Kicsit furcsa a kapcsolatom a könyvsorozattal. Az első részbe nem szerettem bele, és igazából a másodikba sem. De mégis tovább olvastam, mert kíváncsi voltam a karakterek sorsának az alakulására, szeretem az írónő stílusát. Megérte kitartanom, mert a harmadik részbe már beleszerettem, ott nagyon felfejlődött a sorozat. És szerencsére a negyedik részt is jó emlékekkel fejezhetem be.

A Szívkeringő már az utolsó tanév történéseit mutatja be, és igen, az a fő téma, amit mindenki vár. Továbbtanulási nehézségek, „együtt maradunk-e” gondok és persze a szerelmi civódások, csalódások no és a szex témaköre. A jól ismert toposzokat írta meg az írónő, de időnként jött egy-egy ügyes csavar, és olyan történetszálak, ami láttán csak elismerően tudtam csettinteni.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

A könyvet egyértelműen Márk vitte el a hátán a szememben. Igazi scene stealer a srác, egyszerűen minden egyes jelenetben ahol ott van, csak rá lehet koncentrálni. Mert titokzatos, vicces, és annyira mély sebeket hordoz magában, hogy az ember legszívesebben végig mellette állna, hogy akár szótlanul, akár végig beszélgetve, de segítsen neki.

A legjobb dolog pedig ami történhetett, az Márk saját fejezete volt. Imádtam belelátni a fejébe, átélni a szerelembe esésének a pillanatát, és azt, ahogy végre kinyílik, és a barátainak tekinti a többieket. Igen, a magánéleti szála kissé talán szappanoperás volt, de simán elnézem, mert olyan szerethetően adta át az írónő. A Krisztián & Márk jeleneteknek pedig iszonyúan örültem, az egész haveri kapcsolat alakulása csillagos ötös lett.

Lilla és Krisztián párosát most is szerettem együtt. A beszólásaik még mindig mindent visznek, és szerettem azt is, hogy mennyire szerelmesek egymásba, és igyekeznek minden felmerülő problémát megoldani. Külön bejött, ahogy finoman utalgatott az írónő a kommunikáció fontosságára, hogy egy kapcsolat akkor működhet igazán, ha a felek mindent megbeszélnek, és nem engedik, hogy a félreértések miat tönkremenjen a kapcsolat. Megvolt az ellenpélda is egy másik párosnál, így az üzenet tényleg gyönyörűen átjött.

Amit viszont nagyon sajnáltam, az a szex témaköre. Sajnos megint olyan furának éreztem. Krisztiánnak konkrétan szobrot kéne emelni, hogy kábé két és fél éven keresztül képes volt türelmesen várni a lányra, míg felkészül a nagy alkalomra. Sajnos nekem pasiként nem igazán jött át Lilla gondolkodmásmódja, és az, hogy a pettinget, mint opciót teljesen elvetették. (A csókolózás önmagában még nem az). Persze, benne van a pakliban, hogy egy (tini)lány úgy gondolkodik a témáról, mint Lilla, és másnak pont emiatt volt nagyon hiteles a szál.

Illetve, amit eddig hiányoltam, az sajnos most is megvolt. Mint amikor a srác egy fontos verset szaval el, de nem jelenik meg a szöveg, csak három sor belőle. Vagy a táncok leírása: egyszerűen nem láthattam magam előtt, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá, hogy miként táncol Lilla, vagy éppen Márk a vizsgán. Lesarkítva csak a „táncoltunk, jók voltunk, végeztünk” dolog jelent meg, és a „hogyan” kimaradt. De ez sajnos a teljes sorozatra jellemző hiányosság – persze benne van a pakliban, hogy csak én érzem így, és másnak meg pont ez tetszett benne.

És ami a lezárást illeti: szerintem azt nagyon szépen megoldotta az írónő. Féltem, hogy happy end túlcsordulás lesz, de ehelyett egy újabb gyönyörű üzenetet adott át. Nem mondom el, hogy mit, mert a könyv utolsó szavai úgy ütnek igazán, ha olvasóként szembesül velük az ember. Nálam mindenesetre mindent vitt az egész, az egyik legjobb, legötletesebb lezárás, amit valaha olvastam.

Értékelés: 8/10

Nem hittem volna, hogy a végére ennyire megszeretem a sorozatot, de most, ebben a pillanatban fájó a búcsúzás. Szívesen olvastam volna még Lilláékról, érdekelne, hogy mi lesz velük a jövőben, de érzem, ennek így kellett véget érnie. Az apróbb hibáitól eltekintve szerethető könyv lett, és az írónőre jellemző humor külön feldobta az egészet.

Hogy tetszik a borító? Még mindig nagyon imádom a modelles megoldást, a rózsaszín virág és a zöld kontrasztja is szép. Egyedül talán a modellek háttere nem varázsolt el száz százalékig.