A napokban jelent meg Jessica Sorensen új regénye a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Az Ella és Micha titka az írónő legelső regénye, hozzánk csak később jutott el. Mivel a Callie, Kayden és a véletlen az egyik kedvenc könyvsorozatom naná, hogy kíváncsi vagyok mindenre, ami Sorensen. elolvasva a Titok-sorozat első kötetét igazából kétes érzéseim vannak. Tipikus elsőkönyves hibákkal van tele a könyv, Sorensen itt még csak egy reménység, egy nagy ígéret, de maga a történet nem elég kiforrott, nem kapott el annyira, mint Callie és Kayden története.

No de miről is szól az Ella és Micha titka? Ellának elég zűrös családi háttere van, emiatt a lány lázadó, szókimondó és gyakran bajba keveri magát, amíg egy este túl messzire nem megy. Ekkor dönti el, hogy végleg megváltozik, jó kislány lesz, az egyetemen bizonyít és a régi énjét a kisvárosban hagyja. Ám a nyári szünidőre kénytelen hazatérni, ahol szembesül a múltjával, és Michával a fiúval akit próbált elfeledni, akibe még mindig szerelmes, de akivel a titkok miatt nem mer együtt lenni.

Az Ella és Micha titka tehát egy tipikusnak mondható New Adult könyv, ami nem a WTF fordulatokról szól, hanem az érzelmek átadásáról. Már itt is érezni Sorensen bátorságát, miszerint nem fél kemény témához nyúlni, és mindemellett a romantikus, erotikus részek nagyon érzékletesen és szexin vannak megírva. Egyáltalán nem alpári. (És akkor emellett néz ki nagyon hülyén a csúnya szavak hiánya, amikor a vagánynak ábrázolt fiúk sejhajnak hívják a feneket, és még egy a francba sem hangzik el, csak az elfogadhatóbb verziói).

– No lám, még mindig él a régi Ella! – vigyorog öntelten, ahogy áthajt a kereszteződésen. – Csak egy kicsit noszogatni kellett.
– Nem, már nem él – csattintom be a nyomaték kedvéért a biztonsági övemet. – Örökre vége.
– Próbálkozhatsz amennyit akarsz, én akkor is visszahozom. – Az ajkába harap, megint az útra koncentrál, és közben azt dünnyögi: – Nem hagyom, hogy az az éjszaka örökre tönkretegyen téged.
– Pedig már tönkretett. Ízzé-porrá tört, és a szélbe szórta a darabokat, mint a szétmorzsolt száraz falevelet. Az az éjszaka az egyik leghihetetlenebb éjszaka volt, amit valaha is átéltem.
Azután villámgyorsan a mélybe zuhantam.

Magával a titkokkal, és azoknak a súlyosságával viszont mintha nem tudott volna mit kezdeni Sorensen. Maguk az ötletek tetszetősek, a kidolgozottságuk már annál kevésbé. Nagyon sokat szenvelgett például Ella azon, hogy nem akar továbbra is a régi lány lenni, mert akkor bajok lesznek, miközben Micha folyamatosan csalogatta elő a régi énjét. Maga a gondolat, miszerint kifordulhatunk-e önmagunkból a saját érdekünkben tetszett, de a megvalósítás gyenge volt. Nem igazán jött át Ella szenvedése és fájdalma, Micháé még kevésbé. Arról a bizonyos éjszakáról is későn állt össze a kép, pedig az segítette volna az elfogadást.

A szememben a regény már a legelején fura volt logikai szempontból. Hiszen Ella nem akar hazatérni, nem akar otthon lenni, de azért megy, mert állítása szerint nincs pénze Vegasban, az egyetemen maradni. részemről ez nagyon ostoba indok, pláne amikor van egy gazdag legjobb barátnője, akihez simán elmehetne Kaliforniába. No meg Ella az egyetemen eléggé tudatosan élt, nem hiszem el, hogy nem kezdett el már januárban azért diákmunkázni, hogy megússza a nyarat. Szóval itt már az alapoknál éreztem, hogy rozoga lábakon áll a regény dramaturgiája, és sajnos több ilyen pontot is levezényelhetnék a regényt illetően.

Egyértelműen provokál, ma este elő akarja csalogatni az igazi énemet. Szívesen megadnám magam, csak néhány órára, hagynám, hogy kidolődjanak belső kötelékeim. Szeretnék újra lélegezni, de félek, hogy elveszítem az önuralmamat. Félek, hogy akkor mindent éreznem kell. A bűntudatot is.

De azért hogy jót is mondjak, a főszereplőket mindennek ellenére megszerettem, a közös jeleneteik pedig tényleg vibráltak, nem lehetett nem drukkolni nekik, hogy végre jöjjenek már össze. Még a mellékszereplők is elvarázsoltak, bár Lila egyáltalán nem a Seth-kategória, azért ezt lássuk be. A regény nyelvezete is üdítő volt, kellően választékos, bár a csúnya szavakat azért hiányoltam. A könyv pedig nagyon könnyen olvasható, és ami azt illeti nehéz lerakni, észre sem vettem, hogy telik az idő, csak faltam a lapokat, mert elkapott a feeling. Még ha magát a történetet nem is élveztem annyira.

Értékelés: 7/10

Mindent összevetve nem volt rossz, de látszik, hogy ez Sorensen első regénye. Az írónő itt még csak egy hatalmas ígéret, amit a Callie & Kayden sorozatnál váltott be igazán. Mindettől függetlenül szerettem a könyvet, és a második részre is kíváncsi vagyok.

Hogy tetszik a borító? Sajnos nem igazán. Michát valahogy vagányabbnak képzeltem, a srác eléggé feminim a borítón, a lány meg nem túl szimpi.

Kinek ajánlom elolvasásra? Jessica Sorensen és New Adult rajongóknak mindenféleképpen.