Ősrégi Off-Campus rajongó vagyok. Értsd: én még a megjelenések idején, azaz ~tíz éve olvastam el az első könyvet.

Mostanra igazi kultusz sorozattá vált, jön a tévésorozat is az Amazon Prime-ra. Ennek örömére – és az új borítós magyar megjelenések miatt – elkezdtem újraolvasni a könyveket. Már az első rész is hatalmas élmény volt, és várom a többit. Az eredeti kritikám itt olvashatod el, most pedig kitérnék olyan dologra, ami nagyon megragadta a figyelmem az újraolvasás során.

Első -> Annyira szeretem ezt a csapatot!
Tudom, ennek nem kellett volna meglepetésként érnie, de akkor is, ez van. Imádtam a srácokat együtt, olyan jól működtek a jeleneteik már most, és külön hozzáadott az is, hogy tudtam, hogy most még szinglik, de hamarosan mindenkire rátalál a szerelem.

Második -> Garrett, te álompasi!
Most aztán még jobban beleszerettem Garrettbe. Tudtam róla, hogy miket élt át az apja miatt, tudtam a szenvedéséről, és emiatt még szívszorítóbb volt az, ahogy mindez kiderült. És hogy ennek ellenére is mennyire imádnivaló tudott lenni a srác, és milyen hatalmas szíve van! Hát le a kalappal. Őszinte, vicces, elképesztően kitartó és pont olyan mértékig magabiztos, ami még vonzó tud lenni.

Harmadik -> Hannah, én ezt el is felejtettem…
Totál kimaradt, hogy Hannah a könyv elején még egy másik srácra van rákattanva. Tök érdekes volt az, ahogy mindezt kezelte a könyv, és egyben ettől pont olyan szórakoztató és vicces lett Hannah és Garrett szerelmének a kialakulása, mint amit egy álkapcsolatos sztoritól elvárna az ember. Sírva röhögtem nem egy jeleneten, leginkább a könyv elejéről, amikor Garrett még cserkésző üzemmódban dolgozott.

Negyedik -> Elle, ezt (is) gyönyörűen csináltad!
Nagyon nehéz téma a szexuális erőszak. Hannah ennek volt a túlélője, és a könyv nagyon ügyesen, és kellő komolysággal mutatta szerintem azt be, hogy milyen érzés lehet évekkel az eset után újra randizni, megküzdeni a felbukkannó traumákkal, és azzal, hogyan lépj túl rajtuk. Annyira érződött, hogy Elle számára ez fontos téma, és külön tetszett Garrett hozzáállása is. Mondtam már, hogy imádom a srácot?

Ötödik -> Karakterfejlődés a köbön.
Elle kifejezetten erős abban, hogy megmutassa, miként fejlődnek a karakterei lelkileg és érzelmileg egyaránt. Ez itt most tökéletesen sikerült, gondolok itt akár Garrettre, akár Hannah-ra. Az újabb kötetekből már magabiztos, boldog felnőttekként emlékeztem rájuk, emiatt kifejezetten jó volt most újra átélni a kvázi kezdeteket, és látni, hogy miként váltak azzá.