Hamarosan megjelenik Stephenie Meyer új regénye, A vegyész. A könyvről egyelőre nem sokat lehet tudni a fülszövegen kívül, de annyi bizonyos, hogy ezúttal egy thrillerről van szó. Olyan sok gondolat merült fel bennem Meyer stílusváltásával kapcsolatban, hogy ki kellett adnom magamból.
Meyer sajnos azon kevés író közé tartozik, akit legalább annyian szeretnek, mint utálnak. Jómagam szerettem az Alkonyat-sorozatát, és ezt be is merik vallani. De még így is belátom, hogy sok az ellendrukker…
Egyáltalán, kit akar megfogni Meyer az új könyvével?
– Azokat, akik szeretik a thrillereket? Nagy eséllyel ők már a nevétől ódzkodni fognak, mert Meyert sajnos a csillogó vámpírokkal azonosítják, holott az írónő sokkal több annál, a Twilight világa csodálatosan lett például megalkotva.
– Az Alkonyat-rajongókat? Magam is az vagyok, de egy thriller nagyon nem érdekel, ezért hiába írta Meyer, nem fogom elolvasni. Nyugodtan nevezhetjük előítéletességnek, ez a hivatalos elnevezése. Jómagam komfortzónának hívom: a thriller, nyomozós regények, filmek, sorozatok nem kötnek le, így A vegyésszel sem akaródzik próbálkozni.
Akkor kik maradtak? Tulajdonképpen azon Alkonyat-fanok, akik minden stílust szívesen olvasnak, és/vagy annyira szeretik az írónőt, hogy bármit is adjon ki, beneveznek rá. A másik kategória pedig ugye a thrillerek rajongói, akik vagy nem tudják, ki Meyer (amire kis esélyt látok), vagy megadják az esélyt a könyvének. Szerintem ők lesznek a kisebbség.
Talán én vagyok pesszimista, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy A vegyész hatalmas siker legyen. Persze, mivel Meyer írta, ezért naná, hogy drukkolok az írónőnek, de nagyon felmerült bennem a kérdés, hogy mégis, ki fogja majd elolvasni a könyvét.
A poszt közepén feltettem egy kérdést. “Kit akar megfogni Meyer az új könyvével?”. Ezzel picit foglalkozom más szempontból is.
Egy író számára mindig nagy dolog, ha kilép a komfortzónájából, és olyan dolgokról ír, amiket eddig hanyagolt, ráadásul teljesen ellentétes(nek tűnik) azzal szemben, amit eddig írt. Szerintem nagy bátorság volt Meyertől a váltás, bizonyára régóta érlelődött benne az elhatározás, és mostanra lépett.
Valahogy úgy érzem, hogy Meyerben talán fel sem merült, hogy ki fogja olvasni a könyvét. Ő csak meg akarhatta írni a lehető legjobbra, a többi meg aztán más dolga. És ha ez tényleg így van, akkor még nagyobb tisztelettel adózom Meyernek. De nem annyira, hogy elolvassam A vegyészt. És van egy olyan érzésem, hogy sokan lesznek ezzel így. Olvasóként én még jól érzem magam a komfortzónámban, de becsülöm az írónőt, hogy ő kilépett a sajátjából.
Ha te is kilépnél a sajátodból, vagy csak érdekel a könyv, most -20% kedvezménnyel előrendelheted. Klikk!
