Be kell vallanom, hogy előítéletes tudok lenni könyvek terén. Sokszor ránézek a borítóra, vagy elolvasom a fülszöveget és egyből kijelentem: ez nem nekem való. Az Akkor hajrá!-val is pont ez volt a helyzet. Sötét örvény könyv, ráadásul bérgyilkosos. Hogy a fenébe szerethetném? Idén nyáron viszont elhatároztam, hogy több olyan könyvnek is esélyt adok, amit amúgy elkerülnék. Így akadt a kezembe az Akkor hajrá. Még véletlenül sem bántam meg, hogy elolvastam. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet!
A kötet legnagyobb erőssége a disztópikus környezet, én legalábbis emiatt szerettem bele rögtön. New York – és vele együtt a világ – a pusztulás szélén áll, az emberi kapcsolatok pedig igencsak elévültek a nem túl távoli jövőben, köszönhetően egy találmánynak. A gazdagok és kiváltságosok a kibertérbe menekültek, egy különleges eszköz, “az ágy” segítségével, így a tudatuk “a neten van”, ahol olyan világot alkotnak, ami csak tetszik, és ott ők az istenek. Bármit megtehetnek.
A főszerepben Spaderman, aki a felesége halála előtt kukás volt, most pedig bérgyilkosként dolgozik. Most is dolgozik egy ügyön: meg kell ölnie egy tizenéves lányt. Spadermannek azonban vannak szabályai, ha valaki még nem múlt el 18, nem öli meg. Szerencséjére Perszephoné már nagykorú, de éppen terhes, így Spaderman azon kapja magát, hogy a lányt védelmezi. Van is mitől, hiszen Perszephoné apja, Harrow a vallási szekta vezetője akarja likvidálni a lányt…
Imádtam a könyvben, hogy tabu témákat feszegetett. Kőkemény szerepet kapott például a vallás, bemutatták a jó oldalát Mark révén, és azt is, milyen manipulatív, az egész világot elpusztító fegyver lehet, ha rossz kezekbe kerül az irányítás. Ráadásul a regényben több remek csavar is volt, aminek hála szerintem sikerült komplexen bemutatni ezt a kemény és megosztó témát is. (Bár, van egy olyan érzésem, hogy egy mélyen vallásos ember nem találná annyira élvezetesnek a könyvet, mint én, ateistaként).
Meg kellett még szokni Spadermant is, a főhőst. Hát, az eleinte kemény menet volt. Ez a pasi tényleg egy bérgyilkos, és a narrálása alapján nem az a típus, aki bánná a bűneit, vagy sajnálná, hogy ez a szakmája. Egyszerűen így alakult és kész, nem magyarázkodik, nem mosakszik, nem bagatelizálja el a tetteit és azt hiszem pont ettől lett szimpatikus. A szerző nem fedte el a karaktere hibáit, de megmutatta az erényeit, így annak ellenére sikerült megszeretni őt, hogy tudtam, mivel is foglalkozik éppen.
A kötet vége frenetikus volt. Gyakran érzem azt, hogy a végén jön az igazi csapás, amikor odapörkölünk, és itt pont ez történt. Gyönyörűen összeértek a szálak, mindenki pontosan azt kapta, amit érdemelt. Dramaturgiai szempontból csodálatos munkát végzett a szerző, emelem kalapom a megvalósításokért, a számos remek ötletért és a gondosan kidolgozott cselekményszálakért. Egy percre sem ült le a cselekmény és végig fenntartotta a figyelmem az Akkor hajrá.
Értékelés: 10/10
Szkeptikus voltam, amikor elkezdtem olvasni. Sokáig biztos voltam benne, hogy ez a könyv nem nekem való, és csak az időmet pocsékolom az olvasásával. Szerencsére a regény rám cáfolt, imádtam minden egyes sorát. Alig várom már, hogy a folytatást is elolvashassam, de meg kell jegyezni, az Akkor hajrá! eléggé lezárt történet, önmagában is élvezhető.
Kinek ajánlom elolvasásra? Ez elsősorban pasis kötet szerintem, de azok a lányok, akik csípik a Hard Selection könyveket, szerintem ezt is értékelni fogják. Vallásosok talán jobb, ha elkerülik, mert elég komoly kritikát gyakorol benne a szerző, amit nem biztos, hogy mindenki jó néven vesz.
- 08.03. – Media-Addict.hu
- 08.06. – Tekla könyvei
- 08.09. – Könyvszeretet
