Mivel szerettem az írónő Tökéletes kémia sorozatát, egy percig sem volt bennem kérdés, hogy elolvassam-e a Tönkretett vakációt. De bevallom, kicsit tartottam is a könyvtől, mert elég vegyes véleményeket olvastam róla. Így, utólag nem bánom, hogy esélyt adtam, de tény, hogy a negatív hangokat is meg tudom érteni.

A történet hősnője a 16 éves Amy, akit az édesanyja egyedül nevel, az izraeli származású apukáját, Ront pedig évente csak egyszer látja. Amikor a férfi édesanyja megbetegszik, elrángatja Amyt Izraelbe, hogy megismerkedjen a családjával és az izraeli zsidó identitással. A lány nem akar menni, de nincs sok választása. Izraelben pedig rátalál a nagybetűs szerelem.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen a tiéd lehet! *

Engem legjobban a helyszínválasztással nyűgözött le az írónő. Mindig szeretem, ha kilépünk az amerikai környezetből, és ismeretlen tájakra repít a szerző. Izrael, mint helyszín tökéletes, hiszen ciki vagy sem, nem sokat tudok az országról, sem a kultúrájáról, így szinte ittam az írónő szavait, élveztem a tájleírásokat. És külön szerettem, hogy megjelent Amy által a „nyugati ember nézőpontja” is a háborúról, és ahogy mindezt a könyv bemutatta, az csodálatos lett. Egyszerűen a helyszínválasztás sokkal jobbá, érdekesebbé tette az egészet.

Amy, mint hősnő nagyon felemás volt nekem. Néhol kissé idegesítőnek tűnt a lány, még úgy is, hogy igazából minden mozzanata tökéletesen érthető volt. Felnőni kvázi apa nélkül egy fura anya oldalán, majd hirtelen Izraelben találni magad, ahol a nyelvet sem beszéled, távol a barátaidtól… eléggé para lehet, nem? Megértettem, hogy miért viselkedik úgy, ahogy, de azért kellett egy kis idő, hogy igazán megszeressem.

Ahogy teltek a lapok, úgy lett egyre szimpatikusabb a lány. A karakterfejlődése néhol talán erőszakosra sikeredett, például a nagy egymásratalálás az apjával, vagy a szerelmi szál olyan hirtelennek tűnt, de ezzel együtt szerethető lett. A legjobban mégis a kutyás szálért voltam oda: elképesztően cukin lett bemutatva Amy kapcsolata Vakarccsal, a legszerethetőbb, legbutyutább papucszabáló kutyussal.

És igen, kaptunk romantikus szálat is, ráadásul most elég komoly akadályt sikerült az írónőnek a szerelmesek elé gördíteni, ami kivitelezésében és ötletben is rendkívül eredeti és profi lett. Az is, ahogy a szereplők mindezt kezelték. Avi alapvetően szimpatikus volt, édesek voltak a jelenetei Amyvel, különösen a sztori elején, amíg csak kerülgették egymást.

Egy dolog viszont nagyon felhúzott a könyvben. Egy jelenetben diszkóba mentek, ahol Amy egy idegen sráccal táncolt, aki a fülét nyalogatta, mire Amy ellökte őt, és abból kialakult egy tömegverekedés-feelig. Odakint pedig a katonák, és még Avi (!) is azzal vádolta Amyt, hogy miatta történt minden, mert túl kihívóan táncolt. Bullshit! Ez a lehető legborzasztóbb üzenet, ami csak létezhet. Akárhogy táncol egy lány, akármit is csinál, a nem az nem, és egy pasinak el kell fogadnia, ha a másik nem kér belőle. Eme fiaskó után nehéz volt újra megkedvelnem Avit, de azért sikerült.

Értékelés: 8/10

A Tönkretett vakáció egy érdekes sztori szerelemről és a felnőtté válásról, a helyszín pedig nem is lehetne csodálatosabb. Imádtam Amyvel együtt bejárni Izrael tájait, megismerni az ott élőket. A karakterek többsége szerethető volt, a humor dettó, és bár ez volt Simone Elkeles első regénye, már itt is látni lehetett a nem mindennapi tehetségét. De a diszkós jelenet szexista jellege miatt még mindig fáj a szívem.

Hogy tetszik a borító? Ez a csaj továbbra sem szimpatikus, de imádom, hogy Pepe Toth rákerült ismét egy borítóra.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha már unod az amerikai helyszíneket, és szívesen kalandoznál ismeretlen tájakon, emellett szereted a romantikus sztorikat amikben a karakterfejlődés is fontos, akkor ez a te könyved.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen a tiéd lehet! *