Vannak olyan könyvek, amikről nagyon nehéz spoilerek nélkül beszélni, és Veronica Roth új története is ilyen. De megpróbálom megoldani, mert nem szeretném senkinek sem lelőni a poént, márpedig ezt a könyvet el kell olvasni.

Már az alaptörténete is nagyon különleges. Egy rakat olyan Young Adult történetet olvastam már, ami arról szólt, hogy a főszereplők megmentették a világot, aztán összejöttek a pasijukkal és happy end. Na ezt a klisét csavarta meg 100 százalékban Veronica Roth.

Tíz évvel a történet cselekménye előtt Sloane, Albie, Matt, Esther és Inez, öt tizenéves mentette meg a világot a Sötét nagyúrtól, aki különleges mágiát felhasználva pusztított. Egy prófécia vezette az amerikai kormányt arra, hogy Sloanék legyenek a kiválasztottak, és ők megvívták a csatát. A múltat visszaemlékezésekből és régi katonai jelentésekből ismerhetjük meg.

Na de adott a kérdés: mi történik a világmegmentés után? Hogyan változik meg a Föld, miként köti össze az embereket a tragédia. A hősök feltudják-e dolgozni a traumákat, amiket a harc során túléltek, azt, hogy az egész világ ismeri az arcukat és a nevüket, és már nem tudnak átlagos életet élni. Roth ráadásul csavart a dolgon, mert a tizedik évfordulón az ötösfogat egyik tagját megölték… (ez a fülszövegből is kiderül)

A főszereplőnk Sloane, aki tulajdonképpen végzett a Sötét nagyúrral annak idején. Nála volt a legerősebb a poszttraumás stressz, és talán ő viseli a legnehezebben a kéretlen celebséget. Az író tökéletesen bemutatta a lelki világát, annak az irdatlan terhét, hogy mit jelent kiválasztottnak lenni, és annyi ember életéért felelni. És egyáltalán, tovább lehet-e lépni az életben.

Érdekes volt az ötösfogat kapcsolata, és eleve az, hogy megmutatta Roth ki miként próbált továbblépni az élete során, kit hogyan változtatott meg a dolog. Jó életutakat vázolt az író, végtelenül hitelesnek éreztem például Sloane PTSD-jét, vagy éppen az egyik karakter drogfüggőségét, mert egyszerűen a borzalmakat lehetetlen elfelejteni. Amikor pedig az egyik szereplő anyukája rákos volt, és belegondoltak, hogy hiába mentették meg a világot, őt nem tudják, na a szívem ott szakadt meg nagyon. És rengeteg ilyen apró momentuma volt a könyvnek, ami elgondolkodtatottt, amitől is belenyilallt a szívembe a fájdalom, és ezt úgy szeretem a könyvekben.

Romantika is volt a kötetben, a két kiválasztott, Sloane és Matt még a harc alatt jött össze, most is együtt élnek, és így megnézhetjük azt is, tíz év alatt mennyit tud változni egy párkapcsolat, milyen az, ha az egyik fél érzései már átalakultak időközben, és úgy érzed meg kell felelni a közvélemény előtt is a rólad kialakult kép kapcsán. A romantika nem volt domináns, de adott egy kis plusz adalékot, pláne amikor felbukkant egy új szereplő Sloane életében, onnan volt igazán érdekes ez a szál. (De nem mondható szerelmi háromszögnek a könyv, ezt leszögezem!)

Roth most nagyon erősen kitért a rasszizmusra a könyvben, és ezt imádtam. Van ugyanis leszbikus, latino és fekete bőrű kiválasztott is. Mattnél például megdöbbentő volt, ahogy bántak vele fekete bőrű férfiként amíg nem ismerték fel, és miként változott a magatartása utána az embereknek, és mindez miként befolyásolta Matt életét, viselkedését, a gondolatait. Az, ahogy Roth ábrázolta mit is jelent fekete férfinek lenni Amerikában, hátborzongató lett és felhúzta az embert, tehát a hitelességgel se volt probléma. Szörnyű, hogy ezzel az embereknek tényleg szembe kell nézniük, Mattet pedig emiatt nagyon sajnáltam.

És mit is mesélhetnék a cselekményről? Spoilermentesen nem sokat. Roth az egyik szereplő halála után meglépett egy veszélyeset, ami eleinte nálam rosszul sült el, fanfic megoldásnak éreztem, de idővel nagyon bebizonyította, hogy ennek így kellett történnie, ez így volt jó megoldás. És bár a könyv végig elgondolkodtat és érzelmileg megmozgat, izgalmas is tudott lenni, nem is kicsit.

Az, ahogy Roth világot épít, még mindig elképesztő. A sztori szerint a ’60-as években felfedezték, hogy létezik a mágia, és ez elkezdte átalakítani a hétköznapjainkat. Tök jó kis színeseket kaptunk ezügyben a kötetben. Amit még ki kell emelnem, az Roth karakterábrázolása és az, ahogy végigvezette, hogy minden embernek el kell gondolkodnia azon, hogy mit is jelent a rossz és a jó, és kinek szabad hinnünk. Ami a könyv lezárását illeti, elképesztő lett és megdöbbentő, nagyon nem erre számítottam. Stand alone kötetként is megállja a helyét, de szívesen olvasnék a finálé után még ebben a világban történetet, akár új szereplőkkel is.

Értékelés: 10/10

Veronica Roth most aztán száz százalékosan bebizonyította, hogy érdemes rá odafigyelni, mert nagyon tehetséges író. Kicsit aggódtam, hogy a zseniális alapötlet eltemeti-e őt, de nem, maximálisan jól dolgozta ki minden szempontból. Alig várom már, hogy mivel örvendeztet meg minket legközelebb.

Hogy tetszik a borító? Az eredeti borítók nem igazán tetszenek, és ebbe se vagyok szerelmes, de az eredetinél mindenképpen jobb. Jól reflektál a történetre, fontos motívumot emel ki, csak nincs meg bennem az a WOW-faktor, ha ránézek.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek. Leginkább Roth rajongóknak és azoknak, akik kíváncsiak voltak rá, hogy mi történhet a YA könyvekben a világmegmentés után.