Szer'usz világ! – Íme 8 megmosolyogtató idézet az új Ambrózy báró esetei kötetből

A Könyvfesztiválra érkezett a legújabb Ambrózy kötet, a Szer’usz világ, ami nekem hatalmas kedvenc lett. Leginkább a humora fogott meg, ki is válogattam nektek 8 vicces, mosolyra fakasztó idézetet, ami remélhetőleg a ti kedvetek is meghozza ehhez a kincshez 🙂

#1

„A rögtönzött kis beszédet hallva első gondolatom az volt,
hogy Agáta mama és Richárd le se tagadhatnák szoros rokoni kapcsolatukat. Sok emberrel találkoztam már életemben, ám kizárólag ők ketten voltak képesek rá, hogy egyazon gondolatmenettel porig alázzanak, ám egyszersmind az egekbe is emeljenek.”

#2

„Richárd némán, rezzenetlen hevert az ágyon, hunyt szemmel jelezve, hogy teljes közönyt érez a világ dolgai iránt.
– Makacs fráter – súgtam a fülébe, és apró csókot leheltem a halántékára. – Amint felébred, ezért a sok csendért, amivel engemet bánt, még számolunk.”

#3

„– Tessen parancsolni, méltóságos grófnő naccsága! – lihegte kis komornám, letéve súlyos terhét. – Összeszedtem minden könyvet, amit csak a háztartásban leltem. Van itten szakácskönyv a konyhából, Beniczkynétől két regény, meg vagy tucat a krajcáros füzetesből, amit a Boskó szok’ olvasgatni a retyeráton. Ez itten a Félszemű Jack románca
a gyönyörűséges indijánnyal különösen ideál történet, pedig a végin mindenkinek szer’usz világ, mivel a vonat, amin menekülnek, szakadékba téved.
Agáta mama szemöldökét felvonva, kétkedőn lapozott bele a Kalóztámadás az apácakolostor ellen című ponyvafüzetbe. Márika érzékeny teremtés, ezért rögvest látta, hogy a grófnő elégedetlen, így mindjárt előállt következő ötletével.
– A háztartásunkban ezeken kívül mán csak a báró úr szobájában akad vagy két mázsa óvasnivaló. Ha teccik parancsolni, azokat is béhozhassuk, de akkor segítsen a Boskó, mer’ én biz’ nem akarnék megszakadni, ő meg épp elég nagy marha ember, szóval bírja a cepekedést.
– Háztartási könyv – sóhajtott értőn Agáta mama.
– Ez mind az – bólintott büszkén Márika. – Könyv, ami a háztartásunkban benne van!”

#4

„Meglássa, ténsasszony, nem lesz itt semmi birbli – paskoltam meg szakácsnőnk kékeres kezét. – A mi bárónk hamarost kinyitja ránk azt a röngenyes szemit, átölel minket szorosan, és aztán szer’usz világ, úgy ránk ront az általános boldogság, mint huszárezred a báli szezon leányaira.”

#5

„– Magam is éppeg ezt gondoltam, mikor Detrich felügyelő a klozetban lányi tisztességemre rontott – éreztem vele együtt.
– Hogy mit csinált a detektív úr?! – kerekedett el a fogalmazó véreres szeme.
– Ne törődjék vele! – csattant fel ekkor Detrich, ám hitelességén sokat rontott, hogy a letartóztatásunknál jelenlévő hék alig bírták magukba fojtani a röhögést. – Ez a cselcsi itt Ambrózy báróné komornája, úgyhogy az se igaz, amit kérdez.
– Az nagy baj – sóhajtottam szomorúan –, mert éppeg az iránt akartam érdeklődni, hogy igaz-e miszerint a Detrich felügyelő úr teljesen normális?
– Hülye! – kiáltott rám a detektív pulykavörös fejjel.
– Szép dolog a beismerés – mosolyogtam rá, majd a fogalmazóhoz fordulva mondtam: – Ezt, kérem, feltétlenül tessék jegyzőkönyvbe venni, mert én még sohasem tanálkoztam olyan felügyelővel, aki ily őszinte vallomást tett volna a saját elmeállapotát illetően.”

#6

„Tessen hát a báró úrnak megmondani, hogy merre szimatoljak, kit rúgjak bokán, vagy pofozzak laposra, és én máris intézkedem, csak legyen megint minden újra szép és szerelmetes, mint annak előtte volt.”

#7

„– Ami most magára vár, kedvesem, az nehezebb lesz, mint lefülelni egy egész rablóbandát. Ágyban kell tartania őt, míg egészen fel nem épül.
– Ha kell, gúzsba kötöm, vagy fejbe csapom valami nehézzel – fogadkozott Milike, mire Agáta grófnőmama szelíd mosollyal csak annyit felelt:
– Tud maga ezeknél jobbat is – és távozott.”

#8

„Isti úrfi ennek ellenére velem akart tartani, ám azt meg én tiltottam meg neki.
– Ha valami baja esik kendnek… – mondtam, mire ő csillanó szemmel közbevágott:
– Tán hiányoznék a komorna kisnaccsádnak?!
– Kórságot – fújtam rá. – Csak éppeg nem tudom, miként számolnék el magával a grófnő mamának.”