Karácsonyra kaptam meg a családomtól ajándékba ezt a könyvet. Elég vegyes érzelmeim voltak már akkor is, de örülök annak, hogy anyagilag támogatni tudtam a Szivárvány-Kört. Már december 26-án elkezdtem olvasni, de tőlem szokatlan módon nem két-három nap, vagy maximum egy hét alatt fejeztem be, ahogy a többi könyvet szoktam, hanem hetekig nyűglődtem rajta. Annyira idegesített, egyszerűen rossz volt olvasni, holott tisztában vagyok azzal, elsősorban én vagyok a hibás, mert – érintettként -, nagyon felemásan állok hozzá az ilyen típusú történetekhez.
Ez a könyv Tim Kurek memoárja, azé a srácé, aki Amerika legvallásosabb környékén nőtt fel, majd fiatal felnőttként ráeszmél arra, hogy a kereszténysége ellenére homofób, holott Jézus tanai szerint szeretni kellene az embertársainkat. Tim felismerését tettek követik, végül a lelkiismeretfurdalása után úgy dönt, elhiteti a családjával és az ismerőseivel egy éven keresztül, hogy meleg. Beleolvad Nashville meleg-negyedébe, megismeri az LMBT emberek hétköznapjait, azokat a nehézségeket, amiken átesnek, eközben pedig folyamatosan önmagával, “a farizeusával” küzd, hogy jobb emberré váljon, egy olyanná, aki nem szexuális orientáció vagy vallási hovatartozás alapján ítéli meg embertársait, hanem feltétel nélkül szeret mindenkit. Az elképzelés jó, a megvalósítás is biztos érdekes lehetett (mármint, Timnek), de maga a memoár bicskanyitogató. (Ismétlem, érzékenyen érint a téma).
Alapvetően tetszene az alapgondolat, miszerint egy homofób fiatal felnőtt elgondolkozik azon, vajon miért lett az. Vajon mennyivel nehezebb egy meleg férfi, vagy egy leszbikus nő élete, a biszexuálisokról nem is beszélve. Szóval, maga az ötlet tényleg jó volt, de mindezt egy memoárban olvasni, rettenetes. Az egészből átjött az a hangulat, mintha Tim csak szeretett volna íróvá válni, és az élményeit nem azért írja papírra, hogy másokat segítsen, hanem a meggazdagodása érdekében. (Talált volna ki inkább egy fiktív sztorit). Nem egy blogon prezentálta a gondolatait – ami lássuk be, akár több emberhez is eljuthat, lévén az angol a világnyelv -, hanem könyvbe írta, hogy pénzt keressen. Utóbbival nincs is semmi baj, érthető, ha egy írni akaró ember könyvben szeretné viszontlátni a gondolatait, de Tim nem a saját kitalációját vetette papírra, hanem olyan emberek életét, akik megnyíltak neki, a barátjukká fogadták, miközben ő végig hazudott “egy nemesebb cél érdekében“. Talán én vagyok gonosz, vagy én gondolkodom rosszul, de nekem ez így az emberek kihasználásának tűnik, sőt, továbbmegyek, játszott még a családja érzéseivel is, miközben magát végig ártatlannak állította be, aki “Jézus követe“… Kurek amúgy célt ért, mert sikeresen körbehaknizta Amerikát, szóval, már biztos nem kell kerti munkát vállalnia a megélhetése érdekében, amit annyira utált csinálni…
Miközben olvastam a könyvet végig azon gondolkodtam, hogy mit éreztem volna én, ha egy barátomról kiderül, csak azért közeledett hozzám, mert meg akarta vizsgálni az életemet, miközben ő teljesen másként éli a sajátját. Ha egy barátomról kiderül, egy éven át becsapott, és minden egyes dolog, amiről beszéltünk egy hazugságon alapult, egy olyan hazugságon, amit igaznak hittem. Nem is értettem a könyvbéli karakterek pozitív, “no gyere, megölellek” meg “sírok, mert annyira jó ember vagy” reakcióit. Nekem az egész memoár alapján úgy tűnt, Tim csak fényezi magát. Mert ő annyira jóképű (cöcö nézzétek a képet), hogy minden létező meleg pasi kikezd vele, és annyira kedves, meg jólelkű, hogy minden egyes ember vele akar barátkozni, és őt akarja maga mellett tudni, mert Tim maga a fény, a szeretet, a jóság, egy jó nagy adag hazugsággal ötvözve…
