Hű! Eddig is nagyon szerettem az Ambrózy báró esetei sorozatot, de a Szer’usz világ mindent vitt. Szerintem ez volt az eddigi legjobb, legszerethetőbb, legviccesebb és legjobban felépített Ambrózy kötet. Minden sorát imádtam! Márika pedig abszolút kedvenc karakterré nőtte ki magát.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a könyvet kedvezményesen a kiadótól! *

Miről is szól ez a kötet? Richárd bárót lelövik Detrich felügyelő pedig úgy gyanítja, hogy Mili meg a báróval ékszerekkel seftelnek, és erre gyenge bizonyítékokat is talál. Végül Márikára hárul a kemény feladat: szabadítsa ki Milikét a börtönből, találja meg a tettest, és vágja helyettünk is jól pofán Detrich felügyelőt.

Maga a könyv két nézőpontból íródott, pár fejezetben ugyanis Miliről olvashatunk. Az elején a bárónésággal járó terhek kapcsán, amik mondjuk elég édes jelenetek voltak, a végén pedig a börtönben találkoztunk vele újra. Milit eddig is szerettem, de ahogy a böriben viselkedett, az mindent vitt, különösen amikor nyomozni kezdett. Plusz olyan jól esett most látni, hogy mennyi mindent lesett el Ágata mamától.

Persze a kötet abszolút hősnője most Márika volt. Kicsit tartottam mondjuk ettől, mert olyan vicces, szerethető volt ez a lány mellékszereplőként, így törtem rajta a fejem, hogy vajon elbír-e egy egész kötetet. Nem-e lesz a stílusa túl sok egy idő után. De a félelmeim alaptalanok voltak, az író pont megtartotta a megfelelő hangsúlyokat: Márika kellően komoly tudott lenni, ha a helyzet úgy hozta, de a vicces énjét sem hagyta el, így sok derültséget okozott a beszólásaival és a tetteivel egyaránt. Az pedig, hogy ennyire jól tudott egyensúlyozni az író a „pont jó” és a „már sok” vékony határán, az egészen elképesztő volt.

Márikát pedig annyira szerettem jobban megismerni! Ez a szegény tabáni kislány nehéz sorsot élt át, de sosem adta fel, annyira derűs, jólelkű teremtés, akinek igenis megvan a magához való esze. Tessék, végre itt egy karakter, akinek iskolázottság nem jutott, de józan paraszti észből annál több, és máris esélyes arra, hogy ügyesen kinyomozzon dolgokat. Ráadásul nem is rosszul: ha a báró felgyógyul, ideje lenne Márikát is bevenni a privát „magánzó detektívképzőjébe” Mili helyett újoncnak.

A legtöbb történelmi filmben vagy könyvben inkább a régi idők szépségei jönnek elő: a gyönyörű ruhák, az udvariasság, a bálok… Böszörményi Gyula eddig is megmutatta, hogy mennyire kegyetlen volt a szegényekkel az a világ, amit eddig sokan csodáltak, viszont most teljes erővel csapott le a valóság. Borzasztó volt jobban megismerni Tabánt, Márika szemén át látni a kőkemény és szomorú magyar valóságot… És ne legyenek illúzióink, sokan ma sem élnek jobb körülmények között, mint anno Tabán lakhatatlan bérházaiban.

A könyvben két bűnügy került elő, mindkettő nagyon csavaros és jól átgondolt volt. Márikánál pedig az ötlet azzal a bizonyos asszonnyal és a gyerekekkel brutálisan erős lett, és szó szerint a szívem szakadt meg olvasás közben – de nem akarok spoilerezni. Mili bűnügyénél külön szerettem, hogy megmutatták, régen is ugyanúgy működtek azok a bizonyos bűnös élvezetek, amiket hajlamosak a modern kor vívmányainak hinni…

Minden történetben nagyon fontos az ellenpólus is, a gonosz, akinek a bukását várhatjuk. Deitrich felügyelő eddig is nagyon utálható volt, és baromira drukkolhattunk, hogy elbukjon, de itt aztán maximálisan működött ez a faktor. Imádtam utálni ezt az idegesítő, idióta frátert, és külön szerettem, amikor a szereplők is megmondták neki, hogy mekkora egy barom. Már csak emiatt is tele volt 5 csillagos jelenetekkel a könyv.

És akadta-e itt romantika? Nos, olyan sok azért nem, de egy picike jutott. Most már nagyon drukkolok, hogy Márika felfigyeljen végre Suha Istire, mert az a srác egy angyal, és olyan jól összeillenének. Addig is, élvezettel olvasom a beszólásaikat, a vitáikat. A közös jeleneteiknél pedig nagyon forró a levegő, tök jó köztük a kémia. Richárd és Mili kettőséről még mindig jó olvasni, a könyv végét azért megmosolyogtam, és nem csak Márika naív szemüvege miatt. Ágata mamát pedig még mindig nagyon szeretem.

Értékelés: 10/10

Nekem a Szer’usz világ lett a kedvenc Ambrózym. Márika nagyon jó hősnő volt. Egyszerű kis szegény lány, rengeteg ésszel, jó szívvel és éles, vicces nyelvvel. A kötet végig izgalmas, tele van erős pillanatokkal, érdekes titkokkal és a nyomozás-rész ismét mindent vitt. Ezek után nem is bánnám, ha lenne még kötet Márika főszereplésével. Végül is, ez a lány bármit kinyomoz, ha úgy adódik 🙂

Hogy tetszik a borító? Hehe, na ez itt duplán érdekes. Először nem nagyon tetszett a Márikás-borító, de a végső, a kiadó által megszerkesztett verzióban már nagyon tetszik. A Milis borító stílusában illeszkedik az eddigiekhez, de ez a nagyítós kép nem nagyon jön be.

Kinek ajánlom elolvasásra? Igazából bárkinek, akkor is, ha nem olvastál még Ambrózy kötetet, mert ez kvázi spin-offként/folytatásként is ugyanúgy megállja a helyét.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a könyvet kedvezményesen a kiadótól! *