Nem szeretek félbehagyni egy könyvet sem. Igyekszem megtisztelni az írót és a történetét azzal, hogy ha már elkezdtem az olvasást, akkor nem adom fel, hiszen a későbbiek folyamán még simán beindulhat a sztori. Azonban vannak olyan esetek, amikor kevés az akarat, amikor kevés a jó sztori. Amikor a stílus mindent eldönt, amikor a stílus az olvasó számára olyan elviselhetetlen, hogy egyszerűen le kell tenni a könyvet. Így jártam én most.
Mielőtt megírtam volna eme kritikát átolvastam a Blogturné Klub összes értékelését a könyvről. Ezt sem szoktam megtenni, mert nem akarom, hogy kritika írás közben befolyásoljanak mások gondolatai, és merő véletlenségből ne a saját véleményem írjam le, hanem egy válaszreakciót a többiek kritikájára. Most azonban kellett a megerősítés, hogy nyugodtan kijelenthessek valamit. Ez egy hölgyeknek való könyv, nem egy magamfajta pasinak, aki szereti ugyan a romantikus, meg a New Adult könyveket, más humorfaktorral működik. Tényleg vannak olyan könyvek, ahol van egy határozott célcsoport, akiket elér, akiket megfog, míg a célcsoporton kívüliek csak lesnek. Hát most én is csak lestem, és nem a jó értelemben.
A Blogturné Klub tagjai mind a sorozat humorát emelték ki, hogy mennyire vicces, szórakoztató és egyedi a Csábítások és csemegék. Emlékeztek a fogkrémes reklámokra? Amikor tíz fogorvosból mindig csak kilenc ajánlja az adott fogkrémet? No én vagyok az a bizonyos tizedik. Engem szó szerint kikészített a könyv humora. Az, ahogyan Claire és Carter végig narrálta az általam elolvasott könyv kicsivel több, mint ötödét, az egyszerűen bloáh. Nem csak a káromkodások, és az állandó vaginás beszólások tettek be, ezeket még elviselném. No de az erőltetett humor, amitől kiver a frász, hát az verte ki a biztosítékot. Hadd idézzek nektek a könyvből:
– „Ó, jézusom! Kérlek, ne engedd, hogy visszaadjon egy használt vibrátort, ami még ragad a puncija nedveitől. Mégis, mi a szart kezdjek vele utána? Vegyek vegyvédelmi ruhát, hogy megfelelően fertőtlenítsek egy használt vibrátort?”– „A hüvelyed mérete nagyjából a pénisz vastagságának felel meg, és akkorára kell tágulnia, mint egy óriási denevérbarlang, hogy az az emberi parazita, akit kilenc hónapig növesztettél magadban, dühösen kimászhasson végre belőled. Mégis, ki az az őrült, aki önként vállalkozik ilyesmire?”
– „Első szabály: a farkadnak sosem szabad véreznie. Második szabály: nincs második szabály. Kurvára soha nem szabad véreznie! Egy dilinyóssal feküdtem volna le, aki úgy döntött, hogy álmomban kifaragja a pöcsömet, mint egy töklámpást? Vagy fogak voltak a vaginájában? Apám mindig azt mondta, amikor tizenéves voltam, hogy maradjak távol a puncitól, mert harap. Azt hittem csak viccel.”
Szóval, nálam a stílus vágta tönkre az egészet. És ezt nagyon sajnálom, mert szerintem a történet zseniális. Mit zseniális, hát egyszerűen imádnivaló! Hősnőnk, Claire szűz lányként kerül az egyetemre. Barátnője, Liz addig nyaggatja, míg úgy nem dönt elveszti a szűzességét az első pasival, aki egy kicsit is izmos. Carter pedig épp eléggé izmos, és magas, no meg jóképű ahhoz, hogy Claire széttegye neki. Ám arra nem számít a lány, hogy teherbe esik, a srácot meg aztán nem találja sehol, még a nevét sem tudja. Claire végül hazaköltözik a kisvárosba, feladja az álmait, és megpróbálja felnevelni a gyerekét, noha soha nem akart anya lenni. Öt évvel később a városban megjelenik Carter, újra találkoznak, pont amikor Claire végre megnyithatná álmai csokis üzletét Lizzel.
Mondom én, hogy zseniális a sztori! Imádom azokat a történeteket, amik egyedülálló anyák nehézségeit mutatják be, ahol olyan hétköznapi emberi sorsok vannak, mint itt. A története, az események tényleg végig lekötöttek, annyira jó volt a sztori dramaturgiai szála. A szereplőket is szerettem a mocskos szájuk ellenére, azért meg egyenesen lelkesedtem, hogy végre nem milliomoséknál teszünk látogatást, hanem egy boltos csaj, és egy gyári munkás kapcsolatának a kialakulását nézhetjük végig. Két nagyon hétköznapi emberét, akiknek egy éjszaka miatt megváltozott a teljes élete, de elfogadják ezt is.
Mivel oda meg vissza voltam a történettől, azért is sajnálom nagyon, hogy a stílus számomra kinyírta a könyvet. Így már csak abban reménykedem, hogy film készül majd belőle, és az elsők közt lehetek, akik látják.
Értékelés: ??/10
Nem tudom hogy értékelni. Maga a történet nagyon szuper, a karakterek szerethetőek, és szinte vérzik a szívem, amiért a vége előtt feladtam. Sajnálom, nagyon de nagyon, de hát ez a humorkodás és a sok káromkodás nem fekszik nálam. Nagyon nem.
Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban hölgyeknek! A fiúk nem hiszem, hogy sok örömet lelnek a sztoriban, lányoknak viszont nagyon de nagyon ajánlom. Ha pedig tetszettek a fenti idézetek, akkor is csekkold bátran a könyvet, mert akkor a Csábítások és csemegék humorát is csípni fogod, akárcsak a többieknek a Blogturnén.
- 11/12 Deszy könyvajánlója – Kedvcsináló idézetek
- 11/13 Kristina blogja
- 11/14 Kelly Lupi olvas – Borítók
- 11/15 Insane Life
- 11/16 Angelika blogja – A sorozatról
- 11/17 Dreamworld – Sörpong
- 11/18 Media Addict
- 11/19 Bibliotheca Fummie
