperhős, aki sosem érdekelt igazán. Gyerekkoromban láttam a George Clooney-féle filmeket, de igazából azóta semelyik Batman film se vonzott tovább egy trailer megtekintésén túl. Batman számomra egyszerűen túl sötét, túl komoly, túl depresszív, legalábbis, ez jött le a trailerekből és a filmes beszámolókból számomra.

* Elolvasnád? Csapj le rá kedvezménnyel! *

Kérdezhetnétek, hogy akkor miért olvastam el a regényt? Az eddigi DC előzmény regények tetszettek, Marie Lu-t egyenesen imádom, így bíztam benne, hogy a tizennyolc éves Bruce Wayne majd engem is magával ragad. Nos, azt kell mondjam eléggé közepes élmény volt, de kétségkívül jobban szerettem még így is annál, mint amennyire előzetesen gondoltam volna.

Azért azt fontos megemlíteni, hogy én abszolút úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy egyik karakter neve se mondott semmit, így nem tudhatom például azt, hogy mondjuk Richard, Harvey, Madelaine vagy bárki más nem-e lesz később Bruce nagy szerelme, netán halálos ellensége a képregények – filmek alapján. Biztos, hogy a Batman-fanoknak ezek a nevek többlet jelentéssel bírnak. Mindenesetre nem érzem azt, hogy a kvázi Batman-szüzességem miatt lemaradtam volna bármiről is.

A történet kezdetén tölti be Bruce a 18. életévét, végre megkapja a szülei vagyonát. A célja, hogy segítsen az embereknek. Miután összeveszik a gyerekkori barátjával, full idegesen úgy dönt, hogy besegít a rendőrségnek, hogy elkaphassák Az éjszaka rémei bűnbanda egyik tagját. A rendőrség akadályoztatása miatt közmunkára ítélik, egy pszichiátria-börtön típusú helyre kerül, ahol egy vele egykorú rabbal találkozik, és Madelaine és közte kezd kialakulni egy különleges kapcsolat.

Ez tehát egy abszolút előzménytörténet, ami megmutatja, hogy mi vezette rá Bruce-t arra, hogy igazságosztó legyen, itt találkozhatunk a menő autóval, vagy éppen a kultikussá vált Batman-ruha első prototípusával is. A regény megmutatja Bruce kezdeti szárnypróbálgatásait, az első alkalmat, amikor több tucat embert ment meg, és kiderül mindennek a háttere is, miszerint Bruce évek óta részt vesz harcvédelmi képzésben.

Természetesen Bruce lelki világára is kitér a szerző. Egyrészt átjön az, hogy mennyire gyászolja még most is a szüleit, mennyire nehéz számára a továbblépés, és mit jelent a társas magány. Hiszen van két legjobb barátja (Harvey, Dianne) és ott a gyámja is, akit imád (Alfred), de sokszor magányos. Nehéz a figyelem középpontjában is lennie, az újságírókat alig tudja levakarni.

Az egyik legjobb szál a kötetben Bruce és a gyerekkori barátja, Richard között van. Annyira fájó volt látni, ahogy Richard is ellöki magától a magányos srácot, és mit jelenthet egy tehetős ember életében az, ha még a barátai is ki akarják őt használni, ha csak a pénzt látják, és nem az embert mögötte. Marie Lu ezt a szálat pedig baromi jól árnyalta, Richard többször előkerül a kötetben, és minél több minden derült ki róla, annál érthetőbb lett minden.

Romantika terén nem mondhatnám, hogy sok mindent kaptunk. Az egész kötet saccperkábé egy macska-egér játék Madelaine és Bruce között. Hiszen a lány bűnöző, nem véletlenül került a börtönbe. Tagja Az éjszaka rémei bűnbandának, akik afféle Robin Hoodként elvennék a gazdagok pénzét, hogy a szegényeknek adják, de közben gyilkolnak is, így nehéz őket kedvelni. A lány például három gyilkosságot vallott be, emiatt csukták le.

Bruce és Madelaine néha beszélgetnek, és a kötet azt akarja elhitetni, hogy ennyi idő alatt egymásba szeretnek, és nagyon mély érzéseket táplálnak a másik iránt. De kémia tulajdonképpen nincs köztük, hiszen végső soron egyikük se bízik meg igazán a másikban, Madelaine-on is érezni, hogy végig ott motoszkál a fejében, hogy Bruce mikor veri majd át őt…

A legnagyobb gondom a regénnyel tehát ez a “romantikus szál” volt, amit a “macska-egér” játékkal kombináltak. Ha eltekintek attól az abszurd helyzettől, hogy a rendőrség olyan helyre küldte takarítani Bruce-t, ahol a legveszélyesebb gyilkosokat tartják, ha nem gondolok arra, hogy egy olyan gyereket tettek meg informátornak, aki akkor még le sem érettségizett, akkor is baromi abszurd az egész rendőrségi szál. Igen, abszurd. Erre nincs jobb szó.

Valahogy olyan érzésem volt, hogy Marie Lu izgalmassá akarta tenni a könyvet a fiú-lány szálával, és végig azt akarta bennünk elérni, hogy magunk se tudjuk mit gondoljunk Madelaine-ról, akárcsak Bruce. Bennem viszont mindez inkább negatív érzéseket keltett. Romantikusnak nem nevezhetem, mert bizalom nélkül nincs szerelem.  Itt tényleg két tini szórakozott egymással mindenféle rejtjelekben, miközben emberek életét és a sajátjukat is kockáztatták…

Értékelés: 6/10

Azzal a szándékkal kezdtem neki a könyvnek, hogy majd Marie Lu megszeretteti velem Batman karakterét. Nos, ez részben összejött, kedvelem az itteni Bruce-t, a “szívszerelme”, Madelaine viszont gondoskodott arról, hogy ne tudjak beleszeretni ebbe a regénybe. Kár érte.

Hogy tetszik a borító? Klasszak a színek, jó a minta, számomra ez egy nyerő borító.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban Batman rajongóknak. Biztos vagyok benne, hogy sok easter egget tartogat számotokra a történet.

* Elolvasnád? Csapj le rá kedvezménnyel! *