Ismétlem harmadjára: érzékeny vagyok a témára. Talán ez is az oka annak, hogy olvasás után viszolygok ettől a könyvtől, és bár ajándékot nem ajándékozunk tovább, de én ezt a könyvet el fogom cserélni, mert látni sem akarom. A benne lévő tartalom akár pozitív is lehetne, ha nem érezném benne a szerző önfényezését, és azokat az apró nüanszokat, amik a barátai kihasználására utalnak, “miközben keresi a helyét a világban”. A leginkább az zavart amúgy, amikor Shawn beleszeretett, és ezzel kábé tönkretett egy embert, mert olyan jeleket küldözgetett neki, ami felért egy zöldlámpával. A legrosszabb pedig az, hogy mindez megtörtént az életben is, mert ez egy memoár. Persze van egy olyan sejtésem, miszerint valahogy másként történhettek a dolgok, de mindegy is.
Plusz tegyük hozzá, engem felidegesített már maga az alapszituáció is, az, ahogy valaki kiadja magát egy évig melegnek, aztán visszatér a biztonságos világába, ahol mindenki szereti, csak azért, mert olyan, mint ők. Már a gondolat is kinyitja a bicskát a zsebemben, hát még a könyv. De nyugi, a piros bicskámat (tök szép, bele van karcolva a nevem, tíz éves szülinapomra kaptam) visszaraktam a polcra, könyvet maximum virtuálisan bántunk.
Szóval, a könyv elolvasását tényleg mindenkinek ajánlom. Leginkább azért, mert az itt megjelenő szereplők élettörténete abszolút hiteles, hiszen én is ismerek olyanokat, akiket a szüleik templomba vittek, hátha meggyógyul, sőt, futólag találkoztam egy olyan sráccal is, akit bántott az apja a mássága miatt. Tehát a regényben szereplő emberek történetei megindítóak. A vallásos lelkületűek mindenképp olvassák el ezt a könyvet, mert vallási szempontból rengeteg kérdést felvet, és talán még több fel nem tett kérdésre választ is az. Úgy érzem fontos téziseket feszeget, és egy egészen más megvilágításba helyezi a kereszténységet, a biblia értelmezésének fontosságát és mikéntjét, no meg magát a tényt, miszerint mindenkit szeretnünk kell-e felebaráti szeretettel, vagy csak azt, aki olyan, mint amilyenek mi vagyunk.
A vallással kapcsolatos visszaemlékezések, és maga a gondolatvilág, amit Jézus és az Egyház köré felépített mind nagyon érdekes lehet azok számára, akik gyakorló keresztények, vagy érdeklődve olvasnak a vallásról is. Szóval, vannak ennek a könyvnek értékei, és valahol örülök is a megjelenésének, de sokkal szívesebben olvastam volna egy Ethan & Carter-hez hasonlító fiktív történetet. Akár még ezt a történetet is, kicsit kevesebb vallással, és egy pozitív, Tim & Shawn összejött befejezéssel. Mert akkor biztos vigyorogva fejeztem volna be az olvasást. Így viszont…
Értékelés: 5/10
Nem tudom pontokban kifejezni az érzéseim, de úgy érzem, ebben a ‘majd ezer szavas kritikában mindent elmondtam, amit a Kereszt a szekrényben-ről tudni lehet, avagy tudni érdemes. Ajánlom tehát elolvasásra, és kérlek nézzétek el nekem az érzékenységemet. Utóbbin próbálok változtatni, s ki tudja, talán pont ez a könyv volt a kulcs, ami ezt majd elhozza a számomra.
