Időbe zárva – Íme 8 kedvcsináló idézet a különleges hangulatú Vörös Pöttyöshöz!

Az Időbe zárva egy izgalmas, különleges hangulatú kötet, amit nagyon szerettem – itt írtam is róla értékelést. Alább kigyűjtöttem pár idézetet, hátha megjön a kedvetek a könyvhöz. Íme!

#1

„– Az olyan fickók, mint Dave, téged szépnek tartanak. Engem meg egy pillantásra sem méltatnak!
– Még pár év… – kezdtem.
– Semmi különbség nem lesz! – A szavai zokogásba fulladtak. – Túlságosan gebe vagyok… Pattanásos… és nincs is cicim… Ronda vagyok… Ronda, ronda, ronda, ronda!
A könnycseppek, amiket ha nehezen is, de eddig sikerült visszatartania, most hirtelen kicsordultak, mintha átszakadt volna egy gát, és egy évszázadnyi szenvedés tört volna a felszínre. Első reakcióként ölelésre tártam a karom, ő pedig felugrott, hogy belevesse magát. Magamhoz szorítottam ezt a zokogó lányt, aztán megfogtam a vállát, és megráztam, mintha az anyja lennék, annyira megdöbbentett és megrémisztett ez a heves kifakadás.
– Nem vagy ronda! – tiltakoztam. – Tizenhárom éves vagy, ami egy borzasztó időszak. Nem vagy már gyerek, mindenféle furcsa, új érzéseid vannak, de nem vagy még felnőtt, így nem tudsz velük mit kezdeni. Amit meg kell értened, Josie, az az, hogy mindenki átesik ezen a korszakon. Én is emlékszem, milyen rettenetes volt. Csak pár év, és minden más lesz.
– Nem, nem lesz más! – kiáltotta elkeseredve. – Soha semmi nem fog változni, Nore! Az idő telik, de az semmit sem számít.
– De igenis számít – válaszoltam a teljes tehetetlenség érzésével. – Csak türelmesnek kell lenned. Ha felnősz, megszépülsz.
– De én nem fogok. – Alig tudtam kivenni a szavait, ahogy az arcát a vállamnak nyomta. – Mindig ilyen maradok, amilyen most vagyok.”

#2

„Nem kellett volna meglepődnöm. Korábban is voltak ilyen álmaim. De azt hiszem, az ilyesmit nem lehet megszokni.
– Anya – szólaltam meg –, te mit keresel itt? Hiszen meghaltál!
– Számodra nem – jelentette ki az ismerős hang. – Számodra nem haltam meg, Nore. Most pedig figyelj, mert valami fontosat akarok mondani neked. Csomagolj össze, és azonnal hagyd el Árnyasligetet!
– Hagyjam el Árnyasligetet? – kiáltottam fel. – De hát csak most érkeztem! Apa azt akarja, hogy itt töltsem a nyarat. Szeptemberben megyek vissza New Englandbe, iskolakezdésre.
– Akkor már túl késő lesz – mondta anya. – Rettentő veszély leselkedik rád és apádra! Beszélned kell vele! Szólnod kell neki! Nore, hallasz engem egyáltalán?
De már nem hallottam.”

#3

„– Bízz bennem, drágám, kérlek! Elkövettem egy csúnya hibát, de újabbat nem szándékozom. Ha Gabe és Chuck lánya egymásba szeretnének, az mindent tönkretenne. Még a végén Gabe elmondaná neki, hogy…
– Dehogyis mondaná!
– Nore Robbins túlságosan veszélyes. – Lisette halkan beszélt, de a pohár segítségével olyan jól hallottam, mintha egy telefonkagylót tartottam volna a fülemhez. – Soha senki nem jelentett még számunkra ekkora fenyegetést.”

#4

„– Indulhatunk? És mégis hová? – tudakoltam.
– Ahová csak akarunk. Kezdetnek megtenné Kalifornia. Sokan élnek ott, a part mentén nagy a jövés-menés. Senki sem tudja a másikról, hogy honnan jött vagy kicsoda. Kibérelhetnénk egy lakást. Még az is lehet, hogy filmstatisztának állnánk. Vagy te elmehetnél pincérnőnek, én pedig… mit tudom én. Nem sokat számítana, amíg szabadok vagyunk, és amíg együtt vagyunk.
– Azt akarod, hogy együtt éljünk? – suttogtam elképedve.”

#5

„Itt, Árnyasligetben Lisette kezében van a döntés, nem az enyémben.
Ami pedig a barátságot illeti…
Belenéztem abba a ragyogó szempárba, és borzongás járt át. Nem a barátság ígéretét láttam azokban a szemekben, hanem valami furcsa, baljós érzésem támadt.
Rettenetes szó villant át az agyamon. Az, hogy „halál”.”

#6

„Figyelve ezt a néma összhangot anya és gyermekei közt, ismét az az érzésem támadt, hogy lemaradtam valamiről. Mintha ez a három ember olyan régi, olyan bensőséges kapcsolatban lett volna, hogy már szavak nélkül is értik egymást.”

#7

„Na jó, kimondom kerek perec: bosszantani akartam Lisette-et. És csókolózni akartam a fiával.
Úgyhogy az izgatottságtól remegve kiosontam Josie-val a folyosóra, le a lépcsőn, majd ki a varázslatos, virágoktól illatozó éjszakába.”

#8

„A gyász okozta látomások rendszeresen tönkretették az éjszakáimat.
Racionális gondolkodású ember vagyok, nem hiszek a szellemekben.
Amiben viszont most már hiszek, az sokkal ijesztőbb.”