Már évek óta el akarom olvasni ezt a könyvet, de valamiért mindig hanyagoltam. Na de most a kezembe került, és egyszerűen imádtam! Pont azért szerettem meg anno a Once Upon a Time sorozatot, mert a jól ismert meséket színezte ki, adott hozzá egyedi elemeket és játszadozott az alaptörténettel. Itt is pont ez történt, Alex Flinn mesterien variálta át Csipkerózsika történetét.

A regény főhőse Talia, aki egész életében a szülei irányítása alatt élt, folyton óvták őt, nehogy hozzáérjen egy orsóhoz. Malvolia, a gonosz boszorkány ugyanis szörnyű átokkal súlytotta: addig fog aludni ő, és az egész királyság, amíg az igaz szerelme meg nem csókolja. A tizenhatodik születésnapja előtt a jóslat bekövetkezik, Talia és Eufrázia népe háromszáz éven át alszik, és az ország eltűnik a világ szeme elől. Aztán felbukkan Jack, aki megcsókolja a gyönyörű Taliát. No de mihez kezd egy 316 éves királykisasszony napjainkban?

Alex Flinn remekül hozzányúlt az alapsztorihoz. Napjainkba helyezni Talia felébredését parádés ötlet, ami számos izgalmas helyzetet eredményezett. Viszont ez volt a legfőbb baja is. Nem tudom mennyire érdemes egy romantikus, átkos és tündérmesei alapokkal rendelkező sztoriban realitást keresni, de… én valamiért megtettem. Hiteltelenek tűnt például sok esetben Jack reakciója. Különös dolgok történnek vele, mégsem érzem a fene nagy meglepettséget, csak úgy mindent elfogad. Fura volt ez nekem, ahogy sok esetben Talia reakcióit is hiteltelennek éreztem. Amikor meg a végén Jack szülei simán elhitték Talia háromszáz éves álmát, na ott pislogtam nagyokat.

De amikor feltettem a rózsaszín szemüveget, és elfeledtem a realitás-béli problémákat, hát nagyon jól tudtam szórakozni. Imádtam Talia karakterét! Olyan jó nem tökéletes emberekről olvasni. Mert oké, hogy Talia gyönyörű, de amúgy beképzelt egy kicsit, és néhol idegesítő(en naív), máskor meg full okos. Jó ez, amikor többrétegű egy karakter, és mindig meglepetést okoz. A világra való rácsodálkozása megmosolyogtató volt, pláne amikor a modern kor találmányairól beszélt. És az E/1-es váltott nézőpont is nagyon jól működött, érezni lehetett Talia beszédstílusán, hogy ő tényleg egy másik korban nevelkedett.

Jack O’Neill-re nem mondanám, hogy álompasi, és pont ezért jó főhősnek. Sokszor idegesítő a srác, van egyfajta stílusa ami nem teljesen kedvelhető, de amikor kell, képes összeszedni magát és bizonyítani. Ismét csak dicsérni tudom az írónőt, amiért ennyire emberi lett „a herceg”, ahelyett, hogy kaptunk volna egy Mr. Tökéletességet. A karakterfejlődése pedig lenyűgöző volt, látni, ahogy Talia hatására kinyílik, rádöbben az élet fontos dolgaira és elkezdi értékelni a családját és persze Táliát is. Szóval igen, Jack nem volt tökéletes, de mégis, így, tökéletlenül hódított meg igazán. Mert tény, hogy ha létezne a srác sokszor le akarnám csapni, de mindemellett jó haverok lennénk.

A mesékben a főgonoszok motivációit sokszor elintézik annyival, hogy „gonosz és kész”, vagy ha adnak is indokot, akkor valami gagyi, a levegőben lógó dologról szól a fáma. Szerencsére Alex Flinn nem így állt hozzá, Malvolia pedig egy komplex karakter lett, akinek a motivációi is tökéletesen érthetőek voltak. És végre, nem feltétlenül a fiúnak kellett megmentenie a lányt!

Értékelés: 9/10

Rózsaszín szemüvegben élveztem csak igazán a könyvet, de akkor aztán nagyon. Alex Flinn jól dolgozta fel Csipkerózsika történetét, többdimenziós karaktereket alkotott, akik igazán élővé varázsolták a történetet. Sajnálom, hogy nem jelent meg több Flinn regény magyarul, szívesen olvasnék még az írónőtől.

Kinek ajánlom elolvasásra? A Once Upon a Time sorozat rajongói mindenképp vessék rá magukat, és azok is, akik szeretik a tündérmeséket, és azok feldolgozásait. Egy biztos, érdemes időt szánni a Csók pont jókorra.

• 08.01 Deszy könyvajánlója
• 08.03 CBooks
• 08.05 Media Addict
• 08.07 Insane Life
• 08.09 CBooks
• 08.11 Media Addict
• 08.13 Insane Life