Ez a könyv olyan hirtelen akadt a kezembe, mint kevés másik. Biztos sokatokkal gyakran előfordul, hogy bóklásztok a könyvesboltban, megnéztek egy könyvet, aztán elolvassátok. Na én nem ez a típus vagyok. Szerintem ez az első könyvem, amit könyvesboltban szúrtam ki. De ez most olyan jól elsült, hogy azt hiszem máskor is megteszem 🙂 Persze, Vörös Pöttyös könyv, szóval gondoltam, hogy nem nyúlhatok annyira mellé. Plusz imádom a francia könyveket!
A történet főhőse a tizenhét éves Maxime. Nagyszájú, sokszor idegesítő a srác. Az a típus, aki borzasztó okos, és emiatt talán túl lazának próbál mutatkozni, amin érezni a görcsös erőlködést. Én legalábbis így dekódoltam őt. Szóval, Maxime a nyári szündidőt a nagyanyjával tölti, a legfőbb terve, hogy egész nap gépezzen és lazuljon. Ám a nagyit baleset éri, így hamarabb fel kell nőnie, mint ahogy azt tervezte volna.
Sokan mondták a könyvre, hogy nincs története és nincs benne semmi. Én nem éreztem így. Ez egy fejlődéstörténet, aminek az a lényege, hogy eljutunk A-ból B-be, jelen esetben egy idegesítő, kissé felelőtlen srácból egy gondoskodó majdnem férfivé, aki rájön, milyen a felnőtt lét, a felelősségvállalás, és arra is ráeszmél, mennyire fontos a család és önmagunk felvállalása minden esetben. Tény, hogy inkább gondolati síkon mozgott a regény, és nem voltak benne nagyon eseménydús dolgok, de nekem ez így nagyon tetszett, és olvastatta magát rendesen.
Olyan nagyon szívesen elbeszélgetnék a szerzővel, Anne Percinnel. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire jól ismeri a fiúkat. Csak a végén eszméltem rá, hogy egy írónő írta a könyvet. Remekül átadta a fiús gondolkodást és szóhasználatot. Honnan ismeri vajon ennyire jól a srácokat? 🙂
A fejlődéstörténet mellett a poénfaktor vitte még nálam a prímet. Oké, Maxime néhol idegesített, de ez is inkább az elején volt jellemző. Rengeteg vicces hülyeséget csinált, a rendőrökkel való társalgásain még most, visszaemlékezve is mosolygok. A nagyi is telitalálat, olyan menő dumákat és jellemet kapott az öreglány, hogy nem győztem vigyorogni.
Akadt azért némi szerelmi történet, de ez is különleges tálalásban. Maxime ugyanis rengeteget lóg a neten, és ott ismeri meg Pikachut, akiről hamar megtudja, hogy egy nála idősebb, helyes lány. A Nataschával való beszélgetéseik a baráti kapcsolat óvatos átalakulása, a fiúban fellobbanó, szerelemnek titulálható érzelmek rendkívül bájosan mutatkoztak meg a könyvben.
Értékelés: 9/10
Igazi nyári olvasmány, amin el lehet gondolkodni, jókat lehet nevetni és mindent egybevéve maximálisan lehet szerethető a könyv. Az egy pont levonás a borítóért és Maxime néhol idegesítő jelleméért jár. De hé, melyik srác ne lenne legalább csak egy kicsit idegesítő tizenhét évesen? (Hm, talán mégiscsak feljebb kéne pontozni :))
Hogy tetszik a borító? Sehogy. Unalmas, semmilyen, abszolút nem figyelemfelkeltő. Mégis kiszúrtam a polcon, de inkább a címen akadt meg a szemem, mert kíváncsi voltam, hogyan lehet jól eltolni a nyarat. A tipográfia viszont menő, és a sztorira is reflektál a borító, de akkor sem mondanám szépnek – de rondának sem. Tényleg semmilyen.
Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban talán fiúknak ajánlanám, de ha a lányok kíváncsiak rá, hogy gondolkodnak a fiúk, akkor ez az ő könyvük. Young Adult kedvelők előnyben!
- 08.07. – Media Addict
- 08.09. – Deszy könyvajánlója
- 08.11. – CBooks
