A könyvről már a megjelenése előtt is baromi jókat lehetett hallani, konkrétan tíz amerikai kiadó harcolt érte, hogy kiadhassa. Márpedig hiába van szó Nicola Yoon (Minden, minden) férjéről, akkor is “csak” egy elsőkönyves. És ez elég WTF adat.
A könyv végül nem hazudtolta meg önmagát Amerikában. 2019 egyik legnagyobb sikere lett, uralta a New York Times bestseller listáját és már a megfilmesítési jogai is elkeltek. Felmerülhet a kérdés az emberben: tényleg ennyire jó ez a könyv? A válasz egyszerű. Igen, ennyire jó.
Egy Young Adult fejlődéstörténetről van szó, aminek a főhőse Frank Li. A szülei Koreából emigráltak Amerikába, még mereven őrzik az otthoni hagyományaikat, kissé rasszisták is a szülők, Frank nővérét, Hannah-t például kitagadták, amikor belezúgott egy fekete bőrű srácba. De ne gondoljátok, hogy rossz szülők lennének, hiszen éjjel-nappal dolgoznak, megadják az anyagi biztonságot a gyerekeiknek és a maguk módján szeretik is őket, csak rengeteg lelki sebet hordoznak magukban.
Frank Li élete necces. A szüleit szó szerint alig érti, mert ők kicsit beszélnek csak angolul, Frank viszont koreauil csak makog. Hogy lehetne így egészséges kapcsolatot kialakítani a szülőkkel? Ez a szál nagyon jól uralta a könyvet, mert tényleg annyira szívszorító még a gondolat is, hogy nincs egy közös nyelv amit a szüleiddel beszéltek.
Nagyon érdekes volt Frank és a nővére, Hannah kapcsolata is. Üzenetbekben tartották a kapcsolatot, érezhető volt, hogy szeretik egymást, de ha olyan közegben nősz fel, ahol nem mondjátok ki, hogy “szeretlek”, ahol nincs ölelés, ahol küzdened kell a saját identitásoddal, nehéz összefogni az egyetlen emberrel, aki igazán megérthet. Úgy vártam, hogy végre jobban, erősebben mutassa be az író ezt a bonyolult testvéri kapcsolatot. Remélem nem árulok el spoilert ha azt mondom, a végén nem csalódtam.
De más szempontból is para Franknek lenni. Ugyanis ő egy amerikai srácnak vallja magát, de ha ránéznek, koreainak látják. Két világ között lebeg, úgy érzi nem tartozik egyikbe sem igazán. Félelmetes, hogy Yoon mennyire ütősen átadta ezeket az érzéseket. Nem hiszem, hogy a kisebbséghez kell tartozni ahhoz, hogy az ember megértse miért nehéz Franknek, és a könyv ereje is ebben rejlik. Úgy beszél a koreai-lét nehézségeiről, önmaga elfogadásának a mikéntjéről, hogy aki a kisebbséghez tartozik, csak bólogatni tud, a többség pedig szerintem megérti, hogy min megy át egy ilyen fiatal. Ebből a szempontból remek edukációt mutatott be a regény.
Természetesen a cím nem véletlen, a sztori elején Frank belezúg egy fehér bőrű lányba, Britbe, de hát, a szuper-rasszista szülei nem örülnének neki, ezért egy barátnőjével, Joy Songgal (akinek dettó koreaiak a szülei, mellesleg Frank Li szüleinek a barátai) úgy tesznek, mintha járnának, hogy közben a saját párjaikkal töltsenek időt. És innen sejthető is, hogy merre pördül a továbbiakban a sztori.
A könyv hatalmas erőssége, hogy nem démonizálja a szülőket. Egyszerűen átjön, hogy ők csak jót akarnak a gyerekeiknek, és azért erőltetik, hogy koreai legyen a párjuk, mert úgy minden egyszerűbb. Volt például egy jelenet, amitől borsódzott a hátam, amikor Frank együtt ebédelt Brit szüleivel, akik hiába jószándékú, kedves emberek, önkéntelenül is totál rasszistán viselkedtek. Fel se fogták, hogy azok. Franknek mégis tök jogosan esett szarul. Néha csak azok érthetnek meg minket a legjobban, akik azt élték át, amit mi. De csak ez alapján lehet, sőt, érdemes párt választani?
Ami még különösen érdekes volt, az Frank szemén át belátni a koreai életbe. És itt mindenre gondolok. Az ételekre. A szokásokra, mint hogy hét vagy kilenc betűből kell állnia egy névnek. A Koreából emigrált szülők közti erős barátságra, ami nagyon sok meglepetést tartogatott. Olyan keveset tudok erről az országról és a kultúrájáról, de úgy érzem Frank Li szemén át annyi jót megláttam ebből. Mert hiába van nehéz élete, azért az tagadhatatlan, hogy remek emberek veszik körbe.
Értékelés: 10/10
Baromi sok olyan kérdést boncolgat ez a regény, ami például tökéletesen alkalmassá tenné arra, hogy egy irodalom óra keretén belül legyen kibeszélve. Hihetetlen mennyi információt, érzést, gondolatot ad át az író, miközben egy pillanatra sem vált unalmassá, didaktikussá a könyv. Ehhez kellett az a remek humor, ami annyiszor előjött, leginkább Frank és Q beszélgetéseinél. De sokat hozzáadott a karakterek közti kapcsolat, a témák, amiket a szerző érintett, és az a maró, fájdalmasan tökéletes őszinteség, ahogy David Yoon beleépítette a saját élettapasztalatát is a történetbe.
Szerencsésnek érzem magam, amiért olyan világban élhetek, ahol ilyen fontos könyvek nem csak megjelenhetnek, hanem óriási sikert is arathatnak. Nagyon szeretném, ha itthon is sokan szeretnétek ezt a könyvet, sajnos a magyar borító nem a legszebb, de ettől tekintsetek el, és ismerjétek meg ti is Frank Li történetét. A stílus egyébként eléggé John Green-es, hátha ez nektek is előny!
