Fontos leszögezni, hogy ez Julia Quinn könyveiben nincs benne, Benedict ott nem biszexuális, de a Netflix sorozatban igen. Azért is vártam annyira a negyedik évad végét, mert kíváncsi voltam, hogy mire futtatják majd ki ezt a szálat.

Innentől spoileres leszek a negyedik évadot illetően.

Egy biszexuális ember számára az ismerkedés még napjainkban is nehéz, hát még az 1800-as évek elején. De Benedict megoldotta ezt is, a harmadik évadban szerintem szépen levezették nála azt, hogy nyitott a férfiak felé is, és bár eleinte csak a kíváncsiság hajtotta, végül a vágy tartotta ott. Ez már alapból szépen megágyazott a negyedik évadnak, mert ha bele mersz menni abba, hogy egy klubban smárolj egy csávóval a haverjaid előtt, akkor talán egy cseléddel is simán összejössz.

De a szememben mindez a szál azért volt fontos, hogy megmutassa azt, hogy tudja elfogadni egy férfi a biszexualitását. Aztán eljött az a bizonyos jelenet, ami feltette az i-re a pontot, amikor Benedict elmondta Sophie-nak, hogy férfiakkal is kereste a szerelmet, Sophie-nak pedig egy pillanatra elállt a lélegzete, aztán elfogadta a dolgot, és nyilván meglett a happy end.

Viszont maga a gesztus, hogy Benedict elmondta, nem tartotta titokban, már önmagában rengeteget jelent, mert lássuk be, nem kellett volna kockáztatnia, gondolhatta, hogy Sophie netán majd elzavarja őt, de ő bátor volt és önazonos, ami szerintem Benedict karakterfejlődésének a csúcsa volt az évad során. Számomra már csak ezért a jelenetért – és amit ez adott az LMBTQ közösségnek – megérte, hogy egy kicsit variáltak a karakterén.

Persze, megértem, ha valakinek ez már túl sok, netán túl woke volt. Én mindezt egy karakterfejlődésként éltem meg, és egy igaz szerelem mondhatni végső próbájának, ahol nem külső erőket kellett „legyőzni”, hanem a saját (erkölcsi) aggályaid, és ez az, ami mindennél nehezebb.