Nemrég jelent meg az Aranymosás-győztes Eszes Rita debütáló regénye, az Illangók. A mű főszereplője egy ikerpár, Mark és Patrick, akik megörökölnek egy erdélyi vadászkastélyt. A hely gyönyörű, de tele van titkokkal…

Az Illangókban megelevenedik az erdélyi mondavilág, felbukkannak a tündérek, a srácoknak próbákat kell kiállniuk, és bizony, rájuk talál a szerelem is. Íme, egy kis ízelítő a könyvből, ez a 10 zseniális idézet jól megalapozza a hangulatot.

* Kíváncsi lettél a könyvre is? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

#1

„Komótosan állt fel, mint aki nem siet sehová, és végignézett az ellenségen. Mark melléhúzódott.
– Tényleg azt gondolod, hogy a szeretet erejével legyőzhetem őket? – Tartodból olyan erővel pukkant ki a nevetés, hogy Mark megkövült ijedtében: tán megtébolyodott.
– Nem bíznám az életünket olyan fegyverre, amiről magam is vajmi keveset tudok. Ennél sokkal sötétebb vizekre kell evezned, ha velem akarsz játszani – mondta a lány.”

#2

„– Soha nem voltál szerelmes?
– Mármint emberbe? Mi értelme lett volna?
– Nem lett volna értelme. Talán csak annyi, hogy jó lehetett volna. Segített volna neked.
– Nekem? Mégis miben? – vágott gyanakvó képet Tartod.
Patrick már jól ismerte ezt a nézését. Mindig szimatot fogott, mint a csapda előtt álló egér, ha érzések kerültek szóba.
– Hogy eldöntsd, melyik oldalon is állsz valójában. Hogy ne gyűlöld annyira az embereket és magadat, amiért velük töltöd az időd, és közben megkedvelted őket. Felőröl, ha ennyire utálod azt, amit szeretsz.”

#3

„– Hol van már a boldog békeidő, amikor az emberek szerették kibeszéletlenül szőnyeg alá söpörni a problémáikat?”

#4

„– Ezzel az erővel arra is megkérhettem volna, hogy tartsa meg egy pillanatra a szívemnek támasztott kés másik végét. Fegyvert adtam a kezébe, amit használni fog. Akkor is, ha nem akarja.”

#5

„– A csaj álmaim nője: tökéletes alak, hosszú lábak, talpig bőrben, épp csak egy motor hiányzott alóla. A szeme asszem barna, de esküszöm, lehet, hogy sárga, úgy tudta villogtatni. Rövid haja volt, tulajdonképpen elég fiús, de kihívó, tudod, olyan szemét arckifejezéssel, mint aki bármikor elküld a francba.
– És hol a hiba?
– Várj, ott még nem tartok! Bejön a csaj, egyenesen a pulthoz megy, nem néz se jobbra, se balra, ránk meg pláne nem. Határozottan rendel, majd felénk fordul, egy csomó kis feles pohárral a kezében, amiket valami döbbenetes módon összefogva egyensúlyoz. Odajön az asztalunkhoz, és leül, érted? Nem mutatkozik be, csak elénk tol három-három poharat, és a sajátjaiból egyet felhajt.
– Hmm, ez tényleg úgy hangzik, mintha megtaláltad volna az igazit – csóválta a fejét Mark.”

#6

„Mark a sötétbe meredt, és engedelmeskedve az érzésnek, hogy valami fontos dolga van, megindult előre. Nem tudta volna megmondani, meddig haladt így, mert végig a talajra szegezte a tekintetét, de úgy tűnt, viszonylag hamar az út végén álló madáritatóhoz ért. A hófehér kőből készült edény szélén apró kőmadár, a madár mellett ugyanolyan hófehér kéz, mely most elengedte az itató peremét, és összefonódott bal párjával gazdája háta mögött.
– Már vártalak – mondta a nő, akihez a kéz tartozott, de nem fordult meg, csak állt tovább az itató mellett, és a holdat nézte.”

#7

„– Tudom, hogy furán fog hangzani, de amíg te idebenn olvadoztál, én két lánnyal voltam a kertben.
– Ja, hát így már értem. – Patrick sokat tudóan vigyorogni kezdett.
– Dehogy érted, nem úgy voltam velük! – csattant fel Mark. – Én sem értem! Furán beszéltek, furák voltak ők is, végig azt hittem, hallucinálok. De ma felkeltem, és olyan igazi volt az egész. Ráadásul ez a képlékeny cucc is csak azután jött, hogy elkezdtél becibálni… Már egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a kertben az nem a valóság volt.
Patrick felnevetett.
– Hát pont ez a lényeg! – Majd testvére kétségbeesett ábrázata láttán elkomolyodva összeráncolta a homlokát. – Tételezzük fel, hogy úgy van, ahogy mondod. Ebben az esetben én nem tudom, miféle csajok mászkálnak éjszaka a mi kertünkben, de ha igaziak, akármilyen furák is, legközelebb az az első dolgod, hogy szólsz, érted?”

#8

„Patrick előhúzta a hátizsákjából a könyvet, és hangosan, a lány felé fordulva olvasni kezdett.
– „Erős férfiúi hajlamokkal volt megáldva Tartod várának úrnője. Férfiruhában járt, s a férfiaknak való mulatságokban lelte kedvét.”
A lány egy pillanatra szemlátomást meglepődött, de aztán végigmutatott saját magán, testhez álló nadrágján.
– Ez annyira rossz? Mit mondjak, megelőztem a korom. Mikor írták ezt, 1200-ban?
Patrick elismerően biccentett. Ezt az alakot tényleg kár lett volna rejtegetni. Alaposan végigmérte, de a lányt ez szemlátomást nem zavarta, inkább élvezte a helyzetet, így visszatért az olvasáshoz.
– „Ráadásul mindenkit gyűlölt, még a saját rokonságát is. Tündérvárában csak annak volt maradása, akit a gonosz érzelmek és az átkos tulajdonságok eléggé ördögivé tettek.””

#9

„A táj körülötte, akár egy festmény. Minden légies és ködös. És lila. A lila minden árnyalata! Ránézett a társaira. Mostanra ők is kinyitották a szemüket, és arcukon csodálattal fordultak körbe. Firtos felugrott, és egy virágzó bokorcsoporthoz libbent: végighúzta rajta a kezét, hagyta a szirmokat tovaszállni a levegőben, és forogni kezdett a csendesen ringatózó, lila fűben, ami egészen a derekáig ért. Hát hogyan lehet ez a hely a Pokolsár része?”

#10

„– Oké, ezek szerint a nőrablás fontos tényezője a történetnek. Ráadásul csupa-csupa testvérpárról van szó, mint mi is – szedte össze a gondolatait Mark.
– Szűzlányokat raboltak, ami hát, ugye, nem stimmel a történetben – pontosított Tartod.
– Lehet, hogy meg vannak szorulva – vonogatta a vállát Patrick. – Szűzlányokat azért nem olyan könnyen talál manapság az ember. Főleg nem a pokolban, gondolom.
Tartod azt hitte, rosszul hall. Patricktől számított legkevésbé hasonló okfejtésre.
– Mégis mi ez a keresztény-maszlag? Főleg nem a pokolban? Tehát a szex, az valamiféle bűn szerinted?
– Jézusom, én nem ezt mondtam! Igazán tudhatnád!
– Most meg Jézust emlegeted.”